A Vitézi Rend története  

Bevezetés

Évtizedek teltek el azóta, hogy a számunkra vesztes I. Világháborút és a dicstelen kommünt követően, a trianoni Magyarország újra független és önálló államként létrehozta nemzeti államhatalmi szerveit. Ismertek a körülmények. A háború során a végsőkig kizsigerelt ország gazdasága romokban hevert, amit a polgári forradalom, majd a Tanácsköztársaság tovább rontott, és a trianoni békediktátum, melynek során az ország kétharmada idegen kezekbe került, a csőd szélére taszította az országot.

Az új parlament politikai pártjai tisztában voltak azzal, hogy a kialakult helyzeten csak erőskezű vezetés mellett tudnak úrrá lenni, de abban már megoszlottak a vélemények, hogy a hatalom a vezetés melyik szintjén összpontosuljon. Sokan erős kormányt akartak, mások a hatalmat a parlament kezébe adták volna, míg a politikusok jelentős csoportja az akkori hadügyminiszter, nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy államvezetése mellett, az ő kezébe kívánták a hatalmat összpontosítani. Az eredmény kompromisszumok szüleménye. Horthy Miklós kormányzó lett, de nem kapott tényleges hatalmat, viszont a mindenkori kormány és a parlament nem tudott kormányzói egyeztetés nélkül országot vezetni, és törvényt alkotni.

Egyetértés volt a három államhatalmi szerv, nevezetesen a kormányzó, a parlament és a kormány között abban a vonatkozásban, hogy a háborúban, és a kommunista diktatúra idején hősiességükkel kitűnt katonákat, valamint a hősi halottak özvegyeit és árváit, anyagi és erkölcsi elismerésben kell részesíteni, kárpótlásul a mérhetetlen szenvedésekért és a veszteségért. A kommün megmutatta, hogy milyen óriási földéhség van a nincstelen parasztság körében, és az is világos volt, hogy a középkorra jellemző óriásbirtokok világának bealkonyult, a földbirtokreform elkerülhetetlen, ha valamilyen társadalmi megegyezésen alapuló államvezetést kíván az új kormányzat kialakítani.

A háború hőseinek földdel történő jutalmazása évszázados hagyományokkal rendelkező, megszokott dolog volt a magyar történelemben, így az I. Világháború alatt is megjelent két olyan rendelet, melynek értelmében, földadományban kell részesíteni az elesettek hozzátartozóit és a bátorságukkal kitüntetetteket, feltéve, ha paraszti származásúak és megfelelő állami földalap áll rendelkezésre.

A polgári forradalom során, 1918-ban már meghirdették a földbirtokreformot, mely kezdetben önkéntes földfelajánlást, míg később térítés melletti földkisajátítást jelentett, meghatározott birtoknagyság fölött.

Az 1919/1920-ban megalakult polgári kormány ezért kiemelkedően fontos feladatának tekintette, hogy olyan földreform-törvényt alkosson, mellyel lecsillapítja az elégedetlen paraszti tömegeket, megjutalmazza a háborúban hősiességükkel kitüntetetteket, és ezeket szorosan a maga oldalára állítja, ugyanakkor nem sérti, és nem károsítja túl erősen a kormány hatalmát biztosító földbirtokosok érdekeit. Annak érdekében, hogy ezt az elképzelést meg lehessen valósítani, meg kellett nyerni a tisztikar és vele a fegyveres erők támogatását. Mivel Horthy Miklós, akkori hadügyminiszter lelkes támogatója volt valamilyen ésszerű földreformnak, a kormány, személy szerint gróf Teleki Pál miniszterelnök, felkérte Horthyt, legyen ő a földbirtokreformot kidolgozó bizottság elnöke. Ezt a tisztséget Horthy örömmel elvállalta. Elnökletével a bizottság, melynek tagjai a különböző minisztériumok szakértői voltak, megfogalmazták az új jogszabály kereteit, melyet végső formába Börcsök Andor, az igazságügyi minisztérium főtanácsosa állított össze. Közben 1920. márciusában Horthyt a parlament kormányzónak választotta meg, de ő a bizottságban betöltött elnöki tisztséget továbbra is ellátta.

A kormányzó, a miniszterelnök és a jogszabály előkészítésében közreműködő szakértők egyetértettek abban, hogy az adott időszakban célszerűbbnek látszik egy miniszterelnöki rendelet formájában ezt az új intézkedést életbe léptetni. Egy törvény megalkotása több időt venne igénybe, és az sem kizárt, hogy a parlamenti vita során olyan változásokat kell elfogadni, mely az eredeti célkitűzéssel ellentétes.

A rendeleti úton való szabályozásra a kormánynak az 1920. évi VI. törvénycikk alapján felhatalmazása volt, mert ez a törvényhely a kivételes hatalom időtartamát, a békeszerződéstől számított egy évre meghosszabbította.

Ennek szellemében született meg 1920 augusztus 10-én "A m. kir. minisztériumnak (miniszterelnökség) a vitézi telek adományozására és alapítására vonatkozó 6650/1920.M.E.számú rendelete".

A rendelet megalkotói tisztában voltak azzal, hogy csupán egy ideiglenes intézkedést léptettek életbe, melynek hatálya a kivételes hatalom érvényességéig tart. Ezért az 1920.évi XXXVI. t.c. 77. paragrafusában a törvényhozás a kiadott rendeletet a maga egészében változtatás nélkül, hatályában fenntartotta. A hivatkozott törvényhely szövege a következő:

"A haditettekre és a hadihaszonbérletre vonatkozó rendelkezések (1820/1917.M.E. számú rendelet) úgyszintén az ingatlanokra vonatkozó magánjogi szabályok kiegészítéséről szóló rendelkezések (4420/1918.M.E. számú rendelet), s végül a vitézi telekről szóló rendelkezések (6650/1920.M.E. számú rendelet) hatályban maradnak. A haditettekre azonban ennek a törvénynek az oszthatatlan családi birtokról szóló rendelkezései is megfelelő alkalmazást nyerhetnek." 

A hivatkozott jogszabályok megteremtették a Vitézi Szék működésének törvényes alapjait.


A Rend alapítása és fejlődése 1920-tól 1944. október 15-ig

A vitézi telek adományozásáról szóló miniszterelnöki rendelet 1920. augusztus 11-én jelent meg a Budapesti Közlöny 198-as számában. Ezt követően a Vitézi Szék megkezdhette hivatalos működését.

A kormányzat a 6650/1920. számú Miniszterelnöki rendeletét, annak 12. paragrafusa alapján, számos miniszteri rendelettel is alátámasztotta.

Ha a vonatkozó rendeleteket gondosan átolvassuk, azt látjuk, hogy egyikben sem történik említés arról, hogy a kormányzat "Vitézi Rendet" alapított volna. A történelmi hűség kedvéért ki kell mondani, hogy sem rendelet, sem törvény nem született, mely a Vitézi Rend létrehozásáról intézkedett volna. Mindazok az írások, megnyilatkozások, melyek arról szólnak, hogy a kormányzó, vagy a magyar törvényhozás Vitézi Rendet alapított volna, egyszerűen nem igazak, valótlanok. Az igazság az, hogy Horthy Miklós Magyarország kormányzója és az akkori kormány, gróf Teleki Pál vezetése mellett, a vitézi telkek adományozásáról szóló jogszabály végrehajtásával, az ugyanebben a rendeletben szabályozott formában életre hívott Vitézi Széket bízta meg, és ezt az új szervezetet hatósági jogkörrel ruházta fel.

A Vitézi Szék, 1920 novemberében tartott harmadik ülésén döntött arról, hogy a felavatott vitézek és a Vitézi Szék tagjainak közösségét ezentúl VITÉZI REND -nek nevezik.

A pontosság érdekében álljon itt szó szerint a hivatkozott rendelet azon része, mely a Vitézi Szék létrehozásáról intézkedik.

"Eljáró szervek. 10. paragrafus. A vitézi telek, valamint azok tulajdonosai felett is a felügyelet gyakorlására, a köteles közszolgálatok irányítására és számonkérésére, a fegyelem, a hazafias érzés és az együvé tartozás ápolására megfelelő szerveket kell létesíteni. A szervezet élén áll a Vitézi Szék elnöke. A Vitézi Szék elnökét a Vitézi Szék tagjai választják. A választás a megválasztott élettartamára szól. Az elnök megválasztásáig az elnöki tennivalókat az államfő megbízottja látja el. Ugyanez áll arra az esetre is, ha a megválasztott elnök tisztének ellátásában tartósan akadályoztatva van.

A Vitézi Szék tagjai: 1. A miniszterelnök, a belügyminiszter, a földművelésügyi miniszter, a honvédelmi miniszter és az igazságügyi miniszter egy-egy képviselője; 2. A Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója; 3. Az államfő által kinevezett nyolc tag. A kinevezett tagokat a vitézi telekkel járó jogok is megilletik. Ha az államfő által kinevezett tagok valamelyike elhalálozás miatt, vagy más okból megszűnik a Vitézi Szék tagja lenni, helyette a középbirtok nagyságát elérő vitézi telek tulajdonosainak sorából a Vitézi Szék többi tagja által szótöbbséggel javaslatba hozott három személy közül a Vitézi Szék elnöke nevez ki más tagokat. A szervezet részleteit, a Vitézi Szék ügyrendjét és azt is, hogy a Vitézi Szék egyes tennivalóinak végzése mennyiben bízható alsóbb fokú szervekre, a Vitézi Szék hozzájárulásával készült szabályzat állapítja meg.

A hivatkozott rendelet, és az azt megerősítő törvény csak ennyiben intézkedett a Vitézi Szék megalapításáról, és amint látjuk, ebben említés sem történik a Vitézi Rendről.

Az 1920 novemberében megtartott harmadik Vitézi Széki ülés által jóváhagyott szervezeti szabályzat úgy fogalmaz, hogy a Vitézi Szervezet a vitézekből és a felettük álló vitézi szervekből áll. Ez utóbbi összetétele: a vitézek főkapitánya, annak helyettese, a Vitézi Szék, a főszékhatóság, az ügyvezető törzskapitány, a vármegyei Vitézi Székek, a nyolc Vitézi Törzsszék és ezek vezetői.

A szervezeti szabályzat az Országos Vitézi Szék jogkörét az alábbiak szerint határozza meg: "Az Országos Vitézi Szék, mint a magyar állam különleges célú hatósági szerve, a Vitézi Rend legfelsőbb irányítója, ellenőrzője és döntésre hivatott elöljárója".

A Vitézi Szék első ülésén az ország kormányzóját, Horthy Miklóst választotta meg elnökének, aki azután, a harmadik ülésen elfogadott szervezeti szabályzat értelmében a "Vitézi Rend Főkapitánya" címet kapta.

A Főkapitány helyettese vitéz Hellebronth Antal nyá. vezds., míg az ügyvezető törzskapitány vitéz igmándi Hegyesy Géza, akkor testőr alezredes, a testőrség parancsnoka lett. A Vitézi Rend tényleges vezetése az ő kezében összpontosult, a kormányzó rendi ügyek megtárgyalása végett hetente 5 perces kihallgatáson fogadta.

Az Országos Vitézi Szék alárendeltségében hét osztályt hoztak létre, ezek a következők voltak:

- elvi, szervezeti, személyi és közigazgatási ügyek 

- vitézi telekkel kapcsolatos elvi ügyek, vitézek gazdaképző iskolája 

ennek alosztályai: = telepítési ügyek 

-jogi és telekkönyvi ügyek 

- tiszti és legénységi folyamodók, és ezek személyi ügyei 

- háborús emlékérem kérelmek intézése 

- nemzetvédelem és propaganda 

- vagyonkezelés és pénzügyek 

- a Vitézi Rend üzemei

A Vitézi Rend főszékhatósága alatt két osztály működött: 

- gazdászat közigazgatási és költségvetési ügyek 

- vitézek személy- és teleknyilvántartása, segédhivatal

Minden megyében létrejött egy-egy vármegyei Vitézi Szék, melynek hivatalos neve: 

pl.: "Baranya vármegye Vitézi megyei széke" volt. Élén állt a vármegyei vitézi székkapitány. A járásokban a vitézi hadnagy, a községekben a vitézi őrmester képviselte a rendet.

Az alaprendelet értelmében a Vitézi Székbe az államfő 8 tagot delegálhatott, ezek lettek a törzskapitányok. Ennek megfelelően az ország területét nyolc vitézi törzsszékre osztották fel, melynek élén egy-egy törzskapitány állott. Egy törzskapitánysághoz 3-4 vármegye tartozott. A megyei törzsszékeken belül a központhoz hasonló tagozásban osztályok alakultak, akik az érdemi munkát végezték. A törzskapitány munkáját az alája rendelt vitézi törzsszéktartó segítette.

Arra vonatkozóan, hogy a vitézi szervek hány munkatárssal dolgoztak, vagyis hogy mennyi volt az alkalmazotti létszám, nem találhatók adatok. Annyi azonban bizonyos, hogy mindnyájan tartalékos, vagy rendelkezési állományban lévő tisztek/altisztek voltak. Ezzel kivonták őket az antant megfigyelőinek hatásköréből, de végszükség esetére, egy ellenséges támadás esetén a hadsereg rendelkezésére álltak. Az Országos Vitézi Szék állományában 1938-ban 13 tényleges tiszt és 27 altiszt szolgált.

A Vitézi Rendbe felvételre azok jelentkezhettek, akik a szervezeti szabályzatban előírt kitüntetéssel rendelkeztek (ez legénységi állományúaknál legalább a Nagyezüst Vitézségi Érem volt), feddhetetlen előéletűek, erkölcsösek, testben-lélekben egészségesek és lélekben ízig-vérig magyar érzelműek. A felvételt kérelmezni kellett, a jóváhagyást a Vitézi Szék mondta ki. A honvédség tagjai és az állami alkalmazottak tekintetében meghatározták, hogy ki mikor nyújthatja be a felvételi kérelmét.

A szervezőmunka során döntés született a Vitézi Rend jelvényének megtervezéséről, mely a hősies helytállás és a legmagasabb szintű áldozatvállalás minőségének kifejezője, és annak a társadalom előtti megjelenítése. A Vitézi Szék 1920. december 11-én pályázatot hirdetett a vitézi jelvény tervének megrajzolására. A pályázat kikötötte, hogy ."Érdembeli elbírálásra csak az a pályamunka tarthat igényt, amely a vitézség motívumának kifejezése mellett, bizonyos magyar egységességgel látja el a jelvényt". A pályázatra beérkezett munkákat 1921. február 6-án a Kormányzó személyes részvételével háromtagú zsűri bírálta el, melynek tagjai voltak: Csánky Dezső, az Országos Levéltár főigazgatója, dr. Fejérpataki László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója és Nádler Róbert egyetemi tanár, a Képzőművészek Egyesületének elnöke. Az első díjat Szilasi József iparművész terve nyerte el, és a Vitézi Szék határozata értelmében az ő terve került kivitelre.

Milyen jelképeket hordoz a vitézi jelvény? A vitézi jelvény formája pajzs, amely a védelem, a haza védelmének jelképe. Tengelyében a kard a meg nem alkuvó harcot jelenti és a győzelem kivívásának az eszköze. A magyar egységességet a pajzsra helyezett kis címer jelképezi. Rajta a Szent Korona - Rendünk jogforrása és legfőbb védnöke, a Szent Korona tana és a Vitézi Rend közötti kapcsolat jelképe. Háttérben a Nap korongja sugaraival beragyogja a Szent Koronát és termékennyé teszi a magyar rónát, amelyet a pajzson látható búzakalász jelképez. A pajzson tölgyfalombot is látunk, mely a hazát hősiesen védők jutalmának a jelképe. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy jelvényünk az egyik legszebb és legkifejezőbb jelvény. A vitézi jelvényre alapozva került megtervezésre a vitézi "Díszoklevél" és a "Vitézi Telekadományozási Levél" is.

A felvett jelentkezőket a vitézek főkapitánya avatta vitézzé, díszes ünnepség keretében. Díszkarddal érintette vállukat, miközben azt mondta: "A Hadúr nevében vitézzé ütlek!". (A "Hadúr" kifejezés középkori eredetű, és a Hadak Ura, vagyis az Istent jelenti, arra utaló szó).

Az első avatásra 1921. május 22-én, vasárnap, a Királyi Vár Szent Jobbról elnevezett kápolnájában került sor, amikor is a kinevezett nyolc törzskapitányt és további 23 személyt, zömében telkes vitézeket, avattak vitézzé.

Három hónap elteltével került sor a második avatásra, mely már nyilvános ünnepség volt. Augusztus 21-én 61 tisztet és 143 legénységi állományú személyt avattak vitézzé. Ezt követően 1929-ig minden évben, később az igények szerint rendezték meg a vitézavatásokat. A Vitézi Rendnek 1938-ban 17 ezer, 1943-ban 23 ezer tagja volt, a saját jogúakkal és várományosokkal együttesen. Ez utóbbiak száma 7326 főt tett ki.

