Az első világháborút követően a győztes nagyhatalmak a magyar haderőt és közigazgatást többször is átrajzolt demarkációs vonalak mögé szorította vissza. A román, a szerb és a csehszlovák haderő azonnal támadásba lendült, a győztes mindent visz elvének szem előtt tartásával: minél nagyobb területet tudnak addig elfoglalni, annál többet tarthatnak meg a status quóra hivatkozva.
A Károlyi Mihály vezette küldöttség 1918. november 13-án írt alá fegyverszüneti megállapodást, amely Románia és Szerbia felé meghatározta mely területeket kell kiüríteni, ám északon nem követelt meg csapatkivonást.
A Cseh Légió november elején betört e Felvidékre, és akadálytalanul haladt előre, az antant pedig egy december 23-ai jegyzékben szentesítette az addigi hódítást: a cseh-magyar demarkációs vonalat a Duna és az Ipoly mentén jelölték ki.
Megszállók
Eduard Benes külügyminiszter, későbbi elnök azonban nem sokat törődött ezzel, az Aszód-Gyöngyös-Miskolc vonal elérésével kívánta a majdani békekonferencián a leendő csehszlovák állam részére biztosítani az Északi-középhegység ásványkincseit is.
A Cseh Légió egységei tehát átlépték az Ipolyt, elfoglalták a folyó déli partján futó vasútvonalat, az Augustin Lauka vezette kontingens pedig január 15-én bevonult Balassagyarmatra. A forgatókönyv ugyanaz volt, mint a korábbiakban. A nemzetőrséget lefegyverezték, az itt állomásozó magyar csapatok távoztak, az „impériumváltás” jegyében.
Kimondták Balassagyarmat önkéntes csatlakozását Csehszlovákiához, lecserélték a magyar nyelvű táblákat, betiltották a magyar újságokat, cseh körözvényeket adtak ki, elbocsátották a magyar tisztviselőket, alkalmazottakat és hűségesküt követeltek.
A legbátrabb város
A döntően magyar anyanyelvű lakosság nem törődött bele jogainak eltiprásába és egzisztenciájának elvesztésébe, január 27- én Rákóczi István kormánybiztos vezetésével gyűlést rendeztek a vármegyeházán. Itt a város minden társadalmi rétege képviseltette magát, és egyhangúan kijelentették: történjen bármi, nem tesznek esküt a csehszlovák államra.
Másnap a vasutasok küldöttséget menesztettek Magyarnádorba, az ott állomásozó katonaság segítségét kérve. A támadás január 29-én hajnali négy órakor indult, délutánra a honvédek, vasutasok, felfegyverzett balassagyarmati polgárok közös erővel elűzték a cseh katonákat, Balassagyarmat felszabadította önmagát. A „csehkiverés” híre futótűzként terjedt a környéken, támadásba lendültek a Drégelypalánkon állomásozó és a Salgótarjánt biztosító magyar egységek, másnapra a csehszlovák haderőt mindenhol visszaverték az Ipoly túlpartjára.
Balassagyarmatot a legbátrabb városként kezdték emlegetni, 1922-től a városháza falán tábla őrzi a hőstett emlékét, majd a rendszerváltozás után, 1998-ban január 29-ét városi ünneppé nyilvánították. Döntöttek arról, hogy a Civitas Fortissima feliratot a város címerében és a Városháza homlokzatán is elhelyezzék, a cím használata 2005 májusában kapott országgyűlési megerősítést.
Kiemelt kép: Katonai hagyományőrzők a csehszlovák megszállás alóli felszabadulásról, az 1919-es városvédő harcról tartott megemlékezésen a balassagyarmati Civitas Fortissima téren 2019. január 29-én. Fotó: MTI/Komka Péter
24.hu / vitezirend.com
|