A háború éveiben vitéz őseink oroszlánként küzdöttek a csatatereken. Bátorságból, hősiességből példát mutattak az egész világnak. A magyar katonák végig méltóak maradtak dicső őseikhez. Sem ők a fronton, sem azok, akik otthon álltak helyt nem is sejtették, hogy ezt a háborút már akkor elvesztettük mikor még el sem kezdődött. Négy véráztatta háborús év után akkor mondták ki rólunk, hogy vesztettünk, amikor a magyar seregek messze orosz, szerb és olasz földön harcoltak.
Olyan békét kényszerítettek ránk Francia nyomásra, ami a mai napig elfogadhatatlan. Országunk lakosságának felét, területének kétharmadát elcsatolták. Ebben az időben a győztes hatalmak vezetői azt gondolták rólunk, hogy ilyen mértékű csonkítás után országunk 5 évig sem képes fenn maradni.
S mintha Isten haragudott volna Ránk – még a kommunisták vörös rémét is a sokat szenvedett magyar népre szabadította. Rémuralmuk bibliai csapásként érte Hazánkat. De a magyar nem szűnt meg Istenben hinni és hozzá fohászkodni.
Isten megelégelve Nemzetünk szenvedését küldött egy vezért, aki az élre állva és irányt mutatva vezette ki Magyarországot a földi pokolból és reményvesztettségből.
Ez a vezér és hős katona volt Rendünk alapítója Horthy Miklós ellentengernagy úr. Olyan lovagias vezér volt ő a háborúban, hogy ellenfelei is mély tisztelettel viseltettek iránta. A legnagyobb tengeri ütközetekben is minden elsüllyesztett hajó legénységét hajójára vetette. Ez a fajta lovagiasság hasonló volt a középkori lovag ideálokhoz. Horthy Miklós kormányzóvá választása után katonás eréllyel látott hozzá a rendteremtéshez. S ebben a válságos időben a
régi magyar hagyományokhoz ragaszkodva alapította meg a Vitézi Rendet.
A Vitézi Rend alapításának kettős célja volt. Ősi hagyományainkhoz híven jutalmazni kívánta a háborúban hősként harcoló katonákat. De talán ettől is fontosabb célja volt, hogy létre hozzon egy olyan katonai rendet, amelyre az ország népe biztosan számíthat. Világossá tette, hogy ebbe a Rendbe tartozni kiváltság – a bátrak kiváltsága. Örökletessé tette a vitézi címet, hogy így gondoskodjon a Rend örökké tartó fennállásáról. S mintha tudta volna, hogy a Magyar Nemzet megpróbáltatásai nem értek véget – úgy intézkedett, hogy a haza védelmében bármikor fegyvert fogó és hősiesen harcoló magyar katonának helye legyen a Rendben.
Később ennek nyomán bővült a Rend azokkal a hős katonákkal, tisztekkel, akik bátran szembenéztek a II. Világháború során előretörő szovjetekkel. Mi magyarok már megszoktuk, hogy történelmünk során tőlünk erősebb világhatalmakkal kellett hadakoznunk. Mi magyarok állítottuk meg a középkor hajnalán előretörő mongol birodalmat. Mi magyarok vetettünk gátat az oszmán török európai terjeszkedésének. S mi akkor sem haboztunk fegyvert ragadni mikor a vörös szovjet támadt Ránk. Magyarország 1956 – ban nem csak önmagáért harcolt, hanem egész Európáért, a szabadság és a demokrácia soha el nem évülő nemes eszményeiért. Vitéz rendtársaink esküjükhöz híven oroszlánként rontottak a nálunk sokkalta nagyobb szovjet világhatalom seregeire. Azok a családapák és fiatal, nők- férfiak akik 1956-ban fegyverrel harcoltak a kommunista szovjet diktátor seregei ellen jól tudták nem győzhetnek. És még is sok ezren életüket áldozták a Haza oltárán. Szemükben a fény ki hunyt és vérző szívvel nehéz – de nemes örökséget hagytak nekünk, utódaiknak. Mi, akik bátor katonák leszármazottjai vagyunk megörököltük a hazaszeretet és vitézség soha el nem halványuló eszmeiségét. Kevés nemzet
mondhatja el magáról, amit mi magyarok- nálunk a hazaszeretet és vitézség nem férfi erény, hanem szent kötelesség.
Önök, akik itt ma az anyaországtól messze avatva lesznek, legyenek mindig hű tagjai a Vitézi Rendnek. Esküjükhöz híven segítség a Rendet. Jó magyar emberként legyenek hű alattvalói a Királynőnek!
Tegyenek meg mindent azért, hogy Magyarország és az Egyesült Királyság barátsága tovább erősödjön!
Isten óvja a Királynőt!
Isten áldja a Vitézi Rendet!