Amint az elmondottakból ismert, a Vitézi Szék egy kisebb földbirtokreform végrehajtásának volt a szervezete. Az adományozott telkek neve "Vitézi Telek" volt, nagysága 7-200 kataszteri hold (1 kataszteri hold=5765 m2-el) között változott, a jellemző nagysága 15 katasztrális hold volt.

A vitézi telkek 5 forrásból létesülhettek: felajánlás útján, saját ingatlanból átminősítés útján, az 1920. évi XXXVI. tc-ben foglalt földreform útján, az 1936. évi XXVII. tc-ben foglalt, és az elkövetkezendő egyéb földbirtok eljárás útján (zsidó birtokok államosítása, és vitézi telkek létesítése céljából az Országos Földhitelintézet részére történt átadása), valamint a rendi vagyonból vásárlás útján. A földreform útján szerzett földek eredet szerint megoszlanak: vagyonváltságos és megváltásos földekre aszerint, hogy az állam azokat vagyonváltság keretében (egyszeri vagyondézsma), vagy igénybe vette, tehát megváltás keretében (amikor a földreform során elvett föld kereskedelmi értékét az állam a tulajdonosnak kifizette) szerzett ingatlanokból származnak. Ez utóbbiakat általában hosszúlejáratú bérlet formájában adták át az igényjogosultnak, míg a vagyonváltságos földeket fizetési kötelezettség mellett.

Az első vitézi telkek mielőbbi kialakítása érdekében a kormányzó 1920. augusztus 20-án felhívással fordult az ország földbirtokosaihoz, hogy vitézi telkek céljára földadományokat ajánljanak fel. Az első évben erre a célra 6520 kataszteri holdat adtak át a földbirtokosok a Vitézi Rend részére, melyből 500 vitéz számára alakítottak ki vitézi telket.

A vitézi telkek 1938-ban összesen 71.269 kataszteri holdat tettek ki, ebből 45.000 kataszteri holdat a földreform útján kaptak, a többi pedig részben ingyen felajánlott, részben saját alapítású vitézi telek volt.

A vitézi telkek birtokosaival külön foglalkozott a Vitézi Szék, 1921-ben megalakult "Vitézek Mezőgazdasági Szövetkezete", mely elsősorban a vitézeket látta el mezőgazdasági eszközökkel és felszerelési tárgyakkal. Öt év múlva Örkényben megnyílt a rend gazdaképző iskolája, mely egészen a II. Világháború befejezéséig működött, sok és jól képzett gazdát adott az országnak. A "Vitézek és Gazdák " című hetilap hasábjain a rend mezőgazdasági tanácsokat és útbaigazításokat adott a telekhez juttatott vitézeknek.

A Vitézi Rend "Zrínyi" csoportja, mely zömében a vitézek hozzátartozóiból és leendő várományosokból tevődött össze, a rendtagok kulturális igényeit volt hivatott kielégíteni előadások, énekkarok, stb. szervezésével, kiadványok megjelentetésével.

Az évek múlásával a Rend működőképes szervezetté formálódott, melyet nagymértékben elősegített az a társadalmi segítség, melyet a Rend a politikai hatalomtól kapott.

1944-ben tíz Vitézi Törzsszék működött az országban, ebből hat törzsszéknek a központja Budán volt a Királyi Várban, a hetedik Ungváron volt a Kormányzósági Palotában, a nyolcadik Kolozsvárott, a kilencedik Sepsiszentgyörgyön, a tizedik Marosvásárhelyen székelt a Megyeházán.


A II. Világháború

A II. Világháborút megelőző években alapjaiban változott meg Európa politikai és katonai helyzete Németország és Olaszország hatalmának megerősödésével, a fasiszta és a náci rendszer uralmával. Európa demokratikus berendezésű országai, élükön az angol birodalommal, a háború elkerülése érdekében, szabad kezet adtak a két tengelyhatalomnak, Olaszországnak és Németországnak. Élve ezzel a lehetőséggel, különböző ürügyekkel számos országot megszálltak, hatalmuk alá hajtottak, ennek révén Európa térképe átrajzolódott. A kialakult helyzetet a magyar kormány is kihasználta, és bejelentette igényét a trianoni békeszerződés során elszakított magyarlakta földterületekre.

Így született meg 1938. november 2-án az ún. "Első bécsi döntés", melynek alapján a magyar hadsereg bevonult a Felvidékre (ez jelenleg Szlovákia déli, magyarlakta földsávja). 1939 márciusában területi vita alakult ki Magyarország és Csehszlovákia között, melynek az lett a vége, hogy március 14. és 18. között a magyar hadsereg elfoglalta Kárpátalját (jelenleg az Ukrán állam ún. Kárpáton-túli területe). A második bécsi döntés nekünk ítélte Észak-Erdélyt és Székelyföldet, így a magyar csapatok 1940. augusztusában bevonultak Erdélybe.

A német kormány 1940 márciusában úgy döntött, hogy megszállja Jugoszláviát, és így biztosítja a romániai olajmezőkről származó nyersolajszállítmányok biztonságos elszállítását. A hadműveletek előkészítésébe bevonta a magyar kormányt is, és felajánlotta a Délvidék egy részének Magyarországhoz történő csatolását. Annak ellenére, hogy országunkat barátsági és megnemtámadási szerződés kötötte Jugoszláviához, főleg a külső nyomásnak engedve is hadba léptünk Jugoszlávia ellen és megszálltuk Bácskát, valamint a baranyai háromszöget. A szerződésszegést a magyar miniszterelnök, gróf Teleki Pál olyan szégyennek tartotta, hogy április 11-én hajnalban végzett magával. A magyar csapatok aznap hajnalban lépték át a jugoszláv határt.

A Délvidék visszafoglalása során sajnos katonai visszaélésekre is sor került. Újvidéken több száz, jórészt ártatlan embert végeztek ki a Duna jegén, a magyar kormány tudta és beleegyezése nélkül. A vérengzés szervezői sajnos a Vitézi Rend tagjai voltak (Feketehalmi és Grassy ezredesek), akik a törvényes felelősség elől a németekhez menekültek, majd 1944. október 15-én jelentős szerepet vállaltak a Szálasi puccs és hatalomátvételben. Eddigi ismereteink szerint a Vitézi Szék nem indított ellenük fegyelmi eljárást, és nem zárta ki őket a Rendből.

Országunk a németek oldalán tovább sodródott a háború irányába, majd 1941. június 27-én hadat üzent a Szovjetuniónak, 1943-ban az angoloknak, és az amerikaiaknak is. A háborúban a magyar csapatok 1945. április 4-ig vettek részt, miután a szovjet hadsereg az egész országot elfoglalta és mérhetetlen pusztítást, gyötrelmet, kínt és keservet, majd 45 évig tartó megszállást zúdított az országra.

Ebben a háborúban, melyet helytelen politikai döntések sorozata zúdított az országra, a magyar katona, függetlenül politikai nézetétől és meggyőződésétől, esküjéhez híven, becsülettel harcolt, és hősiesen küzdött.

Közülük sokan érdemeltek ki magas kitüntetést, melynek alapján joggal kérhették felvételüket a Rendbe. Annak ellenére, hogy 1938 óta nem volt ünnepélyes vitézavatás, mégis avattak vitézeket. Kezdetben a visszacsatolt területen élő, még az I. Világháborúban kitüntetetteket, majd a II. Világháború katonahőseit.

Arra azonban nem volt mód, hogy minden arra érdemes kitüntetett felvételét kezdeményezhesse, mivel a rendi élet a német megszállással, a nyilas uralommal és a szovjet megszállással gyakorlatilag megszűnt.

A bombázások során a Rend központi székháza, mely az Üllői úton volt, találatot kapott, és gyakorlatilag megsemmisült. Elégett az egész irattár, a tárgyi emlékek és minden - addig féltve őrzött - okmány.


A háború vége, a német és a nyilas megszállás

A Rend történetének ezzel a fejezetével külön is kell foglalkozni, mivel 60 évvel a történtek után még napjainkban is vihart kavar, ha az emlékeket felidézzük, attól függően, hogy ki, hol vészelte át a háború végét, kit hová sodort a sorsa.

Vannak azonban tények, és ezek a tények makacsok, így hát a történéseket ezek tükrében kell az utókornak bemutatni még akkor is, ha ez sokaknak kellemetlen.

Ezek közül elsőnek a vitézi esküt említem, melyet minden vitéznek le kellett tennie, és amely így szólt: "Én esküszöm az élő Istenre, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós úrhoz, Magyarország főméltóságú kormányzójához, a Vitézek Főkapitányához, mindhalálig hű leszek".

Ezt az ünnepélyes esküt sajnos sok felavatott vitéz megszegte. Voltak, akik a németek zsoldjába szegődtek, vagy a felelősségre vonás alól kihúzták magukat, és odamenekültek, voltak, akiket a nemzeti szocialista/nyilas eszmék kábítottak el és hozzácsapódtak ehhez a csürhe csőcselékhez és voltak, akik elhitték a német propaganda "Végső győzelem" közelgő megvalósulásának ígéretét, és ezek hatására elfordultak a Főkapitánytól, megszegték esküjüket és árulókká váltak.

A nyilas puccs után, október 17-én az újságokban közlemény jelent meg a "Vitézi Szék Főszéktartósága" aláírásával, mely felszólítja a vitézeket, hogy tegyenek hűségesküt Szálasira, és híven szolgálják rendszerét. A kormányzói hatalom megdöntésében, és a német/nyilas uralom vezetőségében sok vitézi rendi tag is közreműködött. Ezek adatainak összeállítása, bűneik leírása azonban további kutatást igényel, és meghaladja ennek az írásnak keretét.

Csupán okulásképpen, a teljesség igénye nélkül azonban néhány nevet meg kell említeni, akik később a Rend életében jelentős szerepet vállaltak.

Így kifogásolható Habsburg József királyi herceg viselkedése, aki mindig irigye és ellenfele maradt Horthynak, mivel nem ő lett a kormányzó. Ő 1919-ben a hatalomra került kommunista vezér Kun Bélát épp oly lelkesedéssel köszöntötte, mint Szálasit a hatalom átvételét követően. Az emigrációban ő lett az első főkapitány.

vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagy látszólag a kormányzó lelkes híve volt, a Szálasi kormányban azonban elvállalta a Számonkérőszék (nyilas népbíróság) elnöki beosztását, és pontos adatok vannak arról, hogy ebben a beosztásban több olyan magas rangú volt tiszt társa felett ítélkezett, akiket a Kormányzó úr, vele együtt a kiugrási tervbe beavatott. v. Farkas Ferenc az emigrációban a Rend második főkapitánya lett. A harmadik főkapitány v. Habsburg József Árpád volt (1993-ig), akit Nagymesterré neveztek ki, hogy helyettese előléphessen.

A negyedik főkapitány v. Radnóczy (Riedl) Antal vezérkari százados (a Horn kormány idején reh. dd. tábornok), akiről ugyancsak bizonyítható, hogy a nyilasok lelkes kiszolgálója volt. A vezérkarban a személyzeti osztályon szolgált, Szálasi alatt annak vezetője lett. Ismert volt, és tanúval bizonyítható, hogy a puccsot követően fontos és bizalmas anyagokat juttatott a németek kezére, a háború végéig a vezérkarban meghúzódva, a nyilas honvédelmi miniszter Beregffy leghűségesebb kiszolgálója volt. Az emigrációban a nyugati hírszerző szervekhez csapódva egyik felelős vezetője volt azoknak a szervezeteknek, melyek "Kémeket" küldtek Magyarországra, akik rövid időn belül a börtönben és az akasztófán végezték.

Az ismert rendi vezetők közül még meg kell említeni Eichmann volt tanácsadóját Dr.v. Czanikot is, aki haláláig (1992) törzskapitány és rendi ügyész volt, valamint v. Detre Gyula (Szálasi testőrségének volt parancsnoka) és v. Ladányi Domonkos urakat, akik vezető nyilasok voltak és még ma is a Vitézi Rend törzskapitányai.

Íme néhány ember, aki Horthynak tett esküjét megszegte, majd egy nagy kanyarral visszatért abba a Rendbe, melyet Horthy alapított, és ott magas tisztséget harcolt ki magának.

Ez is hozzátartozik a Rend történetéhez.

A Rend zöme a német megszállást követően beszüntette érdemi tevékenységét, sokan tüntetésképpen lemondtak a Rendben viselt tisztségeikről, és csendes ellenállásba vonultak. Voltak sokan, akik a fegyveres ellenállást, annak megszervezését vállalták, és végül életükkel fizettek, vagy börtön, illetve koncentrációs tábor lett osztályrészük. A következő generációra vár az a feladat, hogy összegyűjtse, rendszerezze és megírja azoknak a vitézeknek a sorsát, akiket esküjük betartása miatt ért jogtalanság.

Egy máig is vitatott körülmény, ha úgy tetszik tény, annak a kérdésnek a megválaszolása, ki járt el helyesen. Az, aki a Horthy proklamációt követően továbbharcolt, vagy az, aki megadta magát, netán átállt az ellenség (a szovjetek) oldalára. Mindkét tábor az érvek sokaságával kívánja igazát bizonyítani, és úgy gondoljuk, hogy a kérdést nem lehet egyszerű igen-nemmel megválaszolni. Úgy véljük, hogy a történelem nem itt fogja a jó vagy rossz határvonalát meghúzni, mivel meggyőződésünk, hogy mindkét oldalon tömegével voltak jó szándékú, becsületes emberek. Elfogadjuk, és másoknak is elfogadásra ajánljuk Horthynak e tárgykörben alkotott véleményét, mely a tisztikart felmenti az esküszegés bűne alól, de mindazokat, akik a Szálasi féle puccs kezdeményezői, előkészítői és végrehajtói voltak, valamint azokat, akik a nyilas uralom alatt vezető tisztséget töltöttek be, azokat esküszegőknek és gyilkos árulóknak kell tekinteni haláluk napjáig.

Ezt az elvet a Vitézi Rend belső békéjének és az egyetértés fennmaradásának érdekében el kell fogadnunk, sőt célszerűnek látszik, hogy előbb vagy utóbb a Vitézi Szék ilyen irányú állásfoglalását, - vagy ha úgy tetszik - határozatot hozzon és ezzel egy évtizedek óta folyó vitára végre, pontot tegyen.


A háború utáni időszak 1989-ig

5.a. A Vitézi Rend Magyarországon

A háborút követő ínséges esztendőkben az emberek mindennapi kenyerük megszerzésével voltak elfoglalva, és csak 1946 után, az első választások előtt voltak néhányan, akik a Rend újjászervezésének gondolatával foglalkoztak. Sokan bíztak abban, hogy a szovjet megszállás nem tart örökké, és voltak olyanok is, akik a nyugati hatalmak bejövetelében bíztak. Táplálta a reményeket az 1947. évi választás eredménye, mely a Kisgazda Párt óriási győzelmét hozta. A megszálló csapatokra támaszkodó Kommunista Párt azonban folyamatosan erősítette - legális és illegális eszközökkel - hatalmát, és kezében tartotta a hatalom erőszakszerveit, a fegyveres testületeket.

1948 után már egyértelmű lett, hogy Magyarországon szovjet típusú diktatúrát valósítanak meg, és kilátástalanná vált a szovjet csapatok kivonulása. A szóbeszéd azt tartotta, hogy a török hódoltsághoz hasonló hosszú távú megszállásra kell berendelkezni. Ebben az időszakban a vitézek az államhatalom gyűlölt céltáblái lettek. Legtöbbjüket koholt vádakkal börtönbe zárták, internálták, deportálták, kényszerlakhelyre költöztették. És bár a legtöbb vitéz számon tartotta a környezetében élő többi rendtársát, mégis szervezkedésre nem került sor, mert mindenki árulástól tartott. Ennek ellenére, ha erre mód nyílt, sokan segítettek egymáson. Így például állás betöltése, orvosi, kórházi ellátás, igazolványok megszerzése, stb.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc sokak számára az ország függetlenségének reményét hordozta magában, azonban 2-3 hét elteltével látni lehetett, hogy a háttérben más erők mozognak, és szabadságharcunk bukásra van ítélve. Azok, akik abban az időben a keleti határunk közelében éltek és dolgoztak, tapasztalhatták, hogy már október 27-én megkezdődött a szovjet csapatok beözönlése. Lehetőség volt a felvonulási utak megfigyelésére és így elég nagy pontossággal meg lehetett állapítani, hogy mennyi katona érkezik és nagyjából milyen hadműveleti célból. Ennek hatására sok vitézi rendtagot meg lehetett óvni attól, hogy nagyobb konfliktusokba keveredjen.

