A megjelenteket vitéz Csantavéri Tivadar
Károly törzskapitány köszöntötte, majd a Magyar Hiszekegy és a Magyar Himnusz
elhangzása után röviden felidézte az akkori eseményeket:
„1945. január 23-án a MOKÁN Komité tagjai
közel 433 – főként német névhangzású - lakost gyűjtöttek össze különböző
helyiségekben (pl. az újdiósgyőri Vasas Otthonban), majd a diósgyőri mozi
épületébe (a Lovagi Tornák tere helyén volt) vitték őket fegyveres kísérettel,
azzal, hogy eligazítást tartanak részükre. Ott már szovjet tisztek várták őket,
akik tolmács segítségével közölték velük, hogy a Szovjetunióba viszik őket egy
évre jóvátételi munkára. A hozzátartozóiktól kérték, hogy biztosítsanak 10 napi
élelmet és meleg ruhát számukra. Később villamoson zárt szerelvényben a
miskolci rendőrkapitányság épületébe vitték őket, ahol egy hétig voltak fogva
tartva. Január 31-én a Gömöri pályaudvarra vitték, február 1-jén
bevagonírozták, majd Füzesabony–Debrecen érintésével Erdélybe szállították
őket. Február 5-én már Meggyesen, február 6-án Brassóban voltak. Egyesek február
14-én, mások február 17-én érkeztek meg Donyeck bányavidékre, Parkamonába. A
nőket és a férfiakat külön szerelvénnyel szállították.
A diósgyőri szakmunkások egy bányatelepen
a műhelybe kerültek, a többiek pedig a bányába lettek beosztva. Ott dolgoztatták
az elhurcoltakat.
Az elhurcoltak közül 31-en (más források
szerint 43-an) soha nem tértek haza, idegen földben nyugosznak. Nevük a diósgyőri
régi óvoda épületének falán lévő emléktáblán olvasható.”
Ezt követően Szabó József diósgyőri római
katolikus plébános szívhez szóló beszédet mondott. Emlékezett az elhurcoltakra
és imát mondott az elhunytak lelki üdvéért.
Majd egy rövid történelmi visszatekintés
hangzott el dr. Rózsa György - a Szent György Lovagrend tagja – előadásában,
többek között egy akkor 22 éves fiatalember visszaemlékezéséből idézett.
A megemlékezés versek elmondásával
folytatódott.
A jelenlévők elsőnek Schmidt József
gyűjtését (Berkenye, 2013) hallották:
Berkenyei elhurcoltak énekei
Elmondta: Tóth Lőrinc Ágoston, a Miskolci Lévay József Református
Gimnázium és Diákotthon 11. C. osztályos tanulója.
A következő vers az akkori borzalmakról
szólt.
Sági Erzsébet: Málenkij robot
Elmondta: Boros Anikó Rózsa nemzetes
asszony, a Határtalan Örök Értékeinkért Alapítvány
elnöke.
Az ezt követő felszólaló saját családi
történetét osztotta meg. Utána egy gyönyörű verset mondott el:
Körmendi László: Én is áldott vagyok
Elmondta: Kocsisné Heiler Éva asszony
Az ünnepség a Szózat és a Székely Himnusz
eléneklésével folytatódott.
A rendezvény befejező aktusaként az
emléktábla koszorúzása következett.
Koszorút helyeztek el az alábbi
szervezetek megbízott tagjai:
· Miskolc Vármegyei Jogú Város Önkormányzata
· Vitézi Rend Borsod – Abaúj – Zemplén
Vármegye Törzskapitánysága
· Német Nemzetiségi Önkormányzat
· Mi Hazánk Mozgalom 6. választókerület
· Jobbik-Konzervatívok Borsod- Abaúj –
Zemplén Vármegye
· Magyar Történelmi Nemzetőrök Szövetsége
· 1956 Magyar Történelmi Nemzetőrség Bükki
Hegyivadász Tagozat
Végezetül a
törzskapitány megköszönte:
· a történelmi egyházak elöljárójának,
· Miskolc Város Önkormányzata jelenlévő
képviselőjének,
· a Miskolci Lévay József Református
Gimnázium és Diákotthon tanulójának,
· a Határtalan Örök Értékeinkért Alapítvány
elnökének,
· a többi szereplőnek,
· a civil szervezetek jelenlévő tagjainak,
· a média jelenlévő munkatársának és
· a többi jelenlévő emlékezőnek,
hogy elfogadták a meghívást - emelve ezzel
az ünnepi megemlékezés színvonalát.
Majd folytatta:
„Kérem
a mindenható Istent, hogy áldjon meg minden igaz magyar embert!
Isten
óvja Magyarországot!
Köszönöm
a jelenlétüket és megtisztelő figyelmüket!
További
jó napot kívánok kedves mindannyiiknak!”
vitéz Csantavéri Tivadar Károly törzskapitány
vitezirend.com |