Méltó
módon élni és meghalni. Ebben mutatnak példát minden magyarnak immár 173 éve
ők, az aradi tizenhármak: Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner
György, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő,
Török Ignác, gróf Vécsey Károly, gróf Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár
Vilmos, Schweidel József, valamint az ugyanezen a napon, Pesten kivégzett gróf
Batthyányi Lajos miniszterelnök.
„A
magyar nemzet nagyon sokszor vívta meg élet-halál harcát a betolakodókkal,
hódítani szándékozókkal, idegen elnyomókkal szemben. Tatár, török, Habsburg,
mind szívta a vérünket, élte fel kemény munkával megtermelt javainkat, dúlta
fel a magyar otthonokat, rabolta ki kincstárunkat, ölte százezrével a
legjobbjainkat, számlálatlanul gyilkolta a kiszolgáltatott népet” – kezdte
ünnepi beszédét dr. Pergel Elza alpolgármester, majd arról beszélt, hogy
„szégyenkeznünk még sincsen okunk, mert évszázadokon keresztül harcoltunk,
ellenálltunk, és bizony voltak korszakok – nem feledjük –, amikor Európa
legnagyobb nemzeteivel egy sorban említették a magyart.
A
függetlenségért vívott harcunk egyik legfájóbb megtorlását az 1848–49-es szabadságharc
után szenvedtük el.
Az
eseményen Szina Kinga és Jáger András, a Győri Nemzeti Színház művészeti adták
elő Palágyi Lajos: Az aradi vértanúk és Juhász Gyula: Vértanúink című versét: Ők élni fognak, élni mindörökkön
Végezetül
az önkormányzat, a történelmi egyházak, a katonai szervezetek, a hagyományőrző
egyesületek, az iskolák képviselői, valamint a Vitézi Rend elhelyezték
koszorúikat az emlékműnél.
vitéz
Kiss-Surányi Csilla törzskapitány
vitezirend.com |