A forradalmat követő megtorlás éveiben senki sem merte a szervezkedést elkezdeni, ahhoz túl sok volt a halottak száma. Csupán 1968 után a gazdasági reform bevezetésekor enyhült valamennyit a hatalom szorítása. Erre az időre már kialakultak azok a munkahelyek, ahová a hatalom megbélyegezetteit, így a vitézeket is el lehetett helyezni, és azok bántódás nélkül dolgozhattak. Ezzel párhuzamosan kialakult egy kapcsolati lánc a hasonlóan gondolkodók között, akik hajlandóak voltak a bajbajutottakon segíteni. Megnőtt a külföldi utazások lehetősége, és például a szolgálati kilépővel ellátott magánútlevelek bevezetése révén azok is utazhattak nyugati országokba, akik egyébként még útlevelet sem kaphattak volna. A tiltások és ellenőrzések dacára kialakult a kapcsolat a nyugaton élő magyarsággal és ismertté vált az a tény, hogy ott újjászerveződött a Vitézi Rend.

Néhányan titokban felvették a kapcsolatot a nyugaton újra működő Renddel, sőt az időszak végén ott többen kérték a felvételüket, mások az állományba vételüket. Legálisan működő szervezeti forma azonban nem jött létre.

5.b. Az emigrációs Vitézi Rend

Az országot elfoglaló és megszálló szovjet csapatok elől sokan kerestek nyugaton menedéket, és több százezerre tehető azok száma, akik nem tértek haza, hanem más országban kívántak letelepedni. Ilyen módon a nyugatra menekült vitézek is szétszóródtak a nagyvilágban és fellelhetők mind az öt kontinensen.

Jelentős számban kerültek nyugatra vitézek is, egy részük a nyilasok vagy németek foglyaként, más részük menekültként. Ebbe a csoportba sorolhatók a visszavonuló és a nyugatra települt honvédségi alakulatokkal kikerült személyek.

A Rend főkapitánya, az ország volt kormányzója, családjával együtt a németek foglyaként házi őrizetben Németországban élt, fia német koncentrációs táborba került sok olyan vitézzel, akik a kiugrásban közreműködtek, de ezt rájuk bizonyítani nem tudták. A közreműködőket ugyanis a németek vagy a nyilasok kivégezték.

A legtöbb magyar menekült az amerikai és az angol megszállási övezetben gyűlt össze, és azok, akik nem akartak hazatérni, ott várakoztak a kiszemelt ország beutazási engedélyére. Nagy számban voltak olyanok, akik Németországban kívántak letelepedni.

1948 után világossá vált mindenki előtt, hogy a nyugati nagyhatalmak képtelenek a világuralomra törekvő szovjet állammal békében együtt élni, és ezzel kezdetét vette a történelem által hidegháborús korszaknak nevezett idő. A szembenállás a volt hivatásos tisztekben fokozta azt a hitet, hogy rájuk a nagyhatalmaknak szüksége lehet. A rendkívül sanyarú életkörülmények sokakat arra ösztönzött, hogy tanult katonai mesterségét, tapasztalatát vagy információit felajánlja a nyugati katonai szerveknek. Így aztán nagyon sokan a nyugati hírszerző és elhárító szervek közvetlen, vagy közvetett munkatársai lettek. A nyugati hírszerző szerveknek viszonylag kevés adat állt rendelkezésére arról, hogy a szovjetek által megszállt területeken mi történik, ezért 1948 után közvetlenül, és a hozzájuk csapódott, vagy oda beépült magyarokon keresztül, közvetve felderítőket küldtek a megszállt országokba.

A politikai helyzetet kihasználva és a nyugati megszálló erők hírszerző szerveire támaszkodva, sok esetben azok kezdeményezésére, magyar katonai ellenálló szervezetek alakultak azzal a kinyilvánított céllal, hogy minden eszközzel küzdeni fognak Magyarország felszabadításáért. Valójában ezek csak a hírszerző szervek fiókszervei voltak abban az időben. Ezzel hozható kapcsolatba az a körülmény, hogy már 1950 végén felvetődött a Bajorországban élő volt magyar tisztek között az a vélemény, hogy a Vitézi Rendet újjá kellene szervezni.

Ismeretes, hogy Horthy ebben az időszakban (1948. decembere óta) már végleges lakhelyén, Portugáliában élt, mégis folyamatosan kapcsolatban állt volt híveivel. Jellemző erre a körülményre az a levél, melyet 1952. szeptember 30-án írt v.kisbarnaki Farkas Ferencnek, és másolatban Zákó András vezérőrnagynak, a VKF.II. (kémelhárítás) volt utolsó főnökének, a szerveződő M.H.B.K. (Magyar Harcosok Bajtársi Közössége) leendő vezetőjének. Ezt a levelet v. Halmai Jenő volt vezérkari százados közvetítette, és az ő aláírásával ellátott, nálunk elfekvő levélből van tudomásunk annak tartalmáról. Eszerint "A Kormányzó Hennyei vezérezredestől hallja, hogy v. Farkas altbgy. az emigrációs vitézeket szervezi. A vitézi alkalmasság vizsgálati szerveinek teljes hiányában ez nem lehetséges, és ezért a Kormányzó a szervezést az emigrációban megtiltja. Legfeljebb csak vitézi bajtársi körökről lehet szó!"

A kormányzói levél hatására a Vitézi Rend szervezése abbamaradt.

Csak később, 1956-ban gondol arra Horthy, hogy halála esetére kijelölje utódját. Hennyey vezérezredesnek, május 7-én írt levelében az alábbiak szerint intézkedik:

"azt akarom tudatni, hogy javaslatodat elfogadom, tehát vitéz Sónyi vezérezredest kinevezem Főkapitány-helyettesnek. Segítségére v.Benkő Béla tábornok legyen, kivel eddig is összeköttetésben voltam és a Rend ügyeit legjobban ismeri. Ő ezen túl is direkt nekem tegyen jelentéseket"

Azonban v.Sónyi a magas megbízatást már nem tudta betölteni, megbetegedett, a megbízást fiával visszaküldette Horthyhoz, és rövid idő múlva meghalt.

Emlékezetül idézzünk csupán egy mondatot ebből a híres megbízólevélből, mely pontosan tükrözte Horthy végakaratát is: "A Vitézi Rendre hivatás vár az új magyar jövő felépítésében.". És egy másik helyen: "A Vitézi Rend, - nem csupán történelmi szép emlék, hanem - a hazafiúi erények egységbe foglalt erejével - irányt mutatni hivatott, élő valóság."

Nehezen képzelhető el, hogy bárki ennél szebben és tömörebben tudná a Rend lényegét és jövőbeni feladatát megfogalmazni. A v.Sónyi féle megbízólevél sem tartalmaz semmiféle felhatalmazást, vagy arra célzó utalást, hogy korábbi szándékát és akaratát megváltoztatva, Horthy engedélyt adott volna a Rend szervezésére az emigrációban, vagy általában a magyar határokon kívül eső területen.

Hét hónappal az idézett levélváltást követően, 1957 február 9-én életének lángja örökre kialudt. Meghalt vitéz nagybányai Horthy Miklós, volt kormányzó, a Vitézi Rend Főkapitánya.

A rendelkezésre álló iratok alapján egyértelműen megállapítható, hogy ettől az időponttól kezdve gyökeresen megváltozott Horthy öröksége, a Vitézi Rend. Az eddig meghunyászkodó, kis stílű, de nagyravágyó személyek hirtelen előbújtak rejtekeikből, és minden tiltás ellenére elkezdték a Vitézi Rend újjáépítését, saját önző céljaik gyakorlati megvalósítása érdekében.

Farkas Ferenc altábornagy vezetésével (akinek Horthy 1952-ben megtiltotta a szervezkedést), és v.Radnóczy Antal százados írnoki közreműködésével már 1957-ben megkezdték a nyugaton élő vitézek számbavételét. Ennek során 248 címet sikerült összeszedni, ami nem azt jelenti, hogy ennyien jelentkeztek, hanem azt, hogy jelentkezés, vagy mások által történt közlés alapján ennyi címet szedtek össze a szervezők, akikről feltételezték, vagy sok esetben tudták, hogy vitézek voltak.

1958 október 23-án vitéz Farkas Ferenc és vitéz Justhy Emil aláírásával körlevelet adtak ki a Vitézi Szék volt tagjainak, tehát a beérkezett címekre, melyben tanácskozásra hívtak meg minden vitézt 1959 tavaszára Bécsbe, a Rend újjáélesztése, és a tisztségviselők megválasztása végett.

A megtartott ülésen írásban rögzítették, hogy a Rend még élő három törzskapitánya, név szerint v. Magyarossy Sándor altbgy., v. Oszlányi Kornél örgy., és v.Benkő Béla tábornokok az értekezletre nem mentek el, és közölték, hogy nem kívánnak ebben a szervezetben részt venni.

Külön kiemelem, hogy v.Benkő Béla, aki rendi ügyekben Horthy bizalmasa volt, és aktív vezetője is volt a Rendnek, elzárkózott a csatlakozás elől, mivel azt illegálisnak, parancsellenesnek tartotta. Sokakat visszatartott a bécsi találkozástól az a körülmény, hogy a szervezők jelentős része közismert nyilas, vagy nyilas barát volt.

A Bécsben összejött rendtagok pontos száma nem ismert, azt viszont tudjuk, hogy a tisztségválasztáson a legtöbb szavazatot, pontosan 93-at v. Farkas Ferenc kapott. Így joggal feltételezhetjük, hogy a megjelentek száma 120 alatt volt.

A megjelentek megválasztották a 15 tagból álló Vitézi Széket, melynek főkapitánya v.József főherceg, főkapitány helyettes v. Farkas Ferenc (a nyilas Számonkérőszék elnöke), ügyésze v. Czanik, Eichmann tanácsadója, tagjai v.Radnóczy, v.Detre, v.Ladányi stb. mint nyilas, vagy nyilas érzelmű emberek lettek.

A megválasztott Vitézi Szék-i tagok első ülésüket 1960 szeptember 10-én tartották Regensburgban, v.József főherceg, megválasztott főkapitány elnöklete mellett. Ezen az ülésen számos fontos határozatot hoztak, melyek a Rend későbbi életére is kihatással voltak.

A Rend történetének leírását itt egy megjegyzés erejéig félbeszakitjuk. Az eseményeket negyvenöt év távlatából vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy a Vitézi Rend németországi újjászervezése törvénytelen, és szabálytalan volt, ennek ellenére hasznos volt mind a Rend továbbélése, mind a rendi tagok és így közvetve az emigrációban élő magyarság összekovácsolására.

Törvénytelen azért volt, mert a főkapitány tiltása ellenére történt a szervezkedés, valamint azért, mert a Rend alapításáról és működéséről szóló törvényeket, valamint a szabályzatban foglalt utasításokat sem a szervezés során, sem a tagok felvétele (állományba vétele), sem a vezetők megválasztása során nem tartották be. Bécsben összejött néhány ember, akik azt állították magukról, hogy vitézek, és úgy választottak vezetőséget, mint egy társadalmi klub tagjai. Még azt sem vizsgálták, ki volt áruló, kommunista, vagy nyilas, egyszerűen befogadták a jelentkezőket. Felmerül annak gondolata is, hogy talán Horthy intelme alapján valójában csak egy baráti társaságot akartak létesíteni, amit alátámaszt az a körülmény, hogy a megalakult szervezetet Németországban "Vitézek Bajtársi Köre" név alatt jegyezték be annak idején, és most is ezen a néven szerepel.

Akár törvényesnek, akár törvénytelennek tekintjük a Rend 1958-1960 közötti újjászervezését, a köznyugalom érdekében nem célszerű ezt a kérdést bolygatni. Amennyiben azonban vita alakulna ki a Rend hazai és az emigrációban élő szervei, vagy tagjai között, a folyamatosságot, és a törvényes jogfolytonosságot a fentiek szellemében fel kell vetni.

De térjünk vissza Rendünk történetéhez.

A Regensburgban tartott ülés fontosabb határozatai közül ki kell emelni azt, amely arról intézkedik, hogy a Vitézi Rend végleges formája felett, majd a felszabaduló ország fog dönteni. Ezt az alapvető határozatot, mint annyi mást, a későbbiekben nem tartották be, mely a konfliktusok láncolatának lett a kiinduló pontja.

Ezen az ülésen erősítették meg v.kisbarnaki Farkas Ferencet helyettes főkapitányi tisztében. Itt kell megjegyezni, hogy v.Farkas Ferenc rendfokozatát illetően különbségeket találunk. Horthy, és a hozzá hű tisztek következetesen "Altábornagy"-ról, míg a Szálasi féle tisztikar "Vezérezredesről" beszél. A különbség abból adódik, hogy v.Farkast jutalomképpen átállásáért Szálasi nevezte ki vezérezredessé, amit a másik tábor sohasem ismert el.

Egy másik határozat arról intézkedik, hogy ezentúl nem csak az első fiúgyermeket, hanem valamennyi fiúgyermeket várományosnak ismeri el a Rend abban az esetben, ha a rendtagokkal szemben támasztott egyéb követelményeknek is megfelelnek.

Végül olyan döntés is született, melynek értelmében a Rend kibővíti sorait azokkal, akik az idegen uralom elleni nemzeti ellenállásban életük veszélyeztetésével részt vettek, vagyis az 56-os szabadságharc alatt hősies magatartásukról tettek tanúságot, vagy életveszély árán bizonyították nemzethűségüket.

A módosított jogszabályokat két kiadványban találjuk meg, nevezetesen az 1962-ben megjelent "Függelék a vitézi kiskátéhoz" és az 1965-ben kiadott "Vitézi Rend Szervezeti Szabályzata a Hontalanságban" című kiadványokban.

Az ülésen az elnöklő v.József főherceg ígéretet tett arra, hogy kapcsolatai révén a Vitézi Rendet bejegyezteti a lovagrendek nyilvántartásába. Ezzel a gondolattal a jelenlévők egyetértettek, mivel úgy ítélték meg a helyzetet, hogy a viszonylag ismeretlen "Vitézi Rend" nagyobb elismertséget kap, ha lovagrendként szerepel a nemzetközi közvélemény előtt.

Az Edinburghban, 1962-ben ülésező Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Kongresszus (Nemzetközi Családkutatási és Címertani Kongresszus) elfogadta a Vitézi Rend jelentkezését és a saját soraiból alakított bizottság kezébe adta a felvétel jogát. Így aztán a megalakult Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága döntött a felvételről, és azt 1964-ben hivatalos kiadványában közzé is tette.

Csupán a történelmi hűség és az utókor számára rá kell mutatni arra, hogy az előző bekezdésben említett szervek nem valami hivatalos intézmények, hanem volt királyi és főhercegi családok által életre hívott és fenntartott önkéntes szervezetek. Hasonló jellegű és célú szervezetből több is létezik, mindegyiket más családok közössége hozott életre, de vannak olyan családok, melyek nem csak egy szervezetnek tagjai. A Habsburg ház tagjai ennek a Genealógiai Társaságnak a tagjai, és ezért v.József főherceg viszonylag könnyen elérte, hogy az általa pártolt és vezetett Vitézi Rendet oda felvegyék. A hamisság a bejegyzésnél érhető tetten, miután a Rendet nem valódi nevén, hanem "Vitézi Lovagrend" néven vették nyilvántartásba, 1920-as alapítással. A bejegyzés szerint a "Lovagrendet" királyi határozat, illetve törvény hozta életre, ami persze megint nem igaz, mert amint a történelmi visszatekintésben láttuk, a Vitézi Rendet nem jogszabály, hanem egy bizottsági határozat alkotta meg (ld.: 3. Széki ülés határozata, 1920. november). Végül ezen szervezet legfőbb védnökeként a Habsburg házat, jelesen v.József Árpád királyi herceget jegyezték be "Nagymesterként", jóllehet ezt a címet csak 1993-ban a Münchenben tartott Széki Ülésen hozták létre.

Mindent összevetve, a Rend számára nagy megtiszteltetést jelent, hogy ilyen jelentős családok együttese elismerőleg megemlékezett, de azzal hogy bennünket lovagoknak tekint, maga a Vitézi Rend nem vált lovagrenddé, mert ennek tárgyi feltételei nincsenek meg. Ezt a körülményt a későbbi történések is megerősítik.

v.József főherceg nem érte meg a lovagi elismerést, 1962-ben, 90 éves korában elhunyt. Utódául az egybehívott széki ülés v.Farkas Ferenc altbgy-ot választotta meg a Rend új főkapitányának.

Az új főkapitány 15 évig vezette a rendet, mely ebben az időszakban létszámában és lelkületében tovább erősödött.

