„Tisztelt gyászolók, rokonok, barátok, ismerősök, bajtársak, vitézi rendtársak!

Megrendülve állunk itt vitéz Arnóczky Mátyás Pál rehabilitált ezredes, 1956-os forradalmár és szabadságharcos rendtársunk koporsója előtt! Olyan embertől kell búcsút vennünk, akire életében mindig szeretettel és tisztelettel néztünk fel. Viharos élete során mindig megállta helyét, szakmai tudásból, becsületből, hazaszeretetből, tisztességből jelesre vizsgázott.
A II. Világháború végén Ő is a harcok sodrába került, majd orosz fogságban a szakmai tudása  és a Mindenható segítése által  e megpróbáltatásokat is sikerült túlélnie.

A katonai pályát választva  a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia főtanára lett.
Az 1956-os forradalom alatt a helyes utat választotta, népünknek Ő is a szabadságot akarta kiharcolni. Mint tudjuk, ez nem sikerült! Menekülnie kellett.

Új hazájában Svájcban is megállta helyét,  magyarként ott  becsületet és állampolgárságot szerzett, családot alapított. Kettős állampolgárként magyar hazáját soha nem felejtette el! Bízott Magyarország jövőjében! Pl.: Elsők között alapított Győrben vegyes Rt.-t, a KÖZTECH Rt.-t, az akkori Közlekedési- és Távközlési Főiskola tanáraival is jó kapcsolata volt. Technikai eszközökkel (modern számítógépek adományozásával) segítette a győri Jedlik Középiskolát és a győrújbaráti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolát.

A Vitézi Rend 1993 évben avatta vitézzé az 1956-os forradalom alatti harci cselekményeiért.
Avatása óta részt vett a Rend életében. Amikor Győrújbaráton tartózkodott, rendezvényeinkre örömmel jött, törzskapitányságunkat másológéppel, számítógéppel segítette. Rendi munkájáért több kitüntetést is kapott.

Tisztelt, szeretett Rendtársunk!  Fájó szívvel búcsúzunk Tőled! Ígérjük emléked megőrizzük és példaképül állítunk a jövő nemzedéke elé!  Nyugodj békében!”