|
Az ünnepség pontosan 13 órakor
kezdődött. A műsorvezető felszólítására először a kétszáz éves nemzeti imánkat,
a magyar himnuszt énekelte el a jelenlévők sokasága a rendkívül jó minőségű
hangosítás segítségével. Ezt követően egyházi áldás és imádság hangzott el
Szabó Tamás atyától. Beszédében összekapcsolta a múltat, a jelent és a jövőt: a
múltbeli hősökre emlékezünk jelenben, hogy ezt a jövő nemzedékei is megtegyék.
Ugyanez érvényes az imádságra is: a múltbeli hősökre most emlékezve, a jövőt is
építjük. Az ünnepi beszédet Jászai Menyhért alpolgármester mondta, hasonló
gondolatokat elemezve. Ezt a követték a lelkesítő ’48-as honvéd dalok, melyeket
a Fegyveres Erők és Rendvédelmi Szervek Nyugdíjas Klubjának Honvéd Népdalköre
adott elő. Utolsó számuk pedig már ténylegesen az aradi vértanúkról szólt.
Aztán
valóságosan megjelent a jövő is: a Móricz Zsigmond Általános Iskola tanulóinak
egy csoportja helyezte el a maguk készítette piros huszárcsákókat a tizenhárom
aradi vértanút jelképező kopjafákra. Ezt követően pedig a mai katonák képviseletében
a Vitéz Mikecz Kálmán Honvéd Kollégium kiskatonái – akik egyébként a
díszőrséget is ellátták, valamint a koszorúzásokban segédkeztek – egy-egy fehér
rózsaszálat helyeztek el a kopjafák tövében. Ennek csaknem másfélszázados
története van: a szabadságharc bukása után két évvel az evangélikus templomba
vitték a rózsákat, mert akkor még csak oda lehetett vinni őket. De azóta is
tart ez a hagyomány!
Az ünnepség fénypontja a koszorúzás
volt. Mintegy húsz szervezet, közösség, intézmény helyezte el a Damjanich
szobor lábánál az ünnepi koszorúját. A Vitézi Rend Képviseletében dr. vitéz
Ivancsó István vitézi hadnagy, székkapitány és vitéz Polonkai János
koszorúzott.
Az ünnepség zárásaként a másik
nemzeti énekünket, a Szózatot énekelték el az ünneplők.
Jó volt tapasztalni, hogy a
szervezetek, egyesületek és közösségek körében viszonylag kis létszámunk
ellenére is – egyre megbecsültebb helyet kap a Vitézi Rend.
prof. dr. vitéz Ivancsó István
székkapitány
vitezirend.com |