A rendtagok áldozatkészsége lehetővé tette, hogy az 1972-ben alapított "Vitézi Tájékoztató" című újság évente két alkalommal jelenjen meg, melyet később a "Vitézi Közlöny" egészített ki. A Vitézi Rend jelentette meg 1977-ben a "Magyar Királyi Fegyveres Erők Képes Krónikája" című kiadványt, mely szerte az emigrációban még inkább összekovácsolta a volt katonákat.

A Vitézi Szék 1976. évi ülésén elfogadta, és életbe léptette a "Rendi Kódexet", mely a szervezeti életet a korábbiaknál feszesebben szabályozta. Az akkori indoklás szerint a "Kódex" elnevezést az indokolta, hogy a lovagrendek is így nevezik működési szabályzatukat.

v.kisbarnaki Farkas Ferenc főkapitány, 85 éves korában, 1977-ben mondott le tisztségéről. Utóda v.József főherceg unokája, az 1933-ban született v.Habsburg József Árpád királyi herceg, helyettese v.Radnóczy Antal lett.

1981-ben, az első ünnepélyes vitézavatás emlékére, megalapították a "60 éves Jubileumi és Emlék-keresztet", mely kitüntetést nem csak a vitézek, hanem kiváló nemzetszolgálatot teljesítő személyek is elnyerhetik.

Egy évvel később, 1982-ben felvetődött a Nemzetvédelmi Tagozat létrehozásának a gondolata, mely a Rend létszámának jelentős emelését volt hivatva biztosítani. A javaslattal szemben sok ellenvélemény hangzott el, melyek különösen a Rend felhígításának a veszélyére mutattak rá, és tekintélyének csorbításától tartottak. A megnyilvánult ellenállás hatására a javaslatot levették a napirendről és a széki ülés úgy döntött, hogy erről a témáról készüljön egy részletes tervezet. Amikor ez a tervezet elkészült, már nem hívták össze a Vitézi Szék tagjait döntéshozatalra, hanem erről a hatos bizottságban döntöttek.

Időközben ugyanis v.Radnóczy mint helyettes főkapitány azt javasolta, hogy a "gyorsabb ügyintézés" végett hozzanak létre egy hat főből álló bizottságot olyan személyekből, akik München térségében élnek, és ezért könnyen mozgósíthatóak. Ez a "Hatos" bizottság majd dönt a fontosabb ügyekben, és a Vitézi Szék tagjai utóbb ezeket a döntéseket majd szentesítik.

Így préselték át a Nemzetvédelmi Tagozat ügyét is, melyet nyílt ülésen a törzskapitányok egyhangúlag sohasem hagytak volna jóvá.

Az akkori indoklás szerint: "Az új tagozattal a főszempont nem csorbul, hiszen a kiváló fegyveres szolgálat jutalmazása továbbra is vitézzé avatással történik, a (Szellemi fegyverekkel) végrehajtott kiváló nemzetszolgálat jutalmazása pedig a tagozatba való felvétellel történik. Mindkét szolgálat nemzetvédelmi érdekeket szolgál, így a két kategória kiegészíti egymást."

A szép célok a gyakorlatban azonban másként realizálódtak. Az NT-be (Nemzetvédelmi Tagozat) való felvétel legtöbb esetben egyéni érdekeket szolgált, és megnyíltak a kapuk olyan emberek előtt is, akik később a Rend számára csak koloncot jelentettek. Az NT-be történő felvételnek nem volt akadálya az sem, ha valaki valamilyen szélsőséges (nyilas, kommunista) pártnak volt a tagja, sőt aktív kommunista párttagokat is vettek így fel a Rendbe. 1989 után ugyanis a rehabilitáció és az előléptetések kiharcolása érdekében v.Radnóczy javaslatára és nyomására egy sor magas rangú, kommunista, moszkovita tisztet is felvettek az NT-be, hálából a sima és gyors ügyintézéséért.

A későbbiekben feszültséget jelentett az is, hogy az NT tagság nem volt örökölhető, és ebbe sokan nem akartak beletörődni, így szembe kerültek a rendi vezetéssel. Mások a "Vitéz" jelzőt használták nevük előtt, mely az NT tagokat nem illette meg. Végül sokan teljesen érdektelenekké váltak, nem foglalkoztak rendi ügyekkel, tagdíjat nem fizettek, munkát nem végeztek.

Összefoglalva, 15 év tapasztalataival a hátunk mögött azt kell mondanunk, hogy felesleges és erőltetett dolog volt annak idején az NT tagozatot létrehozni.


A Vitézi Rend története a rendszerváltás után

Az elnyomott és a szovjetek által megszállt országok népei előtt 1989-ben felcsillant a szabadság reménye. A hidegháború okozta gazdasági erőfeszítések megtörték a szovjetek erejét és katonai hatalmát. Az akkori szovjet elnök Gorbacsov a helyzetet felismerve Málta szigetén megállapodott 1986-ban az amerikai elnökkel Reagennel, hogy a szovjetek a kelet európai megszállt országokból kivonják csapataikat. A változás szele végigsöpört hazánkon is, új államforma, új alkotmány született és létrejött a parlamentáris demokrácia.

Ennek jegyében született meg az 1989. évi II. törvény, mely újra lehetővé tette a társadalmi szervezetek alakítását.

A Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád 1991 augusztus 19-én fogadta a Vitézi Rend külföldön élő küldöttségét, melynek tagjai voltak : v.Habsburg József Árpád, vitéz Radnóczy Antal, Dr. vitéz Zsigmond András, vitéz Szakály Sándor és az I.C.O.C. részéről Patrick O' Kelly de Conejera alezredes, főtitkár. A köztársasági elnök kijelentette, hogy a Vitézi Rend Magyarországon újra működhet, de csak társadalmi szervezetként, és kívánatos, hogy a főkapitány a magyar törvények által választott, és életvitelszerűen Magyarországon élő személy legyen. Ezt akkor a küldöttség tudomásul vette.

Ez alapján a Vitézi Szék 1991 szeptemberében, Münchenben tartott ülésén egyetértett azzal, hogy a Rend magyarországi szervezetét meg kell alakítani. Erre az adott lehetőséget, hogy 37 korábban avatott vitéz már felvette a kapcsolatot Münchennel, és készen álltak arra, hogy a Rend újjászervezését a bírósággal is hitelesítsék. A Fővárosi Bíróság 1992. február 3-án kelt 6.Pk.68.060/01 számú végzésével, 4227 sorszám alatt bejegyezte a "Vitézi Rend Magyarországi Tagozata" nevű társadalmi szervezetet Hingyi László képviseletével és lakásának székhelyként történő megjelölésével. Ezzel lehetővé vált, hogy 47 év kényszerhallgatás és szétszóródás után a Vitézi Rend újra törvényesen működjön Magyarországon, és megvalósuljon vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, a Vitézi Rend örökös főkapitánya hagyatéka, valamint a Regensburgi ülés határozata.

Az újjáalakulásnak hamar híre ment, és 1992 júniusáig az alakuló közgyűlésen részt vett 39 korábban már felavatott vitézhez 45 felavatott vitéz jelentkezett szolgálatra. A Rend érdekében tevékenykedőknek az első időszakban nem volt címe vagy rangja, őket "Szervezőknek" hívták. A szervezők munkájának koordinálásával a főkapitány v.Hingyi Lászlót bízta meg, aki ezt a tisztséget 1993-ig látta el. Az anyagi ügyekkel v.Tóth Béla, az ügyvitellel és irányítással Dr.v. Szakonyi László foglalkoztak, akikhez áprilisban Dr.v. Bercsényi Miklós is csatlakozott. Együttes munkájuknak lett az eredménye, hogy a Bécsben, 1992 nyarán tartott Széki Ülésen már 106 felvételi kérelmet lehetett előterjeszteni, melyek közül 33 saját jogon kérte a felvételét.

Külön gondot jelentett az avatás megszervezése. Mindenki díszes, ünnepélyes avatás megrendezését remélte, de rövid időn belül csalódást jelentettek a sorozatos elutasítások. Így például az esztergomi érsek Paskai László nem járult hozzá, hogy egyházmegyéjében templomban legyen az avatás, az akkori honvédelmi miniszter Für Lajos pedig a politikai helyzetre hivatkozva bújt ki azon kérés alól, hogy valamelyik honvédségi intézményben kerüljön sor az ünnepélyre.

Így aztán a szorult helyzetben mindenki nagy lelkesedéssel fogadta el Tabódy István nyá. tábornok, kanonok, bicskei plébános ajánlatát, hogy az avatást az ő templomában, Bicskén tartsuk. Tabódy ugyanis a saját jogon avatandók listáján szerepelt, ugyanis a háborúban huszártisztként vett részt, tizenkétszer sebesült, és 18 évig ült Rákosiék börtönében. Az országban közismert személyiség volt, és várományosa volt a megalakulóban lévő tábori püspöki tisztnek.

A háború utáni első magyarországi ünnepélyes avatásra 1992 október 26-án Bicskén került sor felejthetetlenül szép és díszes ünnepség keretében. Az avatást a Rend főkapitánya v.József Árpád királyi herceg végezte, az ünnepélyes szentmisét és a szentbeszédet v.Tabódy István tartotta. A történelmi eseményen azoknak a vállát érintette az avató pallos, akik az 1945 utáni kommunista diktatúra 47 éve alatt csak lelkükben, szívük legmélyén vallhatták magukat vitéznek. Ezen az ünnepségen szentelte fel vitéz Tabódy István a Vitézi Rend központi zászlóját.

Az ünnepségen sok vendég vett részt, a politikai élet, a honvédség, a testvéri rendek és szervezetek képviseltették magukat Az avatásnak jelentős sajtóvisszhangja is volt, ebben az időben még zömmel negatív hangvétellel. Az országos televízió a híradások között számolt be a vitézavatásról.

Az avatást követően újult erővel indult el a szervezőmunka, és a szervezeti élet feltételeinek kialakítása, így az egyesülési törvény előírásai szerint kijelölésre és megválasztásra kerültek a rend területi küldöttei. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ígéretekben nem volt hiány, de valós segítséget a Rend senkitől sem kapott. Hosszas huzavona után a Hadtörténeti Intézetben adtak egy helyiséget, mely korábban a fogda volt, melynek sem ablaka, sem fűtése nem volt, a munkavégzés alapfeltételei hiányoztak. Így aztán mindenki otthon dolgozott a Rend érdekében.

A megfeszített munka eredményeként 1993. tavaszára 250 felvételi kérelem érkezett be, melyet gondos ellenőrzés és véleményezést követően, elbírálás végett Münchenbe kellett kiküldeni. Ugyanis 1996-ig bezárólag a felvételi kérelmek elbírálására a Rend magyar vezetőinek nem volt felhatalmazása, azokat minden esetben Münchenben bírálták el, és ott irattározták.

Az év egyik jelentős eseménye, hogy augusztus 19-én Székesfehérváron emléktáblát avattak a volt Magyar Királyi "Szent István" 3. Honvéd Gyalogezred hősi halottai emlékére. A kegyeletes ünnepség szónoka -az emléktábla megvalósítója- vitéz Koós Ottó m. kir. százados, rehabilitált őrnagy az alábbiakban emlékezett egykori bajtársaira: " Ma itt emlékezni, tisztelegni, és jelképesen temetni gyűltünk össze. Emlékezni az ezredre, mely első királyunk nevét viselte és 25 évig létezett, melynek kiváló szelleme e régi laktanya udvarán még ma is él. Hisz jelmondata -melyhez ma is ragaszkodunk, talán a város is azonosul vele- "Szent Istvánnal álljuk mindig a vártát."... Ezredünk a háborúból sajnos alaposan kivette részét. 1941. október 27-től -mikor az első mozgósított egység elhagyta állomáshelyét- a háború végéig három teljes és egy csökkentett létszámú ezredet állítottunk fel.. Az ezred veszteségét nehéz pontosan megállapítani, a rendelkezésre álló hiányos adatok alapján azonban több mint háromezer fő hősi halottaink száma. Ma ezek előtt a bajtársak előtt tisztelgünk hősi emléktáblájuknál és meghajtjuk az emlékezés nemzeti -és fekete zászlaját, mert ők a legtöbbet, az életüket áldozták a haza védelmében. Tragédiájuk haláluk után is folytatódott, mert tisztelet helyett -amit a hősi halálukkal kiérdemeltek- "fasiszta hordának" nevezték őket is.. A gyűlölet, az embertelenség és az elvakultság odáig merészkedett, hogy az ezred által 1942. augusztus 15-én a zászlóaljak laktanyáiban az addig elesett bajtársak nevének felsorolásával elhelyezett emléktáblákat eltávolították és összetörték.. Régi álmunk teljesül most ezen hősi emléktábla létesítésével.. Elesett bajtársaim! Legyen ez a tábla jelképes síremléketek is, mert tudom, hogy sok hősi temetőt elplaníroztak.

Az 1993. évi Széki Ülést is Münchenben szervezték, amikor is a felvételi szabályzatot megváltoztatva úgy határoztak, hogy az új rendtagok a jövőben "Esküt" és nem "Fogadalmat" tesznek. Ennek eredményeként az avatandók ma már a Szent Koronára tett esküvel tesznek hitet elkötelezettségük mellett.

Ugyancsak a Széki Ülés döntött arról is, hogy a Rend első emberét ezen túl Nagymesteri cím illeti, ebből adódóan v.Radnóczy Antal főkapitánnyá lépett elő.

A változás nem tetszett mindenkinek, mivel sokan a nagymesteri címet a szabadkőművesekkel asszociálták, nem beszélve arról, hogy a Vitézi Rendnek sohasem volt nagymestere. Végül is a többség abban bízott, hogy a lovagrendi elnevezés, a nagymesteri cím kifogja a szelet a baloldali ellenzék vitorláiból, és megszűnnek az állandó sajtótámadások és vádaskodások, miszerint a Rend szélsőséges jobboldali szervezet.

Ezen az ülésen helyettes főkapitánynak nevezték ki v. Tabódy István tábornokot, törzskapitányi címet kapott v.Hingyi László és így a jövőben a magyarországi szervezet is részt vehetett a döntések meghozatalában (20-ból két fő). Ugyancsak itt foglaltak állást a magyar felvételi kérelmekről, melyek közül végül is 220 fő jelentkezését fogadták el.

A második magyarországi avatásra Visegrádon került sor, 1993. szeptember 12-én. Ennek az avatásnak érdekessége volt, hogy most első ízben külföldről érkezett vitézeket is avattak, eddig ugyanis a nem magyar honosok avatása legtöbb esetben a Széki Üléssel egy időben, azonos helyen történt. Az avatást v.Radnóczy Antal főkapitány végezte, melyen ezernél több vendég és érdeklődő vett részt.

Az avatást megelőzően szeptember 4-én volt Kenderesen a Rend első főkapitányának, vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzójának újratemetése. Az ünnepség több mint százezer embert mozgósított az ország egész területéről, de nagyon sokan érkeztek külföldről is. Jelen voltak kormánytagok, az akkori miniszterelnök Antall Józseffel az élen, a legtöbb politikai párt és társadalmi szervezet képviselői. Meg kell emlékezni arról, hogy Horthy hamvainak hazahozatalában anyagilag és szervezés vonatkozásában oroszlánrészt a volt tengerésztisztek szövetsége vállalt, élükön vitéz Dávidházy András hosszújáratú tengerészkapitány vezetésével. A magyarországi Vitézi Rend egy díszszázaddal képviseltette magát a temetésen.

A temetéshez kapcsolódott Kenderesen egy másik ünnepség is, nevezetesen a magyar Vitézi Rend tagjainak adományaiból felállított Horthy szobor, melyet a volt Horthy kúria kertjében helyeztek el. Az életnagyságú bronz mellszobor ma is az egyetlen Horthy szobor Magyarországon. A közel félmillió forintba került emlékmű azért valósulhatott meg, mivel minden résztvevő csak az anyagköltségeket számolta el, és térítésmentesen járult hozzá saját munkájával. A szobor felállításához abban az időben nagy bátorság kellett, mert merénylettel, atrocitásokkal, ellentüntetéssel számolni lehetett. Utólag is ismételt köszönet illeti az alkotó művészt, Domonkos Bélát, az alapépítmény készítőjét, Kondor Károly kőművest, a város polgármesterét, Baranyai Ferencet, és Fehérvári Lászlót a mezőgazdasági szakiskola igazgatóját (ez utóbbi felügyelete alá tartozik a volt Horthy kúria), bátorságukért, sokoldalú segítségükért.

Az avatás, az újratemetés és a szoboravatás ünnepségei megmutatták, hogy a magyarországi vitézi közösség, időközben 400 fölé emelkedett tagsága önállóan, jól, és külső segítség nélkül is el tudja látni munkáját. A felvételre jelentkezők nagy számából következtetni lehetett arra, hogy a létszám hamarosan megközelíti a háromezer főt. Ezért a tagság körében egyre gyakrabban hangzott el az a kívánság, hogy a rendi vezetésnek belátható időn belül, teljes egészében haza kell települnie, és a magyarországi tagság kapjon létszámának megfelelő arányú képviseletet a rendi vezetésben. 1993 végén ugyanis a magyar taglétszám már meghaladta a külföldön élők számát.

