|
Amikor egy nemzet jövőjéről beszélünk, elengedhetetlen az utódnevelés. Nincs ez másképp a Vitézi Rend életében is. Minden új vitéz nagy áldás a Rendnek és a Hazának egyaránt. Mondhatnám, hogy a vitéz a nemzet „sója”. Mindannyian ismerjük a mesét az öreg királyról ahol a legkisebb leány azt felelte apja kérdésére, hogy bizony úgy szereti őt, mint az emberek a sót. A király mérgében elüldözte őt, s talán még emlékszünk a mese folytatására miszerint a legkisebb királylány szeretete bizonyult a legnagyobbnak, hiszen a király is rájött, hogy nélkülözhetetlen számára a só. Tudjuk, hogy só és víz nélkül nincs élet, hiszen az emberi test két legfontosabb alkotó eleme.
A mese rólunk is szólhat. A király, aki elüldözte szeretett leányát Magyarország, s ez a leány a Vitézi Rend. Bizony hazánk évtizedekig megtapasztalhatta, milyen a „só” nélküli élet, s rá kellett jönnie, nélküle mit sem ér. Az ország, amely megtagadta ezeréves múltját, az ország, mely sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött, lassan visszatér önmagához, s azokhoz az értékekhez, amelyre alapíttatott. Az ország, ahol a hősöket üldözték, börtönbe vetették, s mely hosszú évtizedek alatt eltékozolta javait most ismét öntudatra ébred s visszatekint azokra az átkozott évekre, melyek alatt száműzte legjobbjait. A nagy háború bátrai és azoknak hős nemzettsége a Vitézi Rend, mely nem él tovább megkötött kezekkel. S a felszabadult kezek, mint ahogy régen, ma is a nemzetet szolgálják, s azért dolgoznak szüntelen, s ezért fényes ünnep minden évben a Vitézavatás, ezért kiemelt és elismert a hősök nemzettsége nemcsak hazánkban, hanem messze az ország határain túl is.
Az idei Vitézavatás rendhagyó módon zajlott. Miután mindenki elfoglalta a helyét a főkapitány úr és lovag bonthai Bartha Árpád, a Jeruzsálemi Szent János Független Ispotályos Lovagrend Máltai Lovagok Magyar Nagypriorátusának nagyperjele vonultak be kíséretükkel, zászlókkal a magasban. A bevonulást követően a főcelebráns felkérte lovag bonthai Bartha Árpád nagyperjel urat, hogy tegye meg ünnepélyes bejelentését. A nagyperjel úr köszöntött mindenkit, majd ismertette a portugál Száz-Coburg-Braganza királyi ház adománylevelét, melyben a Vitézi Rend főkapitányát, vitéz Molnár-Gazsó Jánost Mosaraz bárójává és Lavre grófjává emeli. A főkapitány az adományátvétel után köszönetet mondott a portugál királyi háznak, majd a bejelentések sorát folytatta a nagyperjel úr. Ünnepélyesen tudtára adták mindenkinek, és ezt díszoklevél formájában meg is erősítették, hogy a Vitézi Rend és a Jeruzsálemi Szent János Független Ispotályos Lovagrend szövetséget kötnek egymással az idők végezetéig.
Mindkét nagy jelentőségű bejelentést taps fogadta, majd folytatódott az avatás az ünnepség kegyeleti részével. A Szentmise végén vitéz Takaró Károly református püspök, dandártábornok úr osztotta meg gondolatait az ünneplőkkel. Ezt követően vitéz gróf Molnár- Gazsó János főkapitány úr beszédét hallhatták a megjelentek, melyet az alábbiakban leközlünk teljes terjedelmében.
"Tisztelt Nemzetes Rendtársaim, Máltai Lovagok!
Kedves Vendégek!
Áldás, Békesség!
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Vitézi Rend főkapitányaként külön tisztelettel üdvözlöm:
lovag bonthai Bartha Árpád nagyperjel urat a Jeruzsálemi Szent János Független Ispotályos Lovagrend Máltai Lovagok Magyar Nagypriorátus vezetőjét.
vitéz Dr. Soós László Károly pénzügyőr vezérőrnagy urat
vitéz Takaró Károly honvéd dandártábornok, református püspök urat
Dobson Tibor tűzoltó dandártábornok urat
Horváth Zalán Ferenc urat a Kincsem Park igazgató helyettesét
vitéz Pákh Imre Vitézi Rend Utazó Nagykövet urat.
