|
Természetesen fontosnak
tartjuk, hogy állami, vármegyei vagy városi ünnepségeken a koszorúzáson is
részt vegyünk, amint az tavaly történt. Az idén ez különböző okok miatt nem
jött össze. De azért nem feledkeztünk meg a kegyeletes megemlékezésről. S talán
a legfontosabbat teljesítettük: a templomi imádkozást, az életüket is feláldozó
katonákért. Így minden bizonnyal - és keresztény hitünk szerint valóban - a
legtöbbet és a már csak egyedül szükségeset nyújtottuk nekik: az imádságot. Az
év végi állománygyűlésen a főkapitány úr felhívta a figyelmünket arra, hogy a
vitézek feladata nem merülhet ki a koszorúzási ünnepségeken való részvételben.
Így ezzel az "akcióval", a kegyeletes-imádságos megemlékezéssel az ő
szándéka szerint jártunk el.
Szívünk mélyéből szállt a
liturgiában fohász és az ének az elesett katonákért: "Adj, Urunk, tőlünk elköltözött szolgáidnak boldog nyugalmat és
örök emléket!”
dr. vitéz Ivancsó István
hadnagy
vitezirend.com |