Az 1994-es esztendő a január 4-én megtartott küldött közgyűléssel indult, melyen v.Hingyi László elnök beszámolt az elmúlt 2 év működéséről és eredményeiről, és bejelentette a vezetőség lemondását. Ezt követően a küldöttek vitéz Tabódy Istvánt választották meg elnöknek és elfogadták a módosított alapszabályt. Az új elnököt a Fővárosi Bíróság 1994. február 17-én jogerősen bejegyezte. Januárban avatták fel a Hadtörténeti Intézet udvarán az ország első "Doni Emlékművét", a Don menti harcokban elesett és elpusztult több mint százezer magyar katona emlékére, mely ugyancsak a Vitézi Rend pénzéből létesült. A több mint 650 ezer forintba került emlékmű árának kétharmadát a külföldön élő vitézek adták össze, külső anyagi segítséget sehonnan sem kaptunk. Büszkék vagyunk arra, hogy ezen az emlékhelyen a felavatás óta minden év január 12-én katonai ünnepség keretében közösen emlékeznek az áldozatokra állami-, katonai-, önkormányzati-, és civil szervezetek, az egykori katonák és hozzátartozók, valamint a lélekben velük együtt érző több ezer magyar ember.

A felvételre jelentkezők száma jelentős mértékben tovább nőtt, 1994 tavaszán több mint 500 személy nyújtotta be felvételi kérelmét. Ezek feldolgozása óriási munkát jelentett a Rend minden vezetője számára, hiszen a rendelkezésre álló technikai és anyagi bázis nem bővült. Egyedül a vezetők lelkesedése, és jelentős anyagi hozzájárulása tette lehetővé a folyamatos és időarányos munka elvégzését. Májusban azonban már sikerült kivinni a javaslatokkal ellátott kérelmeket, elbírálás végett, melyek ügyében a júliusban tartott Széki Ülésen mondták ki a végső döntést. 1994. szeptember 10-én a szegedi fogadalmi templomban volt a vitézavatás, melyet nagy katonai és egyházi pompával rendeztek, és ahol 411 új jelentkezőt avattak vitézzé. Az egyházi szertartást a szegedi megyéspüspök Gyulay Endre végezte, aki az ünnepi szentmise alatt szentbeszédet mondott. Igét hirdetett Dr. Bartha István református püspök. A Szent Korona mása mellett a koronaőrök eredeti díszruhában adtak őrséget.

A 11 törzskapitány élén jelen volt v.József Árpád nagymester, aki az avatást végezte és v.Tabódy István h. főkapitány, aki az esküt az avatandóktól kivette.

A székesegyházat színültig megtöltő mintegy 3200 családtag és vendég, valamint a Magyar Televízió csoportjának jelenléte egyértelműen bizonyította, hogy egyre nagyobb érdeklődés kíséri a vitézek itthoni életét és megmozdulásait. Az avatáson jelen volt többek között Horthy Istvánné sz. Edelsheim Ilona grófnő, a köztársasági elnök, a magyarországi lovagrendek, a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter képviselője, katonai attasék, számos tábornok és tiszt.

A hazai sajtó kisebbik hányada hitelesen számolt be az eseményekről, azonban a legtöbb lap cinikusan vagy értetlenül emlékezett meg a vitézek megmozdulásáról.

Csupán érdekesség, valamint a történelem kedvéért meg kell emlékezni arról, hogy sokan nem helyeselték azt, hogy az ünnepséget Szegeden tartjuk, mivel attól tartottak, hogy a szerbek valamilyen provokatív támadást fognak végrehajtani. Ebben az időben ugyanis javában tartott a jugoszláv belháború. Az ünnepség azonban minden baj nélkül, szépen és méltóságteljesen zajlott le.

Időközben a Rend vezetői - v. Radnóczy és v.Tabódy között - vita alakult ki, mely megosztotta rendtagokat és okot adott arra, hogy v. Radnóczy hitelességét újra vizsgálat tárgyává tegyék. Megerősödtek azok a hangok, melyek a Renden belüli magyar vezetés kialakítását, és annak hazatelepítését szorgalmazták.

1995-ben 650 jelentkező kérte felvételét. A jelentkezőket változatlanul külföldön bírálták el. 1995 július elején Münchenben volt Széki Ülés, melynek sok érdekes fordulata volt. Első ízben fordult elő, hogy magyar rendtag írásban fordult a főkapitányhoz azzal a javaslattal, hogy a Rend teljes vezetése települjön Magyarországra, és a főkapitány is magyar lakos legyen. A levelet Hellebronth Gusztáv írta, akit csak nagy üggyel-bajjal lehetett megmenteni a főkapitány haragjától.

Az ülésen Dr. v. Szakonyi László előadásában nagyon okos és előrelátó javaslat hangzott el a rendi vezetés fokozatos hazatelepítéséről, melyet azonban a főkapitány, v. Radnóczy Antal köré csoportosult, többségben lévő, külföldön élő törzskapitányok leszavaztak azzal az indokkal, hogy a magyar politikai helyzet még nem érett meg a hazatelepülésre. Az ülés határozata alapján 4 fővel gyarapodott a hazai törzs

Az Ülés arról is döntött, a magyar küldöttek javaslatára, hogy a budapesti bírósági bejegyzést meg kell változtatni, és a jövőben azt "Vitézi Rend" néven kell bejelenteni. A dolog előzménye az volt, hogy alapítványt kívánt létrehozni a magyar rendi csoport, amikor is a bíróság annak a bejegyzési kérelemnek az eredetijét kérte, ahol a Vitézi Rend, mint ilyen, be van jegyezve. Ugyanis a magyar bejegyzés "magyarországi tagozat" néven szerepelt, amiből a bíróság arra következtetett, hogy egy központnak is lennie kell. Ekkor tudódott ki, hogy a Vitézi Rend mint ilyen sehol a világon nincs bejegyezve, a legtöbb helyen mint "Bajtársi Szövetség" szerepel. A magyar bíróság ekkor a helyzet rendezésére szólította fel a magyar vezetőket.

Mindezt tetézte v. Radnóczy azon bejelentése, hogy korábbi közléseivel ellentétben valójában a Vitézi Rend nem lovagrend, mivel ennek tárgyi feltételei hiányoznak (ami valóban igaz). Így bár nevünk azon a bizonyos jegyzéken szerepel, de még sem mondhatjuk magunkról azt, hogy lovagrend vagyunk. Ez a bejelentés a megjelentek között nagy zavart keltett és a kérdésben szóváltás alakult ki a magyar és a kinti vezetők között, de határozat nem született, mert nem volt egységes állásfoglalás.

Ezen az ülésen történt az is, hogy v. Ladányi Domonkos dél-amerikai törzskapitány hivatalos javaslatot terjesztett elő a volt nyilas vezetők, - élükön Szálasi - rehabilitációjára, melyet a magyar rendi vezetésnek kellett volna kezdeményeznie. A javaslatot nagy felhördülés követte a magyar törzskapitányok részéről és főleg v. Tabódy h. főkapitány adott erélyes hangon kifejezést tiltakozásának. Végül is a kérdést levették a napirendről, sőt a kezdeményezők kizárását ígérte meg a főkapitány. Mindebből persze nem lett semmi.

Ezen a helyen kell megemlékezni arról is, hogy sorozatos vita alakult ki a magyar vezetés és a főkapitány között arról, hogy vajon a magyar törvények, vagy a rendi kódex előírásai előbbre valók-e. Szerinte ugyanis a magyar törvényeket kell a kódexhez igazítani és nem fordítva. A magyar vezetők ennek a véleménynek tarthatatlanságára többször is rámutattak figyelmeztetve a főkapitányt, hogy a Rend magyarországi betiltását fogja eredményezni az, ha a magyar törvényeket figyelmen kívül hagyjuk. A szeptember 2-án megtartott pécsi avatás is díszes körülmények között a pécsi bazilikában zajlott le, melyen több ezer vendég és családtag jelent meg. Az avatást a nagymester, v.József Árpád királyi herceg vezette, és azon első ízben megjelent felesége is.

Az avatást követő időben tovább nőtt a feszültség v. Radnóczy és a magyar rendi vezetés között főleg, mert v. Radnóczy azt akarta, hogy ne v.Tabódy legyen a Rend hivatalos elnöke, és nevét a bírósági bejegyzésen töröltessék. Nem tudta megérteni, hogy egy demokratikusan megválasztott vezetőt csak a közgyűlés válthat le, az ő utasításai nem érvényesíthetőek. Folytatódott a vita a kódex újrafogalmazásán is, mivel továbbra sem volt hajlandó elfogadni azt az elvet, hogy a kódexet kell a fennálló törvényekhez igazítani és nem fordítva. Ellentmondásosnak tűnt v. Radnóczy viselkedése is, mivel kifelé ostromolta az új MSZP Horn kormányt (kommunista és szocdem.), míg ő magas kitüntetést, majd 1996-ban tábornoki kinevezést fogadott el tőlük. Nehezítette a helyzetet, hogy a külföldről indított, őt ért támadásokat, a Rend elleni támadásnak igyekezett beállítani, és erre a célra rendi eszközöket kívánt igénybe venni. Így pl. az ügyvédi költségek kifizetését a magyar szervezetre akarta hárítani, ami azonban a vezetők ellenállása miatt nem sikerült.

1995 májusában véglegesen megoldódtak a Vitézi Rend központjának elhelyezési körülményei. Ekkor a Magyar Honvédséghez közelálló társadalmi szervezetek - Budapest, XIII. kerület Gidófalvy Lajos utca 1/b - irodaépületében kapott irodát, melyet a Fővárosi Bíróság 1997.szeptember 25-én kelt. jogerős végzésével székhelyként bejegyzett.

Az 1996-os esztendő jogi szempontból kedvezően indult. Realizálódott az 1995. évi müncheni Széki Ülés döntése, sor került a Rend bejegyzett nevének megváltoztatására. A Fővárosi Bíróság 1996. január 31-én kelt. jogerős végzésével a 4227 sorszámon bejegyzett társadalmi szervezet nevét " Vitézi Rend" névre változtatta. Ezzel a bírósági végzéssel 51 év után jogilag véglegesen rendeződött a Vitézi Rend társadalomban és a nemzetközi keretek között betöltött helye és szerepe. Megerősítette, hogy a Vitézi Rend magyar alapítású társadalmi szervezet, magyarországi székhellyel és magyar állampolgárságú személy (elnök, főkapitány) képviseletével és vezetésével. A Vitézi Rend tevékenységét a magyar törvények alapján végzi és legfelsőbb színtű döntéshozó szerve a küldöttgyűlés. A küldöttgyűlés feladata az alapszabály, a belső szabályzatok és a költségvetés jóváhagyása, valamint az elnök-főkapitány és a fontosabb tisztségviselők megválasztása. A küldöttek állománygyűléseken kerülnek megválasztásra és mandátumuk 4 évre szól. Két küldöttgyűlés között a Vitézi Rend tevékenységét a Vitézi Szék (választmány) vezeti. A külföldön élő rendtagok rendi jellegű tevékenységüket az ottani ország törvényei szerint végezhetik. Ezt a bírósági végzést azonban a rendtagok egy része nem volt hajlandó tudomásul venni és az elvárt jogkövető magatartást tanúsítani, melyet a továbbiakban vázolt események is alátámasztanak.

1996 tavaszára a helyzet súlyossá vált, mivel a szeptemberben Kenderesre tervezett Széki Ülésre a magyar vezetők olyan napirendi pontok megtárgyalását javasolták újra, melyeket v. Radnóczy korábban már nem fogadott el. Továbbra is szükségesnek tartották, hogy megérett a Vitézi Rend hazagyökereztetése, a vezetésen belül a törvényes működés és arányosság biztosítása, valamint magyar állampolgárságú főkapitány megválasztása, melyet az 1992-től 1996-ig Magyarországon avatottak létszáma is indokol. Ezért aztán a főkapitány egyeztetést javasolt a Széki Ülés előtt az országos törzskapitánynak, melyen azonban nem született egyezség.

A helyzetet mérlegelve a főkapitány három törzskapitányt felkért arra, hogy a Széki Ülésen indítsanak támadást az országos törzskapitány ellen azért, mert Erdélyből jelentkezőket kíván a Rend tagjai közé felvétetni, ami szerinte a Rend életét veszélyezteti.

A szeptember elején Kenderesre összehívott Széki Ülésen a felbérelt személyek otromba, provokatív támadást indítottak az országos törzskapitány ellen, ami ellen azonban valamennyi törzskapitány határozottan fellépett, és javaslataikat elutasította, egyúttal fegyelmi eljárást és kizárásukat kérték. Az érintettek erre a helyszínről eltávoztak. Ez az incidens azonban rányomta bélyegét az ülésre, melyen sok, korábban vitatott kérdés napirendre került. Az ülés végül egyhangúlag hozta meg határozatait, melyek azonban meghamisítva kerültek utóbb a jegyzőkönyvbe. A hozott határozatok zömét a főkapitány nem hajtotta végre. Az ülésen az is kiderült, hogy mindenki egyetért a határon túli területekről felvételre jelentkezők befogadásával, azonban a nyílt szervezést veszélyessége miatt elutasítják.

Az ülésen a főkapitány beszámolt arról is, hogy Madeirán járt, és a Rend nevében megkoszorúzta IV. Károly sírját. Mint utóbb kiderült erre azért került sor, mert ettől az aktustól tette függővé v. József Árpád, hogy részt vesz-e a kenderesi ülésen, és az azt követő avatáson, Debrecenben. Ez a bejelentés komoly ellenérzést váltott ki mind a magyar, mind a külföldön élő törzskapitányok körében, a bejelentést ennek ellenére tudomásul vették. A személyét ért támadás miatt az országos törzskapitány felmentését kérte, amit azonban a főkapitány nem fogadott el.

A korábbi véleményével ellentétben, a főkapitány az ülésen váratlanul bejelentette, szükségesnek tartja, hogy a Rendnek legyen helyettes főkapitánya, mely tisztségre v.Hellebronth Gusztávot ajánlja, akit a résztvevők 4 tartózkodással elfogadtak.

Végezetül a Széki Ülés 3 új törzskapitány kinevezésével is egyetértett, így a Rend Magyarországi csoportjának 8 törzskapitánya lett, míg a külföldieknek 12 maradt.

A kétnapos ülésen jóváhagyták az előterjesztett 650 jelentkező felvételét, és úgy döntöttek, hogy a jövőben csak a várományosok felvételi kérelmét kell a külföldön élő felvételi bizottság elnökének jóváhagyásra bemutatni, míg a többi kérelmezők ügyét a magyarországi szervezet felvételi bizottsága önállóan terjesztheti jóváhagyás végett a Széki Ülés elé.

A kétnapos ülést követően a résztvevők Debrecenbe utaztak, hogy jelen legyenek az ünnepélyes vitézavatáson. Az avatás soha nem látott pompával és díszes körülmények között zajlott le, több mint ötezer érdeklődő jelenlétében 1996. szeptember 12-én a debreceni Nagytemplomban. Igét hirdetett a református, szentbeszédet mondott a katolikus püspök, üdvözlőbeszédet tartott a nagymester, és az országos törzskapitány is. Az Egyesült Államokból hazaérkezett Szeleczky Zita színművésznő, aki a Vitézi Rend Nemzetvédelmi Tagozatába nyert felvételt felejthetetlen átéléssel mondta el a "Magyar Hiszekegy" című verset. Sokan érkeztek az avatásra külföldről is, és most első ízben avattak csoportban érkezett erdélyi vitézeket is. A katonazenekar az ünnepség előtt és a Nagytemplomban az ünnepség alatt is zenéjével emelte az esemény díszes jellegét, a trombiták hangja betöltötte az ősi falakat és megreszketette az ablakokat, amikor 5000 ember egy szívvel és egy lélekkel énekelte könnyes szemmel a Székely Himnuszt: "Ne hagyd elveszni, Erdélyt Istenünk". A felejthetetlenül szép ünnepségről valamennyi televíziós csatorna közvetített, és a sajtóvisszhang is igen kedvező volt.

A vitézavatás mellett az esztendő egyik kiemelkedő eseménye volt a várpalotai vitéz Csörgey Károly tábornok és bajtársai emlékművének felújítása, melyet szeptember 29-én katonai tiszteletadással a Honvédelmi Minisztérium és számos társadalmi szervezet jelenlétében avattak fel.

