|
A Vitézi Rend korábbi főkapitánya beszámolt a Rend történetéről, különös tekintettel a rendszerváltozást megelőző időkben működő emigrációs korszakra, az 1990 utáni hazai „újraalapításra”, illetőleg a konfliktusokra a magyarországi és külföldi vezetőség között.
„A második világháború után, az akkori politikai helyzetet kihasználva, s a nyugati erők hírszerző szerveire támaszkodva – némely esetben azok kezdeményezésre – magyar katonai ellenálló szervezetek, társaságok alakultak ki, a legtöbb esetben katonatisztek vezetésével” – mondta vitéz Bercsényi Miklós. A korábbi főkapitány kiemelte Zákó András vezérőrnagyot, akinek munkája nyomán – „francia oltalom alatt” – megszerveződött a Magyar Harcosok Bajtársi Köre. „Farkas Ferenc altábornagy – akit Szálasi nevezett ki vezér ezredesnek és akit én személy szerint árulónak tartok – Horthy Miklós írásos tilalma ellenére kezdeményezte a Vitézi Rend újjászervezését az ’50-es évek végén, amit a Kormányzó úr halála után végig is vitt: 1962-ben, München-ben megkezdte formális működését a Vitézek Bajtársi Köre, Farkas lett a főkapitány-helyettes, József főherceg pedig a főkapitány” – tette hozzá vitéz Bercsényi Miklós.
A két vezető hátteréről: Farkas Ferenc – aki tudott Horthy kiugrási szándékáról – 1944. október 15. után azonnal Szálasihoz „csapódott”, aki kinevezte vezérezredessé és a Legfelsőbb Számonkérőszék elnöki tisztével is megbízta. József főherceg pedig az elsők között volt, aki 1919-ben üdvözölték Kun Bélát és terrorisztikus rendszerét, 1944-ben azonban Szálasit is „megtisztelte ezzel a gesztussal”. Az így összeállt Vitézi Rend vezetőségének (a Vitézi Széknek) tagjai olyan emberek lettek, akik kollaboráltak a németekkel (például vitéz Czanik, aki Eichmann fő összekötője volt, de akadt aki a Szálasi testőrségben volt korábban).
A korábbi főkapitány mesélt a Vitézi Rend rendszerváltozást követő történetéről is. 1992-ben jegyezték be újból a Fővárosi Bíróságon „Vitézi Rend Tagozata” néven, de a bíróság 1994-ben fényt akart deríteni arra, hogy a a Rend milyen szervezetnek a „Tagozata”, s ennek során világossá vált, hogy a München-ben csak a „Bajtársi Társaságot” jegyezték be, de még csak nem is a bíróságon, hanem a rendőrségen. Ezek után kerülhetett sor arra, hogy a szervezet ismét felvegye a Vitézi Rend nevet.
1995-ben a müncheni szervezet egyik prominense, Ladányi követelte, hogy a Rend rehabilitálja Szálasi Ferencet Magyarországon, de a magyar vezetőség heves ellenállása miatt ezt végül elvetették. De a németországiak azt vetették el, hogy korrigálják a vezetők arányát, hiszen ekkorra már „itthon sokkal, legalább háromszor több tagunk volt, mint Németországban” – tette hozzá Bercsényi Miklós, de – mint mondta – megtorpedózták azt a célt is, hogy a Rend székhelye ismét Budapestre kerüljön. De a konfliktus tovább éleződött: 1996-ban a főkapitány-helyettes Tabódy lemondott tisztségéről, aki ellen a főkapitány Radnóczy fegyelmit kezdeményezett. Radnóczy ezen felül a külföldi vitézekkel való pénzügyi elszámolás miatt kirobbant jogi vitában az ügyvédi költségeket a magyar szervezettel akarta megfizettetni. Ezek hatására a 1997. áprilisában valamennyi magyarországi vezető részvételével megtartott Széki Ülésen (vezetőségi ülés) 14 főből 14 szavazattal kimondták, hogy kivonják magukat Radnóczy felügyelete alól és Tabódy-t választják meg és ismerik el főkapitánynak. Ez a határozat nem érintette Habsburg József Árpád nagymesteri és vitézi széki vezető jogait.
Ezek után Radnóczy arra törekedett, hogy létre tudjon hozni egy kizárólag hozzá hű csoportot Magyarországon, amely ugyancsak Vitézi Rendnek nevezte magát. Ennek a hírnek hallatán a( igazi) magyar szervezet levédette a Vitézi Rend nevet, s annak, valamint a címernek a használatát is. Ezt követően a bíróság eltiltotta a Radnóczy-féle csoportot a névhasználattól.
A következő jelentős konfliktus 2000-ben történt, ekkor ugyanis Hellebroth vezetésével egy nagyobb csoport kivált a Radnóczy által vezetett csoportból és jelezték csatlakozási szándékukat a Magyarországon bejegyzett Vitézi Rend felé. „Mint mondták, nem tudták már elviselni Radnóczy önkényuralmát és törvénytelenségeit” – emlékezett vissza a korábbi főkapitány.
A magyarországi több ág pedig úgy alakult ki, hogy miután Radnóczy meghalt – aki utolsó éveiben hevesen harcolt „féltékenységből” Habsburg József Árpád nagymesterrel – csoportja kettészakadt: kialakult a Habsburgokhoz hű ág, és a Hunyadi László által vezetett szervezet. Majd a bíróság ismételten kimondta határozatában a névvel és a címerrel kapcsolatos tiltást, „de mint látjuk nem volt teljes értékű visszatartó hatása, hiszen a Hunyadi-féle csoport is ugyanúgy használja” – tette hozzá Bercsényi Miklós.
„Tehát elmondhatjuk, hogy a második világháború után a nyugatra vándorolt főleg nyilas és szélsőjobbon álló tisztek, Horthy Miklós kifejezett tiltása ellenére alapították újra a Vitézi Rendet, s a magyar rendszerváltozás után az itthon kialakuló Rendet is ennek az ideológiának akarták alávetni, de a létszámában megnövő és ez által megerősödő hazai ág ezt nem fogadta el és kivonta magát Radnóczy önkénye alól” – foglalta össze a konfliktusokat a volt főkapitány. Majd hozzátette: Radnóczy hatalmi féltékenysége és pénzsóvársága a saját híveit is megosztotta, akiket címek és rangok adományozásával akart magához édesgetni.
„Sajnos azonban a törvénytelen működést – értsd: a bírósági tiltás ellenére való név és címerhasználatot – sem a Habsburg, sem a Hunyadi-féle csoport nem szüntette be a mai napig”, s arcátlanságukkal azóta is több konfliktust szítottak…
vitéz Bercsényi Miklós nyá. főkapitány
|
