A
katona és a vitéz nem hátrál meg a nehéz feladat elől, békeidőben és harcban
egyaránt követi elöljárói utasítását. Támogatja, védi társait és ha szükséges,
akkor az életét is áldozza értük.
Ezekkel
a gondolatokkal indította vitéz Buda Péter atya az Egri Székkapitányság
megemlékezését vitéz Szakáts Antal hősi halálának 165. évfordulóján. Valóban
egy példás katona, egy önfeláldozó hős története kelt életre szavai által.
Soltyk
ezredes úr, a Haller-huszárok akkori parancsnoka így emlékszik vissza az
Olaszországban történtekre: „Az ezred vitézeinek legvitézebbjei közé tartozott
Szakács Antal, szakasz-vezető, ki azon alkalommal, midőn ő 1859. julius 4-én
Bánhidy Adolf, alhadnagy vezénylete alatt 15-öd magával Mantuától le Gratie
felé portyázaton vala, és Rivoltában az ottani lakosok árulása miatt egy
franczia afrikai vadászszázad (chasseurs d’ Afrique) által mind elülről, mind
hátulról megtámadtatott, egymaga mintegy 20 ellent harczképtelenné tőn, és
magát mindaddig hősileg tartá, míg fenmaradott 9 fegyvertársainak sikerült magukat
keresztül vágni, mire ő nyita előttük utat; de végre a sok szurás, vágás és egy
golyó okozta sebei miatt kimerülten lováról lehanyatlott, és elfogatván, ott
dicsően nyert sebei következtében meghalt.” (Forrás: EGER, Politikai s vegyes
tartalmu hetilap, 1866.04.26.)
A
megemlékező Rendtársak nagy örömére a koszorúzáson jelen volt a kései rokon,
vitéz Krupa Sándor nyá. törzskapitány úr is.
vitéz
Semegi László János székkapitány
vitezirend.com |