A katona és a vitéz nem hátrál meg a nehéz feladat elől, békeidőben és harcban egyaránt követi elöljárói utasítását. Támogatja, védi társait és ha szükséges, akkor az életét is áldozza értük.

Ezekkel a gondolatokkal indította vitéz Buda Péter atya az Egri Székkapitányság megemlékezését vitéz Szakáts Antal hősi halálának 165. évfordulóján. Valóban egy példás katona, egy önfeláldozó hős története kelt életre szavai által.

Soltyk ezredes úr, a Haller-huszárok akkori parancsnoka így emlékszik vissza az Olaszországban történtekre: „Az ezred vitézeinek legvitézebbjei közé tartozott Szakács Antal, szakasz-vezető, ki azon alkalommal, midőn ő 1859. julius 4-én Bánhidy Adolf, alhadnagy vezénylete alatt 15-öd magával Mantuától le Gratie felé portyázaton vala, és Rivoltában az ottani lakosok árulása miatt egy franczia afrikai vadászszázad (chasseurs d’ Afrique) által mind elülről, mind hátulról megtámadtatott, egymaga mintegy 20 ellent harczképtelenné tőn, és magát mindaddig hősileg tartá, míg fenmaradott 9 fegyvertársainak sikerült magukat keresztül vágni, mire ő nyita előttük utat; de végre a sok szurás, vágás és egy golyó okozta sebei miatt kimerülten lováról lehanyatlott, és elfogatván, ott dicsően nyert sebei következtében meghalt.” (Forrás: EGER, Politikai s vegyes tartalmu hetilap, 1866.04.26.)

A megemlékező Rendtársak nagy örömére a koszorúzáson jelen volt a kései rokon, vitéz Krupa Sándor nyá. törzskapitány úr is.

vitéz Semegi László János
székkapitány

vitezirend.com