Egerben
született Vitéz Szakács Antal szakaszvezetőre emlékeztünk, aki hősiesen harcolt
és életét áldozta a hazáért.
Minden évben
megható és ünnepélyes esemény.
Az idén is,
a hős katona halálának évfordulóján, az emlékműnél gyűlt össze a Vitézi Rend,
hogy tisztelegjenek emléke előtt.
Az
emlékezés közös Imával kezdődött, majd v. Buda Péter Atya szólt
néhány megható szót, emlékeztetve az minket arra, hogy az elhunytak
bátorságukkal és önfeláldozásukkal példát mutatnak mindannyiunk számára.
"A
hős katona, kinek emlékművénél állunk, Egerben született 1833. június 12.-én
földműves szülőktől. Apja Szakács Mátyás, anyja Mátyás-Holló Erzsébet volt. Hét
éves korában félárva lett, mostohaanyjaként Maráv Máriát tisztelte.
1854-ben,
azaz 21 éves korában sorozták be katonának. A gróf Hallerről nevezett 12. sz.
huszárezredben volt szakaszvezető. 1859. július 4-én Bánhidy Adolf alhadnagy vezetésével,
15 társával portyán volt, amikor Rivolta lakosai félrevezették őket és egy
francia irányítás alatt álló afrikai vadászszázaddal kerültek szembe.
Bánhidy támadást
vezényelt és a maroknyi csapat rárohant az ellenséges katonákra. Jellemző, hogy
a színtér tele volt a huszárok összekaszabolt mente, és csákódarabjaival.
Ennyire gyakorlatlanul harcoltak az afrikaiak. Végül is a túlerő menekülésre
kényszerítette a huszárokat. Szakács fedezte a visszavonulást egymaga, húsz
ellenséges katonát tett harcképtelenné. A kapott sok seb miatt a magyar vitéz
is elesett.
A hőst az ezredtársak temették el, miután Bánhidy is fogságba esett társaival. Az
alhadnagy is súlyosan megsérült, nem tu dta tovább folytatni a harcot. Az
ellenség lovagiasan viselkedett: a sebesült foglyokat tisztességesen ellátták.
Az
ezred parancsnoka, gróf Soltyk Román ezredes 1860 márciusában levelet írt Eger
városának azzal, hogy jelöljenek ki egy helyet a fölállítandó Szakács
Antal-emlékmű számára. Az ezred az emlékszobrot Pest-Budán csináltatta meg
Marschalkó János szobrászművésszel. Egerben közben folyt a vita arról, hogy
hová helyezzék el a műalkotást. Ahogy az lenni szokott, ez az ügy sem zajlott
le simán. A város a Ciszterci Rend Széchenyi utcai, félig nyilvános előkertjét
szemelte ki helyszínül − a cisztereket meg se kérdezve. Erre a perjel
kijelentette, vegyen igénybe e célra a Város saját közterületéből! Így is
történt, a jelenlegi helyre került a szobor. Persze, mindeközben szálltak az
évek, és már 1866-ot írtak…! A tizenkettesek azt kérték Egertől, hogy vállalja
az elkészült alkotás helyszínre szállítását. Nos, ez akadály nélkül megtörtént.
Ugyanakkor a Magisztrátus elzárkózott minden további anyagi kiadástól. Az ezred
levelére azt válaszolták, hogy az emlék katonai jellegű, és az avató ünnepség
lebonyolítása is a honvédség érdekkörébe tartozik, a Város kasszája egyébként
is üres…!"
Ilyen
előzmények után 1866 tavaszán felavatták az emlékművet, mely eseményről az Eger
című lap is beszámolt.
Az egri
Vitézi Rend tagjai, méltósággal és tisztelettel tisztelegtek főhajtással az
emlékmű előtt. Koszorút helyeztek el az emlékműnél, amelyek a hős katona
és minden más elhunyt katonánk emlékét őrzik.
Emlékeztet
minket, hogy soha ne felejtsük el azokat, akik életüket adták hazánkért, és
mindig tiszteljük és emlékezzünk rájuk. Az Egerben, V. Szakács Antal
szakaszvezetőre, az ősi város hősére valódi összetartozást és hálát jelképez.
Ez a megemlékezés lehetőséget ad az embereknek arra, hogy reflektáljanak az
elhunyt hősökre és tiszteletüket fejezzék ki. Az emlékezés fontos pillanat,
amelyben az egri közösség egységben áll, hogy elismerje azokat, akik áldozatot
hoztak a hazáért.
Vitéz
Szakács Antal és más hős katonáink emléke mindig él bennünk, és példaképként
szolgálnak. Az emlékezés alkalma, hogy megtartóztassuk az elkövetkező
generációkat arról, hogy soha ne feledjék a hazáért való küzdelmet és azokat,
akik életüket adták érte.
Az egri
emlékmű mindig helyet ad az emlékezésnek és a tiszteletnek, hogy megőrizzük az
emléket és a hősök örökségét.
vitéz Farkas
Judit Székkapitány
vitezirend.com |