A Rend magyar vezetői és v. Radnóczy főkapitány közötti feszültség a Széki Ülést és az avatást követő időszakban sem enyhült, hanem tovább rosszabbodott. Kezdődött azzal, hogy az újonnan kinevezett helyettes főkapitány jogkörét csak Magyarországra kívánta korlátozni és nem vonta be az egész Rendet érintő kérdések intézésébe. Igyekezett elkenni a Széki Ülés rendbontókkal szemben elhatározott vizsgálatot és fegyelmi eljárást, a korábban Münchenben megjelenő és a központi kincstárból fizetett kiadványok előállítását és terjesztését átterhelte a magyar szervezetre anélkül, hogy annak anyagi vonzatát rendezte volna. Kifogásolta, hogy Magyarországon tömegével vesznek fel új rendtagokat, melyet később még azzal a valótlansággal is kiegészített, hogy ezek zöme volt kommunistákból áll. Erre való hivatkozással önhatalmúlag meg akarta változtatni a felvételi szabályzatot és szűkíteni kívánta a várományosok körét. A Széki Ülés határozatát figyelmen kívül hagyva, be kívánta tiltani a határokon túl élő magyarok felvételét a Vitézi Rendbe. Mondvacsinált ügyek alapján fegyelmi eljárást kezdeményezett több felavatott magyar vitéz és rendi vezetővel szemben, és amikor azt látta, hogy az eljárásnak nincs alapja, az idevonatkozó iratokat levéltárilag elfektette.

Időközben elérkezett az 1997-es esztendő. Év elején ismertté vált, hogy 14 felavatott vitéz "Vitézi Lovagrend" néven új szervezet bejegyzését kezdeményezte a Fővárosi Bíróságon. Az új tervezet bejegyzése azonban többszöri ügyészi észrevétel miatt nem történt meg. Amikor ezeket a tényeket v. Radnóczy tudomására hozták, semmiféle ellenintézkedésre nem került sor. Utóbb kitudódott, hogy éppen ő volt az, aki a szervezőket ennek a lépésnek a megtételére buzdította. A tűrhetetlen helyzetet látva, az országos törzskapitány 1996 március 1-ével lemondott tisztségéről abban a reményben, hogy ezáltal a viszony enyhülni fog. Sajnos nem így történt, a helyzet tovább romlott.

A Rend magyarországi vezetői, vagyis a központilag kinevezettek és a társadalmi szervezet keretében megválasztottak végül úgy ítélték meg a helyzetet, hogy v. Radnóczy zsarnoki uralkodását többé nem fogadják el, mivel ez a Rend betiltását eredményezné Magyarországon. Április 16-án összevont tanácskozást tartottak, melyen v. Hellebronth Gusztáv h. főkapitány elnökölt, és v.Tabódy István elnök is jelen volt. A megjelent 15 vezető kimondta, hogy ideiglenesen kivonják magukat v. Radnóczy vezetése alól, és mindaddig, míg új főkapitányt nem választanak, v. Tabódy István elnök főhatósága alá helyezik magukat. Döntöttek arról is, hogy ez ügyben rendkívüli küldött közgyűlést hívnak össze, ahol majd a küldöttek alakítják ki a végleges álláspontot.

Ezt a határozatot a megjelent 15 vezető közül 14-en írták alá, egyedül v. Hellebronth kért egy napi gondolkodási időt, s aki azonban másnap vonatra ült és v. Radnóczy mellett kötelezte el magát.

Az április 30-ára összehívott küldöttközgyűlés a vezetők javaslatait elfogadta, azokat megerősítette, annak dacára, hogy az ülésen megjelent és szót kapott v. Radnóczy és v. Hellebronth is. A küldöttek hitet tettek a Rend egysége mellett, de v. Radnóczy személyét nem tartották továbbra alkalmasnak és méltónak arra, hogy a főkapitányi tisztet betöltse.

Ezzel kezdetét vette a Vitézi Rend vezetésének megosztottsága. Mindkét csoport igyekezett maga köré tömöríteni a szervezet tagjait, mely abban az időben 2600 főt számlált.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy egy szűkebb csoport (17fő) a küldöttközgyűlés összehívásának mellőzésével, szabálytalanul elnök-főkapitánnyá választotta v. Hellebronth Gusztávot, akit a Fővárosi Bíróság 1997. szeptember 25-vel bejegyzett a Vitézi Rend képviselőjévé. Ekkor szokatlan helyzet állt elő. A bejegyzett elnök-főkapitány nem a törvényes székhelyen működött, ott továbbra is v.Tabódy István csoportja, valamint a Vitézi Rend irattára maradt. Ezt mindkét csoport úgy értelmezte, hogy ők a törvényes csoportosulás.

A v.Tabódy által vezetett csoport számarányát tekintve jóval nagyobb volt, mint a másik, ennek ellenére mindkét csoport a továbbiakban önállóan tevékenykedett.

v.Tabódyék 1997. szeptember 7-én Budapesten a Park Színpad területén 260 új vitézt avattak, 1998. augusztus 22-én a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán - a honvédelmi miniszter, állami, önkormányzati és civil szervezetek vezetői előtt - 210 személyt, 1999. szeptember 11-én ugyancsak Budapesten a Hősök Templomában 210 jelentkezőt.

"Fontos megemlíteni, hogy a Vitézi Rend vezetősége 1997. december 1-jén a II. Világháborúban részt vettek emlékének ápolása, tiszteletük kifejezése érdekében "II. Világháborús Emlékérem" alapítását határozta el. Az emlékérem alapításával ma is a Vitézi Rend az egyedüli szervezet, amely a háborús hősi helytállásért és elszenvedett áldozatokért a haza elismerésének látható jelét adományozza, melyet eddig egyetlen felelős kormány sem tett meg.

A II. Világháborús Emlékérmet az igényelheti, aki 1938 és 1945 között katona, munkaszolgálatos vagy tábori kórházban alkalmazott (orvos, nővér, ápoló) volt.

Az első ünnepélyes átadásra 1998 májusában a "Hősök Napján", a Magyar Honvédség alapításának 150. évfordulóján került sor, melyen az emlékérmeket a Magyar Honvédség vezérkari főnökének első helyettese adta át a meghatódott hősök, illetve hozzátartozók részére.

A folyamatos igénylések száma igazolta a döntés helyességét, hogy a II. Világháborús Emlékérem alapítása egy régen várt társadalmi igényt elégit ki, és előre vetítette, hogy évek alatt több ezer emlékérem átadására kell felkészülni."

Közben Erdélyben is kialakultak a Rend törvényes működésének a feltételei, melynek eredményeként 1997-ben Gyergyószentmiklóson, 1998-ban Marosvásárhelyen és Kolozsváron, 1999-ben pedig Nagyváradon avattak fel összességében 260 új vitézt. Mindenki számára felemelő érzés és nagy ünnep volt, hogy ezeken az ünnepeken jelen lehetett és megérhette azt a politikai változást Romániában, melynek ezek az események is látható jelei voltak. Meg kell emlékezni arról, hogy a Rend romániai törvényesítésében nagy szerepet játszott v. Bereczky Árpád, aki 1998-ban az erdélyi törzskapitányság vezetője lett. Nagy segítséget kaptunk az újjászervezés során a történelmi egyházak vezetőitől és tagjaitól is, mely nélkül a díszes avatási ünnepségeket nem lehetett volna megtartani.

Ezalatt a v. Radnóczy - v. Hellebronth féle csoport 1997-ben Budapesten a ciszterek templomában, 1998-ban Kenderesen, míg 1999-ben újra Budapesten a ciszterek templomában avatott mintegy 500 új vitézt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy különösen az első időkben többen voltak, akik mindkét helyen felavattatták magukat. Megtorlást helyeztek kilátásba mindazokkal szemben, akik a békítés, vagy az újraegyesítés érdekében tárgyalásokat kezdeményeznek. Ennek tudható be, hogy külföldről sokan átjelentkeztek, megunva v. Radnóczy diktatórikus vezetését.

Az 1999-es esztendőben azonban egy örömteli eseményről is beszámolhatunk. A Nógrád megyei vitézek a megyei és a városi önkormányzat összefogásával felújították a volt Nógrád megyei Vitézi Székházat, és november 13-án ünnepélyes keretek között avatták fel a Székház falán elhelyezett emléktáblát.

A kettészakadt Vitézi Rend életében reményteljes változás állt be 2000. januárjában, amikor is v. Hellebronth Gusztáv telefonon felhívta dr. v. Bercsényi Miklóst, és javaslatot tett az újraegyesítésre, az ezzel kapcsolatos tárgyalások felvételére. Ezek a tárgyalások már másnap elkezdődtek, melybe egyrészről Dr. v. Keserű József, másrészről v. Hernády Ferenc kapcsolódtak be. Egyetértés született az alapvető kérdésekben:

- egységes vezetést kell létrehozni úgy, hogy minden korábbi kinevezett és megválasztott rendi tisztségviselő lemond a tisztségéről, és átadja a helyét a közös küldöttközgyűlésen megválasztandó új vezetésnek;
- mindkét oldalon a felavatott vitézek tagságát el kell ismerni;
- mindazok, akik a 75. életévüket betöltötték, nem választhatók újra;
- nem ismerik el v. Radnóczy intézkedési jogát, és nem tekintik őt a Vitézi Rend főkapitányának;
- a közös küldöttközgyűlést három hónapon belül összehívják, és addig mind a két csoportosulás vezetői összehangoltan tovább viszik az ügyek intézését.

Január 17-én a fenti tartalommal nyilatkozatot írtak alá a Honvédelmi Minisztériumban, hogy szándékaik őszinteségét ezzel is kinyilvánítsák. A sorozatos tárgyalások eredményeként körvonalazódtak a megválasztásra ajánlott személyek, a küldöttközgyűlés elé terjesztendő javaslatok, és az új vezetői struktúra. Mindezek alapján a két csoportosulás vezetői, v. Tabódy és v. Hellebronth közös meghívót írtak alá, mellyel mind a két csoportosulás korábban megválasztott küldötteit, együttes közgyűlésre hívták meg a Magyar Honvédség Művelődési Házába március 18-ára. A meghívottak 81%-a jelent meg, így az határozatképes volt.

A küldöttközgyűlés nagy szótöbbséggel megválasztotta a jelölőbizottság által javasolt rendi vezetőket, közöttük elsőként az új elnök-főkapitányt Dr. v. Várhelyi András személyében. A küldöttközgyűlés kimondta, hogy minden választott tisztségviselő mandátuma 4 évre szól, amikor is újra választható, valamint jóváhagyta a Vitézi Rend alapszabályát, és az alábbi átmeneti rendelkezésekkel egészítette ki a Vitézi Rend "KISKÁTÉ"-ját, azaz a "Szervezeti és Működési Szabályzat"-ot:

"Magyarországon 1997.-,1998.-, és 1999. évben avatott vitézek - bármelyik vezető körül kialakult csoportosulásnál is avatták őket - Rendünk tagjai. Nem kifogásolható velük szemben, hogy hol avatták őket, vagy milyen tisztséget vállaltak. Minden vitéznek állományba vételre kell jelentkezni a területileg illetékes tisztségviselőnél, vagy a Vitézi Rend központjában. Amennyiben ezt nem teszi meg, úgy 2001. szeptember 30-át követően vitézi jogai megszűnnek.

A 2000. évtől kezdődően az avatásra kerülők esetében, mivel a Vitézi Rend vezetése most már egységes, csak az újonnan választott vezető testület által jóváhagyott felvételi kérelmek fogadhatók el. "

Még ebben az évben megszüntetésre került a sokat vitatott Nemzetvédelmi Tagozat, és döntés született a tiszteletbeli tagság bevezetéséről.

A Rend minden becsületes és igaz tagját nagy megnyugvás töltötte el, amikor hírül vették az egyesülés tényét, és tudomást szereztek az új vezetőség megválasztásáról. v. Radnóczy azonban most sem nyugodott, mondvacsinált ürügyekkel, tárgyalás nélkül "kizárta" mindazokat, akik az egyesülést kezdeményezték, vagy abban részt vettek. A Nyugaton élő rendi vezetők is lépéseket tettek v. Radnóczy lemondatására, sőt erre fel is szólították, melynek aztán az lett a vége, hogy többek között az európai törzskapitányt is kizárta, leváltotta.

Az újraegyesült Vitézi Rend vezetése alapvető feladatának tekintette az egyesülés további megerősítését, valamint a Vitézi Rend alapítása 80. évfordulójának méltó megünneplését. Ennek érdekében szabadalmi védettség alá helyeztette a "Vitézi Rend" szóösszetétel névhasználatot a 160 272 lajstromszámon, és a Vitézi Jelvényt a 161 696 lajstromszámon, továbbá a Vitézek Lapja időszaki kiadványt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma lap nyilvántartásába vetette ISSN 1419-1792 nemzetközi azonosító számmal. Az évforduló alkalmából Horthy Miklós Emlékérmet alapított, melyet első alkalommal a vitézavatáson adományoztak.

A vitézavatás 2000. szeptember 9-én, Budapesten a fasori református templomban került megrendezésre, ahol az érkező vendégeket a bejárat előtt katonazenekar fogadott. A 80. születésnapon 218 fő vállát érintette a pallós, valamint a magyar kultúra és tudomány számos kiemelkedő személyisége vehetett át kitüntetést a Magyar Nemzet és a Vitézi Rend érdekében kifejtett áldozatos tevékenysége elismeréséül.

Sajnos azonban a vitézek egy megtévesztett csoportja felzárkózott v. Radnóczy mögé és a törvénysértő utat követte. Sőt egyikük, v. Krasznay Béla - mint magánszemély - peres úton megtámadta a szabályosan összehívott küldöttközgyűlést és annak határozatait. A per évekig húzódott és a Fővárosi Ítélőtábla 4. Pf. 20.984/2006/7. számú jogerősen ítéletével fejeződött be, mely igazolta a Vitézi Rend törvényes működését. Ezt a mélységesen elitélendő magatartást tovább fokozta v. Krasznay Béla azzal, hogy saját magát akarta a Vitézi Rend képviselőjévé (főkapitányává) nyilvántartásba vetetni, melyet azonban a Fővárosi Bíróság megtagadott.

2000-ben súlyos veszteség is érte Rendünket. Eltávozott közülünk vitéz Tabódy István honvéd tábornok, római katolikus kanonok, a Vitézi Rend korábbi főkapitánya. Földi maradványait katonai tiszteletadással, a római katolikus egyház szertartása szerint október 15-én helyezték örök nyugalomra szülőfaluja Révfülöp temetőjében. Sírját koszorúk sokasága borította.

2001-ben tovább folytatódott a szervezőmunka. Felállításra került az Etikai és Fegyelmi -, és a Felvételi Bizottság, valamint a Vitézi Rend kanadai törzsszéke vitéz Kristóf László nyá. ezredes, törzskapitány vezetésével.

Augusztus 20-án Pákozdon, a Doni Emlékhelyen, kopjafát állított a Vitézi Rend, vitéz nagybányai Horthy István kormányzó-helyettes tragikus halálának évfordulóján. A kegyeletes megemlékezésen tették le a vitézi esküt a Fejér-Veszprém megyei törzskapitányság avatásra kerülő vitézei.

A szervezőmunka eredményességét fényesen bizonyította 2001. szeptember 8-án a budai Szent Imre plébánia templomban megrendezett vitézavatás, ahol 208 főt avattak vitézzé.

A 2002. esztendő a Vitézi Rend újjászervezésének 10. évfordulója. Az elmúlt 10 esztendő nem volt mentes a kibontakozás útját keresztező buktatóktól, emberi gyarlóságtól és rövidlátástól, de a Rend tisztességes, történelmileg megalapozott, emberi céljai támogatásra találtak a társadalom széles rétegeiben, valamint aktív tevékenységünk és nyitottságunk igazolta demokratikus működésünket.

Ebben az évben a nyugaton élő törzskapitányok is megtették az első lépéseket a tényleges egység megteremtése felé. A tárgyalásokkal vitéz Mezey Ervin Svájcban élő helyettes főkapitány urat bízták meg, aki felvette a kapcsolatot vitéz Hernády Ferenc ügyvezető törzskapitánnyal. Célul tűzték ki, hogy a nyugati törzskapitányságok két éven belül csatlakozzanak a törvényes Vitézi Rendhez. A tárgyalások mindenkori állásáról a tagságot a Vitézek Lapjában tudósítják.

A vitézavatás szeptember 28-án a budai Szent Imre plébánia templomban került megrendezésre, ahol 114 főt avattak vitézzé, és ahol első ízben került átadásra a 10. évforduló alkalmából alapított "Főkapitányi Dísztőr", mely a Vitézi Rend legmagasabb kitüntetése. Az avatási ünnepség nemzetközi jelentőségét növelte, hogy azon testvérszervezetünk a Bajor Katonai Szövetség magas szintű küldöttséggel vett részt.

