Méltóságos és Nemzetes Rendtársak, Tisztelt Gyászolók!
Megdöbbenve hallottuk a
hírt, hogy kis kadétunk, Gyaraki Boglárka Alexa 2016. október 13-án, életének 11.
évében visszaadta lelkét teremtő Urának. Értetlenül állunk az események előtt,
hiszen ott égett bennünk a remény lángja, hogy van kiút a nehézségekből, s a
betegség bilincsei lehullanak. Nehéz ezekben az időkben megfogalmazni azt, amit
érzünk. Nehéz kimondani, leírni, azt a fájdalmat, ami mindannyiunk szívében
súlyként nehezedik reánk, amikor egy családtagot, hozzátartozót, vagy barátot
már nem tudhatunk magunk mellett. És különösen nehéz helyzetben vagyunk mi,
akik megismertük, megszerettük Bogit, aki mindannyiunkat egyesített a cselekvő
szeretetben. |
Gyaraki Boglárka Alexa 2005. augusztus 31-én született
Szegeden. Életerős kislány volt, tele energiával és sok szeretettel. A szent
keresztségben tavaly tavasszal részesült, ugyanazon év júniusban agydaganatot
diagnosztizáltak nála. A rend ősszel került kapcsolatba Bogi családjával, s
akkor elhatároztuk, hogy mindent megteszünk azért, hogy Bogi felépüljön a
betegségből. Kupakgyűjtésbe kezdtünk, mondván egy kupak, egy jó gondolat. Vagy
fogalmazhatnék úgy is, hogy minden egyes kupak egy imádság. Felhívásunkra
minden megye bekapcsolódott a gyűjtésbe, rengeteg kupakot sikerült
összegyűjtenünk. A legnagyobb munkából azonban Bogi vette ki a részét.
Ártatlan, tiszta gyermeki lelkével kellett megküzdenie a szörnyű betegséggel. A
nehézségekben mosolya és szerető kisugárzása újabb erőt és lendületet adott számunkra.
A betegséggel való küzdelemben férfiakat megszégyenítő módon állt helyt, ezért
a rend idén szeptemberben kadétjai közé fogadta. Szent Pál apostol szavai talán
a legtalálóbbak Bogi küzdelmeire és életének utolsó szakaszára:
„A jó harcot megharcoltam,
a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi
koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de
nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.” (2Tim 4.7-8)
Bogi valóban megharcolta
a jó harcot, s példát adott mindannyiunknak a nehézségekben való helytállásra.
Az ellene támadó betegséggel szemben kis kadétunk nem győzedelmeskedett, de
harcai révén elnyerte az igazság győzelmi koszorúját. A mi Urunk, Jézus
Krisztus halálával és győzedelmes feltámadásával megrontotta a halált, s kaput
nyitott nekünk a mennyek országába, hol nincs fájdalom sem aggódás, sem sóhaj,
csak végtelen élet. Ez a mi reményünk, ez a mi vígaszunk, hogy tudjuk, mikor
befejezzük földi pályánkat vár reánk a Teremtő, aki a maga bölcsességében
tudja, hogy mit miért tesz. Ő az életnek megadója, csak általa születhetünk meg
a földi életbe, és csak ő érdemesíthet bennünket országa elnyerésére.
A tesszalonikiekhez írott
levelében Szent Pál eképpen fogalmaz:
„Nem akarom továbbá,
atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne
bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük,
hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, a
kik elaludtak, a Jézus által ővele együtt.”
Számunkra, akik Jézus
Krisztus életét nyomon követjük kétség sem férhet ahhoz, hogy az Isten Fia, aki
megtestesült mint ember, aki beteljesítette a próféták jövendölését, aki
szörnyű megaláztatáson, szenvedésen és kínzások után a kereszten meghalt és
harmadnapra isteni erejét csodálatosan megmutatván föltámadott, kétség sem
férhet ahhoz, hogy amit megígért, azt teljesíti.
Az elmúlás életünk része,
mégis sokszor értetlenül állunk a dolog előtt, miért pont a mi családunkban
történik, miért pont akkor, amikor még annyi tervünk és elképzelésünk volt?
Felelősségre vonjuk az Istent, amiért egy gyermeket, aki előtt még az egész
élet ott állhatott volna, magához szólít. Az Isten azonban mindig tudja mit
cselekszik. Nem tudhatjuk, hogy mennyi jövőbeli szenvedéstől és
megpróbáltatástól oltalmazta meg Bogit. Ezért meghajtjuk fejünket az Isten
nagysága előtt, s a Miatyánk szavaival mondjuk, „legyen meg a te akaratod”.
Kérjük, hogy adjon nekünk vigasztalást a nehéz órákban, töltsön el bennünket a Vigasztaló
Szentlélekkel, hogy megértsük titkait. S most talán nehezebb, de adjunk hálát
mindazért, hogy Bogi közöttünk volt, adjunk hálát a szép pillanatokért, hogy
megtanított bennünket egyesíteni a szeretetben, hogy megtanította hogyan
viseljük a fájdalmakat, hogy a betegség nem veheti el az életkedvünket és nem
törölheti le arcunkról a mosolyt.
Őszinte és mély
tiszteletünket fejezzük ki a család felé, akik mindvégig nagy bátorságról
tettek tanúságot, és helyt álltak, s minden áldozatot meghoztak azért, hogy
gyermekük gyógyulást nyerjen. Nem volt eredmény nélküli a harcuk! A küzdelmek
megnemesítik, megerősítik az embert és szembesítenek minket, hogy mennyire
erőtlenek és gyöngék vagyunk, s hogy az Isten irgalma, szeretete és kegyelme
nélkül az élet üres és értelmetlen.
Köszönetünket fejezzük ki
minden rendtársuknak, akik tanúságot tettek vitézi erényeikről, és segítséget
nyújtani nem haboztak, valamint minden jószándékú embernek, akik valamilyen
formában hozzájárultak munkánkhoz.
A Jóisten bőséges áldása kísérje életüket, munkájukat
és családjukat egyaránt!
Gyászoló szívvel, de az
Úr akaratában megnyugodva búcsúzik Gyaraki Boglárka Alexa kis kadétunktól a
Vitézi Rend!
vitéz Csűry Csaba központi őrmester |