|
VITÉZI REND
|
|
 |
|
TÁBORILELKÉSZ HÍREI
|
|
|
|
|
KERESÉS
|
|
|
|
|
HÍRLEVÉL
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
v. nemes Mogyoróssy Gyula (1920-2011) |
|
|
Vitéz nemes Mogyoróssy Gyula Mezőberényi rendtársunk 92-ik életévében a hadak útjára lépett ez év november 2.-án reggel, megtért teremtőjéhez. Az elmúlt napon kaptam az értesítést kedves lányától. Temetésére november 5-én délután egy órakor kerül sor a mezőberényi református temetőben.
|
Mogyoróssy Gyula. 1920. március 16-án született Mezőberényben, Mogyoróssy János és Galucz Piroska hetedik gyermekeként. Tanulmányait a Kereki állami tanya elemi iskolában kezdte, ahol kitűnő eredménnyel végzett. Már ekkor megmutatkozott az a tanulási vágy, amely végig kísérte életét és egész aktív korát. Sajnos a nagy szegénység gátja volt az azonnali tovább tanulásnak. Ahogy lehetőség nyílt rá, elvégezte a Békéscsabai Magyar Királyi Mezőgazdasági Szakiskolát, majd érettségi vizsgát tett.
Az élet adta megszakításokkal, amely magába foglalta katonai szolgálatát, a magyar haza védelmében, amelyre később részletesen is kitérek. Elvégezte a Debreceni Orvostudományi Egyetem levelező mérnök képző iskolát, ahol mezőgazdasági üzemmérnöki diplomát szerzett. Állami ösztöndíjjal diplomázott az állatorvosi főiskolán, sikeresen elvégezte az ember-egészségi átképzést, vezető ápoló képzést és az inszeminátori tanfolyamot is. Képesítéseinek megfelelően igen mozgalmas volt az aktív 56 évnyi munkaviszonya. Dolgozott, mint kazánfűtő, gazdasági gyakornok, majd gazdasági elöljáró, termelési miniszteri biztos, főagranómus, revizori főpénztáros, munkaügyi előadó, állattenyésztési brigádvezető, , kerület vezető, mesterséges termékenyítő állomás vezetője, valamint üzemgazdász. Megbízást kapott a Kubai népköztársaságban, termelő szövetkezet és mesterséges megtermékenyítő állomás megszervezésére.
Katonai pályafutása sem mondható átlagosnak, már 12. éves korában elkötelezte magát a hadsereggel, ekkor a levente egyesület tagja lett, ahol 16. évesen segédoktató képesítést szerzett és oktatott. 1941. októberében bevonult tényleges katonai szolgálatra Szabadkára a Királyi I. Ferenc József Jászkun. I. számú huszárezredhez ahol kiképzés után írnok, majd tisztes vizsgát tett, elvégezte a csapattisztes iskolát, a karpaszományos I. évfolyamát, ezután bekerült az osztályparancsnokságra, itt léptették elő tizedesnek. A Magyar Királyi Nádasdi Ferenc.3. huszárezred állományában végezte a hadapród iskola II. évfolyamát. 1943-ban a Magyar Királyi Kolozsvári IX. honvéd hadtest parancsnokság segédhivatal vezetője beosztást érdemelte ki. 1944-ben már őrmesterként vezényelték hadműveleti területre. A Prypet mocsarakban folyó harcokban kitűnt vitézi és érdemszerző magatartásáért a 3. vitézségi érmet kapott, és érdemelt ki. A szovjetek ellen vívott harcokban tanúsított helytállásáért a 3. huszárezred parancsnoka a tűzkereszt I. fokozatával tüntette ki.
Alakulatával, már mint zászlós vett részt a Magyarországi Duna-Tisza közi, valamint a Dunántúli visszavonuló harcokban. A háború vége, Ausztriában érte, ahol szovjet, majd amerikai hadifogság várt rá, öt hónap után 1945 szeptember 17-én érkezett vissza Magyarországra a hadifogoly szállítmánnyal. A Győri hadifogoly bizottság megfosztotta zászlósi rendfokozatától, és mint őrmestert bocsájtották el.