Említésre méltó, hogy ebben az évben állították fel a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán a II. Világháborús Hősök emlékművét, melynek megvalósításához a Vitézi Rend is hozzájárult.

2003-ban lejárt a Vitézi Rend küldötteinek és választott vezetőinek négyéves mandátuma, így választásokra került sor. A küldötteket állománygyűléseken választották meg. A küldöttgyűlés május 31-én került megrendezésre a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola színháztermében, melyen a külföldön élő rendtársak, és az elszakadt csoportosulás képviselői is részt vettek. A küldöttgyűlés dr. vitéz Bercsényi Miklóst választotta főkapitánnyá, aki megköszönte a bizalmat, de korára való tekintettel a tisztséget csak egy évre vállalta. Fő feladatának a rendi egység végleges megteremtését, illetve megerősítését tekintette. Ezt szolgálta a nyár folyamán megtartott zártkörű találkozó is, melyen dr .v. Bercsényi Miklós főkapitány mellett v. Habsburg József Árpád, v. Waldner Tibor, dr. v.Turmezei Péter és Zalatnayné v. Balogh Éva is részt vett. A találkozón tisztázták az egység végleges helyreállításának elvi alapjait, és megegyezés született arról, hogy az augusztus 20-i Szent István körmeneten együtt vonulnak fel, valamint arról, hogy ebben az évben egyik fél sem tart vitézavatást, arra 2004-ben az egység jegyében kerül sor.

Sajnos örömteli kezdetek után ismét az emberi gyarlóság vált uralkodóvá. vitéz Radnóczy Antal halála után egy újabb "önjelölt főkapitány", vitéz Hunyadi László akadályozta meg a tényleges egységet, valamint a nyugaton élő vezetőkkel október 2-án megkötött egyezség sem tartott sokáig, mivel vitéz Habsburg József Árpád személyes fellépése egy "harmadik" csoportosulás megszületéséhez vezetett. Sőt abszurd módon ez a csoportosulás először Svájcban egy "Vitézek Tanácsa" nevű szervezetet, majd Svédországban egy "Vitézi Rendet" jegyeztetett be.!! Gondoljunk csak a kormányzó úr intelmére, valamint a köztársasági elnök törvényességre vonatkozó kijelentésére! Így a 2003-ra érvényes vitézavatási moratóriumot egyedül a törvényesen működő Vitézi Rend tartotta be.

Az erőfeszítések azonban jelentős eredményeket is hoztak. vitéz Mezey Ervin, a határon túli területek helyettes főkapitánya és vitéz Hernády Ferenc ügyvezető törzskapitány közreműködésével létrejött az egység az USA-ban élő vitézekkel, vitéz Waldner Tibor országos törzskapitány, és az Egyesült Királyság vitézeivel, Dr. vitéz Zsigmond András európai törzskapitány vezetésével. Az egység érdekében kialakított együttműködés példaként szolgálhat a világ más országaiban élő vitézek számára is.

A 2004. évi küldöttgyűlésen dr. v. Bercsényi Miklós főkapitány tartalmas beszámolóját követően lemondott az egy évre vállalt tisztségéről. Ezt követően a küldöttek ismét Dr. v. Várhelyi Andrást választották meg a Vitézi Rend főkapitányává.

A vitézavatásra- egy év kihagyás után- szeptember 11-én a budai Szent Imre plébánia templomban került sor, amelyen Olofsson Placid atya tartott szentmisét, és melynek felemelő eseménye volt a Vitézi Rend új avatási pallosának, nemzetvédő pajzsának, valamint a Fejér-, és Somogy megye vitézi zászlójának felszentelése és felavatása. Az avatási pallós és a nemzetvédő pajzs elkészítéséért köszönetünket fejezzük ki v. Váry József, v. Gúth Árpád, v. Holvay Péter és Varzsik István uraknak.

Az esztendő kiemelkedő eseménye volt a Vitézi Rend és  Nagykörű önkormányzata összefogásával  vitéz Csörghe Géza gyűjteményes hagyatékából a községben megnyitott állandó hadtörténeti kiállítás. A kiállítás egyik helyiségében került kialakításra a vitézek dicsőségfala, ahol a vitézi jelvény képe alatt márványtábla örökíti meg Kőtelek és Nagykörű vitéz katonáinak emlékét. A kiállítás megvalósulása vitéz Szőllősi Ferenc és Dr. Kosik András áldozatos munkáját dicséri.

A 2005. esztendő gazdag programmal köszöntötte a Vitézi Rend alapításának 85. évfordulóját. Január 29-én Balassagyarmaton a "Civitas Fortissima" ünnepén több ezres  tömeg előtt került felavatásra az újjáépített Ipolymenti országzászló. Az emlékmű, a vitéz Honti és a vitéz Szakács család kezdeményezésével, a Dr. vitéz Miltényi család bőkezű adományával, a Nógrád megyei vitézek, magánszemélyek, vállalatok, iskolások és az önkormányzat összefogásával és áldozatos munkájával teremtette meg a nemzeti ünnepek és megemlékezések méltó helyszínét. Elszánt, áldozatos munkájuk legyen példakép az ország lakossága előtt.

Ezt követte márciusban az I. Világháborús időszaki kiállítás megnyitása Kunszentmártonban, mely vitéz Vigh László, vitéz Molnár János, és Dr. Szabó János helytörténész összefogásával került megrendezésre.

Áprilisban emlékeztünk vitéz Bercsényi László ezredes és az általa vezetett m.kir. Harckocsi Kiképző Ezred  katonáira. Az ezred 1945. áprilisában német-angol ütköző zónába került Bergen katonai tábor területén. vitéz Bercsényi László ezredes által kezdeményezett fegyverszüneti megállapodás révén több mint 5000 katona menekült meg egy értelmetlen bevetéstől, és mintegy 70000 koncentrációs táborlakó menekült meg az előkészített likvidálás alól. A brit parancsnokság hivatalos formában köszönte meg a magyar katonák közreműködését. /Az esemény részletes leírása a Vitézek Lapja XI. évfolyam 1. számában olvasható/

Június 25-én Szilvásváradon került megrendezésre I. Országos Vitézi Találkozó. Az előkészítő munka során a sajtó és világméretű körlevelek útján minden vitéz meghívást kapott a grandiózus összejövetelre. A találkozó jelentőségét ékesen bizonyította, hogy azt megtisztelte jelenlétével Harrach Péter a Magyar Országgyűlés alelnöke, a társadalmi -, kulturális-, és gazdasági élet számos vezető személyisége, katonai attasék, valamint több tengerentúli és európai delegáció.

A szikrázó napsütésben a lovas stadionban felsorakozott vitézi díszegységek, huszárok és díszfogatok fogadták Dr. vitéz Várhelyi András főkapitányt, aki a jelentésbeadás után köszöntötte a megjelenteket. Ünnepi beszédében történeti áttekintést adott a Vitézi Rend életéről, társadalmi jelentőségéről, majd követelményként fogalmazta meg a széleskörű nemzeti összefogás és az egység megteremtését, valamint a történelmi örökség megőrzésének fontosságát. Az ünnepi beszédet követően a több mint másfélezer rendtag és meghívott vendég a vitézi díszegységek, a huszárok és a díszfogatok felvonulásában, tisztelgésében és bemutatóiban gyönyörködhetett. Ebédre babgulyással és badacsonyi borral látták vendégül a megjelenteket és bemutatásra került a "Vitézek Bora". Ez az ősi magyar kéknyelű szőlőfajtából készült bor a Badacsonyi Borászati Szövetkezet ajánlata és palackozása a Vitézi Rend 85. évfordulójára.

Délután az újból felsorakozott díszegységek  előtt kitüntetések átadására került sor.

A Vitézi Rend főkapitánya  a magyar nemzet, a kultúra, a tudomány, a nemzetközi kapcsolatok és I. Országos Vitézi Találkozó megvalósítása érdekében kifejtett áldozatos tevékenysége elismeréséül 

Főkapitányi Dísztőrt adományozott:

vitéz Pákh Imre nemzetes úr, az USA országos törzskapitányság székkapitánya, 

Rainer Schmitt úr, a Bajor Katonai Szövetség főtisztviselője, és

vitéz Bősze József nyugállományú alezredes, központi törzskapitány részére.

A Vitézi Rend Lovagkeresztjét adományozta:

Prof. Dr. Papp Lajos szívsebész egyetemi tanár, klinikaigazgató úr,

Demjén Ferenc zeneszerző, dalíró, előadóművész úr, és

páter Böjte Csaba ferences rendi szerzetes úr részére.

A Vitézi Rend Arany Érdemkeresztjét adományozta:

Harrach Péter úr, a Magyar Országgyűlés alelnöke, és 

vitéz Mezey Ervin nemzetes úr, a Határon Túli Területek helyettes főkapitánya részére.

A Vitézi Rend Jubileumi Arany Érdemkeresztjét adományozta:

Gyurkovics Tibor úr, Kossuth díjas költő, író, 

Wossala György úr, az Európai Vitorlás Szövetség elnöke,

Horváth Béla úr , a Pharma Fidei Alapítvány- Hit  Pajzsa alapítója,

Dr. Garancsi Tibor főtisztelendő úr,

Dr. Margittay-Becht András főorvos úr,

Várhelyi Dénes színművész úr,

az Egri Vitézlő Oskola oktatói és szakvezetői közössége, valamint

posztumusz  Bubik István színművész úr részére.

A Vitézi Rend Ezüst Érdemkeresztjét adományozta:

Tony Burnside ezredes úr, az Egyesült Királyság Magyarországon akkreditált katonai attaséja részére.

Horthy Miklós Emlékérem Arany fokozatával tüntette ki:

vitéz Kocsis Lajos nemzetes urat Budapest törzskapitányát, és

vitéz Simon István nemzetes urat, az USA országos törzskapitányság nyugállományú törzskapitányát.

Horthy Miklós Emlékérem Ezüst fokozatával tüntette ki: 

Dr. vitéz Zsigmond András nemzetes urat, a Vitézi Rend európai törzskapitányát,

Egri Zoltán urat, a Lipicai Szövetség ügyvezető elnökét, és

Dallos Andor urat a Szilvásváradi Ménesbirtok igazgatóját.

A találkozó záróbeszédében Harrach  Péter úr , a Magyar Országgyűlés alelnöke szólt az egyre inkább előretörő globalizációról, mely világfolyamat nem tekinti a helyi nemzeti kultúrák értékeit. A globalizáció által egylényegű fogyasztóvá nyomorított sokasággal szemben említette a "másik embert", aki jól érzi magát a helyi és nemzeti értékekkel benépesített, felvértezett és ellátott világban és védelmezi is azt az uniformizálással szemben. Ilyen nemzeti értéknek tekintette a Vitézi Rendet is.

Az I. Országos Vitézi találkozó ritka szép, méltósággal eltöltött ünnepnap volt Szilvásváradon, mely egy életre emlékezetes élményt nyújtott a résztvevőknek, és amelyről a média több csatornán is beszámolt.

Szeptember 6-án Nyíregyházán, a Vitézi Rend, a Magyar Veterán Repülő Szövetség, és a megyei Hadkiegészítő Parancsnokság emlékművet avatott a II. Világháborúban hősi halált halt repülők emlékére. A gyönyörű turulmadaras emlékmű vitéz Magera András és vitéz Szmolnik Károly több éves megfeszített munkájának eredménye, melynek katonai díszpompával történő avatása során a helyi pilótaiskola repülőköteléke írt le tiszteletköröket.

A vitézavatásra október 1-jén a budai Szent Imre plébánia templomban került sor, melyen Dr. Kerekes Károly zirci főapát mondott szentmisét. Dr. vitéz Várhelyi András főkapitány ünnepi beszédében emlékezett a 2004. december 5-i magyarellenessé dagasztott népszavazásról, valamint adománygyűjtésre szólította fel a megjelenteket az árvíz sújtotta  székely falvak megsegítésére. Az avatásra kerülő vitézekhez útravalóul az alábbiakban szólt: " Ha családi körben ünneplik vitézzé avatásuk örömteli tényét, nézzenek fel az égre!! S ha csillagok seregét látják odafönt csillogni, gondolják el, gondolják azt, hogy Csaba királyfi gyújtott örömtüzeket  seregei élén! Minden villogó csillag legyen lelkükben egy vitéz -valaki csillaga-, egy Magyaré! Azé a magyar vitézé, háromezer év óta, aki életét adta a hazájáért, az Istenéért, a hűségért és a becsületért! Legyen ünnep ez a mai nap! Ünnepeljenek! Magyarok-magyarokat! Isten áldja Magyarországot! Isten áldja meg Önöket!"

Ugyanezen a napon avatták fel Bicskén  a katolikus templomkertben vitéz fekésházi és tabódi Tabódy István, a város egykori plébánosa, a Magyar Honvédség tábornoka, a Vitézi Rend korábbi főkapitánya mellszobrát, Domonkos Béla szobrászművész alkotását. A Vitézi Rend vitéz Kiss Miklós főszéktartó vezetésével népes küldöttséggel vett részt az avatáson és helyezte el az emlékezés koszorúit.

Az esztendő záró eseménye a hagyományteremtő céllal megrendezett Adventi Tiszti Értekezlet volt, melyen az adventi gyertyák fényénél köszönte meg a Vitézi Rend főkapitánya a rendi tisztségviselők egész évi áldozatos munkáját  és kívánt minden vitézi családnak kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldásokban gazdag boldog újesztendőt.

A karácsony hetében pedig a Vitézi Rend küldöttsége szentmise keretében adta át a három árvíz sújtotta székely falu közösségének a vitézavatáson gyűjtött pénzadományt. Székely testvéreink szerető szívvel köszönték meg az adományt, és az újjáépítés után minden vitézt szeretettel várnak.

2006-ban felállításra került a Vitézi Rend díszegysége. A díszes magyar katonai viselet hagyományait megtestesítő egyenruhában először a Szent István körmeneten jelent meg a díszegység és nagy tetszést aratva vonult végig az érdeklődők sorfala között, melyet a televízió képernyőjén keresztül milliók is láthattak.

Szeptemberben testvérszervezetünk a Bajor Katonai Szövetség küldöttsége Rainer Schmitt úr vezetésével látogatott Magyarországra. A közösen szervezett megemlékező program keretében megkoszorúzták a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán elhelyezett Doni Emléktáblát, majd ismertető előadások hangzottak el Budavár II. Világháborús ostromáról, valamint a két szervezet történetéről. Az ünnepségen a Bajor Katonai Szövetség a testvérkapcsolatok jegyében szalagot adományozott a Vitézi Rend részére, melyet Rainer Schmitt úr kötött fel a Vitézi Rend központi zászlójára. A továbbiakban a résztvevők Szendehelyre utaztak, ahol a német katonai temetőben helyezték el a megemlékezés virágait.

Szeptember 23-án  a Budavári Mátyás templomban került sor a vitézavatásra. A zsúfoltsáig megtelt templomban, melynek alapját IV. Béla király 1245-ben rakta le, és ahol négy magyar király fejére helyezték fel a Szent Koronát, 70 főt avattak vitézzé. A kegyeletes ünnepséget megtisztelt jelenlétével Borzák József dandártábornok, budapesti helyőrségparancsnok, számos közéleti személyiség, valamint külföldről is sok honfitársunk látogatott haza e jeles eseményre. Az ünnepség keretében került felszentelésre Pest megye vitézi zászlója, valamint bemutatásra került a Bajor Katonai Szövetség részéről a Vitézi Rend zászlójára adományozott szalag. Dr. Varjú Imre kanonok szent beszéde, a főkapitány ünnepi beszéde, valamint az újonnan avatottak részéről elhangzott válaszbeszéd is méltatta a magyar katona hősies helytállását és vitézségét, és kiemelte, hogy a Vitézi Rend  minden tagjának alapvető feladata a több mint ezer éves magyar történelem igaz tanítása, hazánk erkölcsi és szellemi megújulásának elősegítése. Az ünnepség végeztével a Szentháromság téren még sokáig tartott a beszélgetés és fényképezés, valamint a számos külföldi turistacsoport  rácsodálkozása és érdeklődése az ünnepi díszbe öltözött honfitársaink láttán.

Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulójának megemlékezésein ország, és világszerte résztvettek  vitézeink és büszkék vagyunk, hogy rendtársaink közül többek között v. Apró József, v. Bazsó Károly, v. Hencz Győző, v. Kocsis Lajos, v. Máriási György Mihály, v. Mentes Pál, v. Mészáros Gyula, v. Nádasdy Péter, dr. v. Oláh Vilmos, v. Prém István, v. Szmolnik Lajos és v. Wittner József magas állami kitüntetésben részesült.

