Méltó módon élni és meghalni. Ebben mutatnak példát minden magyarnak immár 173 éve ők, az aradi tizenhármak: Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, gróf Vécsey Károly, gróf Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Schweidel József, valamint az ugyanezen a napon, Pesten kivégzett gróf Batthyányi Lajos miniszterelnök.

„A magyar nemzet nagyon sokszor vívta meg élet-halál harcát a betolakodókkal, hódítani szándékozókkal, idegen elnyomókkal szemben. Tatár, török, Habsburg, mind szívta a vérünket, élte fel kemény munkával megtermelt javainkat, dúlta fel a magyar otthonokat, rabolta ki kincstárunkat, ölte százezrével a legjobbjainkat, számlálatlanul gyilkolta a kiszolgáltatott népet” – kezdte ünnepi beszédét dr. Pergel Elza alpolgármester, majd arról beszélt, hogy „szégyenkeznünk még sincsen okunk, mert évszázadokon keresztül harcoltunk, ellenálltunk, és bizony voltak korszakok – nem feledjük –, amikor Európa legnagyobb nemzeteivel egy sorban említették a magyart.

A függetlenségért vívott harcunk egyik legfájóbb megtorlását az 1848–49-es szabadságharc után szenvedtük el.

Az eseményen Szina Kinga és Jáger András, a Győri Nemzeti Színház művészeti adták elő Palágyi Lajos: Az aradi vértanúk és Juhász Gyula: Vértanúink című versét: Ők élni fognak, élni mindörökkön

Végezetül az önkormányzat, a történelmi egyházak, a katonai szervezetek, a hagyományőrző egyesületek, az iskolák képviselői, valamint a Vitézi Rend elhelyezték koszorúikat az emlékműnél.

vitéz Kiss-Surányi Csilla
törzskapitány

vitezirend.com