Következő állomása az állatorvosi diploma megszerzése után, Kiskunlacháza volt a néphadsereg 5316. légierő alakulatánál, ahol ember egészségügyi átképzésben, majd a központi katonai kórházban 2. éves vezető ápolói átképzésben, majd ugyanitt két éves vezető ápolói tanfolyamot végzett el. Ezek után a repülőtér 60. ágyas lazarettjének vezető ápolója lett. Az 56-os forradalmi eseményeket követően 1957 márciusában alakulata megszűnésekor újra leszerelt.
1957-októberében újra behívták a néphadsereg 6978. számú alakulatához a Békéscsabai Fürjesi lokátor állomás egységéhez. A néphadsereg 1912. számú alakulatánál 1964. októberétől szolgált mint elhelyezési és anyagkezelési szolgálat vezető.
-1969-ben egészségi állapota miatt rokkant nyugdíjassá vált, de az ezt követő években is aktívan tevékenykedett, dolgozott belső ellenőrként, felügyelő bizottság elnökeként, Mezőberényben az általa alapított takarékszövetkezet felügyelő bizottságában, majd az intézménynek volt az elnöke tíz éven át. Utolsó funkciójáról, politikai nézete miatt mondott le. 1977. október 1- el nyugdíjasként három diplomával a zsebében elhelyezkedett a Mezőberényi faipari szövetkezetnél portársnak, ahol 20. évet töltött el. Regényes és kalandos életútját, élet pályájának egyes szakaszait az élet írta, de minden nehéz körülményben helyt állt és kiemelkedett. Kitartása, a magyar hazához a szülővárosához, a családjához való hűsége példaértékű a mai kor számára.
Gyula bácsi az első lehetséges alkalmat kihasználva, már 1990-ben kérte és megkapta a felvételét, az egyesületi formában újra éledő hazai vitézi rendbe, majd 1997-ben József Árpád királyi herceg, az akkori jogfolytonos Vitézi Rendben hivatalosan avatta föl, a vitézi eszme alapjait képező, az ellenséggel szemben tanúsított hősies magatartásáért odaítélt kitüntetések bizonysága szerinti hősies érdemszerzéseiért. Vitézi méltatásában, a Tiszántúli székkapitány kiemelte azt a tényt, hogy „igen is, ma is vannak példaképeink, egy életre szóló példaadás a Nemzetes Mogyoróssy Gyulabácsié”, és átadta a 90-éves vitézi köszöntő diplomát. vitéz Márki Sándor Tiszántúl vitézi Törzskapitánya, Kunmadaras polgármestere sem feledkezett meg a vitézéről, akit Mezőberényben így hívnak, csak röviden „ A mi Gyulabácsink”, ez gondolom a helyi társadalmi elismertségnek lehet fokmérője, és aki megérdemelne egy kétkötetes életregényt, hogy a mai korban megérthessük azt, hogy mit követelt, és követel meg tőlünk a Magyar Haza és a Magyar Nemzet.
1943. október 2-án feleségül vette Nándori Erzsébetet. Házasságukból két leánygyermek született,
Zolnainé Erzsébet asszony és Aranyiné Zsuzsanna asszony. Az unokák nevében vitéz Zolna György rendtársunk köszöntötte a nagyapát, mint a nagyapa vitézi várományosa, 1998-ban avatott vitéz. A köszöntések még hosszan folytatódtak a város polgármestere és az otthon vezetője csatlakozásával. 2008. október 1-én az idősek világnapja alkalmából a honvédelmi miniszter az 1945-ben elvett zászlósi rendfokozatát visszaadta és előléptette nyugállományú zászlóssá.
Megszólalt az ünnepelt is, megköszönve mindenkinek a köszöntését és az ünnepet, rövid és tömör értékelése volt, -„kedves barátaim, én csak tettem, és végeztem a dolgom!” A szeretet vendégség még eltartott egy jó órát, de mindennek meg van a maga rendelt ideje, helye és a vége, ezért befejezem azzal a verssel, amelyet a Solti vitézek nevében üdvözlésük és köszöntésük mellékleteként írt és küldött rendtársunk vitéz Fazekas László költő. Isten áldását kérjük szeretett Gyula bátyánk további életére.
Lejegyezte: vitéz Szécsi Mátyás Pál székkapitány
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|