2007. február 10-én a Kelenföldi Református Egyház Magyar Advent templomában Takaró Károly dandártábornok, nyugállományú tábori püspök igehirdetésével, február 24-én pedig a gödöllői református templomban Balogh Tamás tiszteletes igehirdetésével emlékezett a Vitézi Rend, alapítója, vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója halálának 50. évfordulójára. Mindkét helyen a zsúfolásig megtelt, zászlóerdővel ékesített templomban v. Koós Ottó főszéktartó mondott megemlékező beszédet, melyben méltatta a Kormányzó úr életútját, a Trianon után megbénult ország talpra állításáért kifejtett erőfeszítéseit, emberi és államfői nagyságát. Reményét fejezte ki, hogy a jó Isten újra ad egy olyan embert, aki kivezeti hazánkat a zűrzavarból, hogy legalább unokáink érjenek meg egy szebb magyar jövőt.

Április 27-e és 29-e között a Vitézi Rend küldöttsége részt vett a Bajor Katonai Szövetség Nemzetközi Találkozóján Würzburgban. A háromtagú küldöttség -vitéz Hellebronth Gusztáv nyugállományú főkapitány, vitéz Kiss László székkapitány és vitéz Kiss Lászlóné- viszonozta a Szövetség tavalyi látogatását, valamint aktív részese volt a találkozó gazdag programjának, mely során a Bajor Katonai Szövetség zászlójára feltűzték a Vitézi Rend zászlószalagját.

Április 27-én a Fővárosi Bíróság 10. P. 20.005/2004/27. számú jogerős végzésével befejeződött a Vitézi Rend felperesnek Hunyadi László I. rendű és a "Történelmi Vitézi Rend Egyesület" II. rendű alperes névviseléstől való eltiltás iránt indított pere. Az ítélet kimondja: " A bíróság az I. és II. rendű alperest a felperes nevének - Vitézi Rend szóösszetétel - használatától eltiltja. Az ítélet indoklásában az alábbiak szerepelnek: " A nyomozás és szabálysértési eljárás adatai, jelen perben csatolt iratok nem hagynak kétséget a felől, hogy az I. rendű alperes a felperes nevét jogtalanul használja. A névviselési jog egyben azt jelenti, hogy a név viselőjének joga van a neve tiszteletben tartására, másrészt kizárja, hogy valaki olyan nevet viseljen, amelyre a jogszabályok értelmében nem jogosult. Az I. rendű alperes által előadottak nem igazolták, hogy jogosult lenne felperes nevének használatára és az úgynevezett "nagy Vitézi Rendhez" tartozás ilyen jogosultságot nem alapoz meg. Fontos követelmény, hogy a jogi személy nevének különböznie kell a már nyilvántartásba vett jogi személy nevétől, így a II. rendű alperes a különböző meghívók kiadásával megsértette a felperes névviselési jogát. A bíróság a névviselési jog megsértésének megállapítása mellett indokoltnak tartotta az alperesek további jogsértéstől eltiltását is, mivel a rendelkezésre álló adatok alapján ismétlődő cselekményekről van szó." Sajnos szomorúan tapasztaljuk, hogy a bíróság jogerős ítéletét semmibe véve Hunyadi László I. rendű alperes és a "Történelmi Vitézi Rend Egyesület" II. rendű alperes tovább folytatják törvénysértő és megtévesztő tevékenységüket.

Az Ónodi Országgyűlés 300. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat keretében május 26-án, a Magyar Hősök Emlékünnepén avatta fel a Vitézi Rend Ónod község Vitézi Emlékművét. A Hősök Kertjében felállított emlékmű vitéz Drahos István központi székkapitány -Ónod szülötte- áldozatos és kitartó munkájának eredménye, melyet kegyeletes ünnepségen a lakosság, az önkormányzat -élen Bacsó János polgármester- a történelmi egyházak képviselői és számos hagyományápoló szervezet jelenlétében avatott fel Dr. vitéz Várhelyi András főkapitány.

Augusztus 25-én a gödöllői Királyi Kastély parkjában, az egykori kormányzó helyettes szobránál tartottak megemlékezést Gödöllő és vidéke vitézei, vitéz nagybányai Horthy István halálának 65. évfordulóján. Ifj. vitéz Szentgyörgyi Dezső, aki ma is aktív pilóta - a MALÉV első tisztje - elevenítette fel a kormányzó helyettes életútját, kiemelve a repülés terén és a magyar vasút fejlesztésében játszott szerepét.

Június 2-án az ország talán legszebb trianoni emlékművét avatták fel a Bács- Kiskun megyei Csátalján, melyet Kovács Antal polgármester és barátja tervezett. A harangok zúgásával kezdődő ünnepségen Bábel Balázs kalocsai érsek celebrált szentmisét a "Magyar Nemzetért", majd Kovács Antal polgármester mondott köszöntő beszédet. Az emlékműnél a díszőrséget a vitéz Mikecz Kálmán Honvéd-és Huszár Hagyományőrző Egyesület tagjai látták el vitéz Kiss László székkapitány parancsnoksága alatt, mely emlékműre a Vitézi Rend koszorúját vitéz Koós Ottó főszéktartó helyezte el.

A vitézavatás október 6-án került megrendezésre a Budavári Mátyás templomban, melyen Kozma Imre pápai protonotárius atya mutatott be szentmisét, és ahol 104 főt avattak vitézzé. A kegyeletes ünnepséget megtisztelte jelenlétével Harrach Péter úr a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Bajor Katonai Szövetség küldöttsége vitéz Rainer Schmitt úr, valamint az Egyesült Királyság küldöttsége Dr. vitéz Zsigmond András főkapitány helyettes úr vezetésével. Dr. vitéz Várhelyi András főkapitány ünnepi beszédében kiemelte, hogy "Szokatlanságnak és tényleg furcsaságnak vélhetnők, hogy mi, a Vitézi Rend, éppen nemzetünk egyik "gyásznapjára", október 6-ára tette Rendünk avatandó újoncainak ünnepélyes befogadását. Pedig az éppen nem az! Éppen, hogy október 6-a A MAGYAR HŰSÉG, BECSÜLET, NEMZETI LELKIISMERET NAPJA.Gyászoljuk aradi vértanú tábornokainkat és legyünk büszkék hősei, nyomot hagyó áldozatukra! Őrizzük meg lángoló hűségünket, gyémánt kemény becsületünket és szent anyanyelvünkre, szent anyaföldünkre máig vigyázó nemzeti lelkiismeretünket! Csak e hármasságért lehet ma, Magyarországon valaki is VITÉZ! Beszéde végén Sajó Sándor "Magyarnak lenni" verséből idézett. A vers végsője legyen üzenet mindazoknak, akik értik, s mind azoknak, akiket illet! Így szól:

,,...de ezt a lelket itthagyom örökbe,

S ott víjjog majd Kárpát havasán, 

és belesírom minden ősi rögbe:

el innen rablók! ez az én hazám.!"

Az avatási ünnepség keretében került felszentelésre a Budapesti Törzskapitányság zászlója, melyre Harrach Péterné zászlóanya az alábbi feliratú szalagot kötötte: "A kötelesség az életnél is fontosabb!"

2008. jelentős események éve volt. Április 18-án vitéz Pákh Imre USA törzskapitány, Munkács szülötte, valóra váltotta 102 éves édesapja, vitéz Pákh Sándor álmát, és anyagi támogatásával helyreállíttatta Munkács várában a Turul emlékművet. Az emlékművet Dr. Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, Majnek Antal munkácsi római katolikus megyés püspök és Gulácsy Lajos, a Kárpátaljai Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke áldotta meg. Az avatóünnepségen részt vett Dr. Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, a Vitézi Rend tagja. Az ünnepségen a díszőrséget a Vitézi Rend díszegységének tagjai biztosították.

A Vitézi Rend Ónodon, a Hősök Kertjében tartotta központi megemlékezését a Magyar Hősök Emlékünnepén. Az ünnepi szónok, vitéz Drahos István az alábbiakban emlékezett a több száz résztvevő előtt: "Május utolsó vasárnapja a Magyar Hősök Emlékünnepe egyik legszentebb, legbensőségesebb ünnepnapjává vált gyermekeit elvesztő anyáknak, a férjeiket sirató feleségeknek, apjukat felidéző árváknak, bajtársaikra emlékező katonatársaknak. ..Hőseink előtti tisztelgés továbbvitele tekintetében nagy feladat hárul a pedagógusokra és a szülőkre. Nekik kell a felnövekvő gyermekek szívébe, lelkébe plántálni őseik tiszteletét, emlékét, a hősökre való emlékezést. Hozzák ki őket a Hősök Kertjébe, mutassák meg nekik az emlékműveket és magyarázzák el nekik, hogy miért kerültek fel ezek a nevek az emléktáblákra. Biztosan fognak találni köztük ismerősen csengő neveket, vagy éppen a saját őseik nevét, akik életüket áldozták a hazáért, a nemzetért. Érettünk és Ő értük!" 

Ezen a napon vitézeink országszerte elhelyezték a megemlékezés virágait háborús hőseink sírjainál és emlékhelyein.

Június 15-én a Magyar Advent Templomában a Vitézi Rend kegyeletes istentisztelettel emlékezett vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, a Vitézi Rend örökös főkapitánya születésének 140. évfordulójára. Az emlékező beszédet vitéz Koós Ottó főszéktartó, az igehirdetést Takaró Károly dandártábornok, nyugállományú református tábori püspök tartotta. Az istentisztelet végén a megemlékezés koszorúját vitéz Bősze József nyugállományú alezredes, főkapitány-helyettes, vitéz Koós Ottó főszéktartó és Takaró Károly dandártábornok helyezte el a templom bejáratánál lévő emléktáblára...Ezen a napon a Vitézi Rend küldöttsége -vitéz Mikecz András székkapitány, vitéz Kiss László törzskapitány, vitéz Halász István széktartó és vitéz Zachár László vitézi hadnagy- Kenderesen a Kormányzó úr szobránál koszorúzott.

Június 29-én tartotta rendünk tisztújító küldöttgyűlését, melyen a következő négy évre megválasztotta a Vitézi Szék (Választmány) tagjait. Dr. vitéz Várhelyi András elnök-főkapitány beszámolójában értékelte a Vitézi Rend négy éves tevékenységét. Sajnálatát fejezte ki, hogy nyolc év alatt sem sikerült az egység megteremtése az elszakadt csoportosulások "önjelölt" vezetőinek makacs hozzáállása, valamint a jogerős bírósági ítéletek be nem tartása miatt, melyek a szabadalmilag védett "Vitézi Rend" szóösszetétel és a Vitézi Jelvény törvénysértő használatára vonatkoznak. A nemzetközi kapcsolatokat gyümölcsözőnek ítélte meg, kiemelten a Bajor Katonai Szövetséggel és a Vatikánnal. Egyik fő feladatnak jelölte meg az idős rendtársakkal való kapcsolat fenntartását, továbbá kiemelten foglalkozott a fiatalítás igényével. Kijelentette, hogy tartsuk szem előtt, megjelenésünkkel üzenetet hordozunk - a tiszta erkölcs és a hazafias helytállás legmagasabb minőségét.

A küldöttgyűlés elnök-főkapitánynak Dr. vitéz Várhelyi Andrást, főszéktartónak vitéz Koós Ottót, ügyvezető törzskapitány, főkapitány-helyettesnek vitéz Gazsó Jánost, a Határon Túli Területek helyettes-főkapitányának Dr. vitéz Zsigmond Andrást választotta meg, továbbá határozott a törzskapitányok és a különböző bizottságok elnökei személyéről. (A választás teljes névsora a Vitézek Lapja XIV. évfolyam 2. számában került közlésre.) A küldöttgyűlés elfogadta vitéz Bősze József ügyvezető törzskapitány, főkapitány-helyettes nyugállományba vonulási kérelmét, és megköszönve a Vitézi Rend érdekében több mint egy évtizeden át végzett áldozatos munkáját, részére nyugállományú főkapitány-helyettes címet adományozott.

Július 25-e óta ismét Turul őrzi vitéz Csörgei Károly tábornok várpalotai emlékművét. Vitéz Bősze József főkapitány-helyettes a turul visszahelyezésének kezdeményezője avató beszédében kiemelte: Csoda történt! Csoda történt, hogy több mint fél évszázad után ismét felkerült az emlékmű tetejére honfoglaló nemzetünk több mint ezeréves jelképe a Turul! ..Köszönetet mondott Dobszai József nyugállományú alezredes úrnak, Németh Árpád polgármester úrnak, Nesó Sándor iparművész úrnak, Somogyi László tűzoltó alezredes úrnak, Budai László úrnak, a Turul Társaság elnökének, Tóth Péter nyugállományú rendőr-százados úrnak, Dobszai Zsolt nemzetőr őrnagy úrnak, és mindazoknak, akik őszinte szívvel támogatták ezen megemlékezés létrejöttét. ...Felelevenítette a 80 évvel ezelőtti tragikus tüzérbaleset körülményeit, és emlékeztetett, hogy ezek az emlékművek arra figyelmeztetnek, hogy a katonai lőtér nem életbiztosítás! Nem szükségszerűen, de történhetnek balesetek, amelyek áldozatokat követelnek. Ilyen volt 1994-ben az aknavető baleset is. ...Az áldozatokról nem feledkezhetünk meg! Azokat a bajtársainkat, akik a Haza védelmére történő felkészülés közben vesztik életüket, ugyanúgy tiszteljük, róluk ugyanúgy megemlékezünk, mint akik a harctéren haltak hősi halált. Mert ők is áldozatok, a béke katonaáldozatai! A koszorúzás után bejelentette, hogy kezdeményezi a Tési út felől egy bekötőút megépítését, mivel jelenleg az emlékmű az érdeklődők számára nehezen megközelíthető. Ehhez kérte a megjelentek hathatós támogatását és a kezdeményezés kiszélesítését.

Hagyományához híven a Vitézi Rend díszegysége a főkapitány vezetésével részt vett az augusztus 20-án rendezett Szent István körmeneten. A díszegységet az ünnepi ruhába öltözött vitézek népes csoportja követte.

Szeptember 7-én Kenderesen vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója újratemetésének 15. évfordulóján a Vitézi Rend küldöttsége korhű egyenruhában tisztelgett a megemlékezésen.

Szeptember 21-én a Béke Nemzetközi Napján a fővárosi békemenet vitéz Gidófalvy Lajos ezredes emléktáblájától indult, ahol Végh Ferenc vezérezredes, volt vezérkari főnök és vitéz Bősze József nyugállományú alezredes, főkapitány-helyettes mondott megemlékező beszédet.

A 88 éves Vitézi Rend szeptember 27-én ismét a Budavári Mátyás templomban tartotta vitézavatási ünnepségét, ahol 62 új vitéz vállát érintette az avatási pallós. Az ünnepi szentmisét Dr. Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök mutatta be, majd Dr. vitéz Várhelyi András főkapitány mondott ünnepi beszédet. Beszédében kitért arra, hogy hazánk agóniában van, egyre több a talajvesztett, kétségbeesett, kapaszkodó, szerencsétlen sorsú honfitársunk. Arra kérte a Vitézi Rend minden tagját, vitézi családokat, hozzátartozókat, várományosokat és kitüntetetteket: ÁLLJANAK HELYT! Magyar hazánkért, szent anyaföldünkért, szentséges anyanyelvünkért, mindazunkért, ami magyar és a miénk.

Az ünnepség legmeghatóbb eseménye az Afganisztánban hősi halált halt tűzszerészek avatása volt. A zsúfolásig megtelt templomban szem nem maradt szárazon, amikor vitéz Bősze József nyugállományú alezredes, főkapitány-helyettes szólította vitéz Nemes Krisztián őrnagy kiskorú gyermekeit: "gyertek ki gyerekek, vegyétek át édesapátok kitüntetését, hiszen Ti lesztek hős édesapátok után várományos vitézek", akik szaladtak átvenni a Vitézi Jelvényt és a Díszoklevelet, melyet Dr. vitéz Várhelyi András főkapitány és Hajdú Gábor ezredes, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj parancsnoka közösen adott át részükre.

Két héttel korábban, szeptember 14-én az USA-ban volt vitézavatás, ahol vitéz Pákh Imre központi törzskapitány Oyster Bay-i birtokán gyűltek össze a jelentős eseményre az USA-ban élő vitézek, három új rendtársunk avatására.

A felvidék visszatérésének 70. évfordulója alkalmából október 11-én a kunszentmártoni művelődési házban rendeztek megemlékezést, melyen Dr. Szakály Sándor történész, a Vitézi Rend tagja tartott előadást. Erre az eseményre emlékeztek november 6-án Komáromban, a zsúfolásig megtelt Jókai filmszínházban is, ahol Dr. vitéz Várhelyi András főkapitány idézte vissza a történelmi pillanatot. Mindkét megemlékezés szervezésében jelentős szerepet vállaltak rendünk tagjai.