Már hagyománnyá vált, hogy a Vitézi Rend újdonsült vitézeinek avatását évről-évre az esztergomi Szent Anna ferences templomban végzi. 2014. szeptember 20-án családtagjaik és rendtársaik jelenlétében közel száz vitéz kapta meg a vitézi oklevelét. A rendezvényt megtisztelte a Rend Németország, Erdély, Kárpátalja, Felvidék és Újvidék törzskapitányságainak vezetőit és tisztjeit, testvéri Bajor Katonai Szövetség tisztjeit, a Nemzetközi Tartalékos Szövetség vezetőit és az Ausztriából érkezett Deutschmeister Lövészezred tisztjeit.
Az ünnepélyes eskütétel előtt Rend főkapitánya vitéz Molnár-Gazsó János megemlékezett az I. Világháború 100 évvel ezelőtti kitöréséről.
Beszédében emlékeztette a Rendtársakat, hogy „ Mi magyarok ezt véres és kegyetlen háborút soha sem akartuk. Tisza gróf Magyarország Miniszterelnökeként végig a háború ellen érvelt. Nem tudtuk elkerülni a mérhetetlenül nagy vérrontást. Nem ami háborúnk volt. De mint történelmünk során oly sokszor ezt a 4 évig tartó véres küzdelmet is vitézül végig harcoltuk. A magyar katonák hősies helytállása és a harctereken mutatott vitézsége világszerte ismertté vált és tiszteletet vívott ki. Szövetségesi hűségünket sok más nemzet elé példaként állíthatják.”
Főkapitány úr beszédében utalt arra, hogy a Rendnek 100 év elteltével most is meg kell küzdeni az ellenséggel, hisz "... nem kell Szent István országának határáig elmenni ha magyarellenes, idegeneket kiszolgáló ellenséget keresünk. Igen, ellenséget mondtam és nem ellenfelet. Az ellenfél számomra lovagias és felemelt sisakrostéllyal támad. De az ellenség mosolyogva kezet nyújt, majd orvul hátba támad. Évtizedek óta itt élnek közöttünk és mindent megtesznek azért, hogy nemzedékről nemzedékre kevesebb magyar vallja magának ezt a hazát és ragaszkodjon ahhoz a röghöz, amiért őseink a vérüket adták. "
Kiemelt fontosságúnak tartotta a Vitézi Rend a modern kori elvárásoknak való megfeleltetését, példamutatását a társadalomnak illetve más civil szervezeteknek: „Nagy szükség idején nekünk vitézeknek is ki kell venni a részünket azokból a feladatokból amik könnyebbé teszik honfitársaink életét. A tavalyi év során a decemberi hónapban közel 2000 embernek tudtunk meleg ételt adni és több száz zsák Angliából érkezett ruhát sikerült szét osztanunk. S karácsony idején még a nagycsaládosoknak is tudtunk fenyőfákat adni, hogy ezzel járuljunk hozzá a szent ünnep meghitt hangulatához. Hála Istennek arra is futotta erőnkből, hogy Kárpátalján élő magyar testvéreinknek is tudtunk adományokat küldeni.”
|