Köszöntöm a vitézavatáson megjelent tábornok urakat, főtiszt – tiszt urakat, képviselő urakat, polgármester urakat, az egyházak képviselőit, nemzetes rendtársakat, kadétokat, avatandókat és a kedves vendégeket.
Testvéri szeretettel köszöntöm a Jeruzsálemi Szent János Független Ispotályos Lovagrend Máltai Lovagok Magyar Nagypriorátus lovagjait.
Rendtársi szeretettel üdvözlöm az Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Kanada, Németország, Skandinávia, Benelux Államok, Kárpátalja, Felvidék, Erdély és Újvidék törzskapitányságainak megjelent vezetőit és tagjait!
Bajtársi tisztelettel köszöntöm a testvéri Bajor Katonai Szövetség tisztjeit!
Lassan 100 éve, hogy véget ért a Nagy Háború, amit később már I. Világháború néven emlegetet az egész világ. Olyan háború volt ez, amit mi magyarok soha sem akartunk. De az Osztrák-Magyar Monarchia tagjaként magyarokhoz méltó módon végig harcoltuk, szövetségeseinket soha el nem árultuk. A négy évig tartó véres háborút nem a katonák, hanem a mindvégig otthon megbújó politikusok és a bankár elit vesztette el. A magyar nép megpróbáltatásai nem értek véget. Jött a Tanácsköztársaság 133 napig tartó rémuralma ahol Lenin fiúk kedvük szerint ölték a magyart. S mintha ez sem lenne elég – jött Trianon. Ez a szó Trianon minden magyar szívében izzóvasként ég, soha el nem múló fájdalmat okozva. Sokat szenvedett hazánk végóráit élte. S a győztesek felismerve tetteik súlyát azt gondolták, hogy pár év múlva a magyar nemzet megszűnik létezni. S ekkor az Isten megelégelve a magyarok szenvedését, vezért küldött a megcsonkított ország élére. Ez az Isten áldotta magyar vezér volt Horthy Miklós, érdemeit elvitatni nem lehet. Ma már kormányzati részről a legmagasabb szinten is elhangzik, hogy Horthy Miklós rendkívüli államférfi volt. Katona majd kormányzó volt, aki ébren tartotta a reményvesztett nemzet szívében a remény lángját. Szükség volt egy olyan erős szervezetre, amely lelkében és testében egyaránt magyar. Kormányzó úr ennek a történelmi szükségszerűségnek tett eleget, amikor megalapította a magyar katonai rendet – a Vitézi Rendet. A Vitézi Rend keresztény Magyarország erős bástyája volt és az kíván lenni most is. A Rend a béke éveiben is hűen szolgálta a magyar nemzetet. S amikor a történelem véres valósága hazánkat a II. Világháborúba sodorta a vitézek akkor is példamutatóan helytálltak. Nem a fasiszta ideológia mellett szálltak harcba, hanem a kommunizmus ellen fogtak fegyvert. Mi magyarok soha sem kívántuk a háborút. De tudomásul kell vennünk, hogy geopolitikailag Magyarország a Nyugat és Kelet választóvonala.
A magyar embertől idegen az Istentagadó szocialista eszme.
A magyar nemzet nem tűri a rabigát.
Ezért megcsonkított és a szovjetek által megszállt hazánk fegyvert fogott egy agresszív világhatalommal szemben. A magyar nép példát mutatott az egész világnak hazaszeretetből, amikor 1956-ban fegyverrel szállt szembe a megszálló szovjet hadsereggel és az őket kiszolgáló árulókkal, kiknek okmányaik magyarul íródtak – de szívükben soha sem voltak magyarok.
A magyar nemzet gyakran harcolt Istentől elrugaszkodott világhatalmakkal. S habár harcaink sokszor elbuktak, azok még sem voltak hiábavalóak. Mert az egész világ láthatta mit is jelent Istenben hinni és szeretni azt a hazát ahová születtünk. Középkori hős vitézek méltó utódai voltak a Vitézi Rend tagjai, akik esküjükhöz híven soha nem szűntek meg szolgálni a magyar nemzetet. S amikor magyar nemzetről beszélek akkor a csonka határainkon túl, tőlünk elrabolt magyar területekre és ott élő magyar testvéreinkre is gondolok.
A Vitézi Rend ma is az alapító vitéz nagybányai Horthy Miklós parancsait követi. Katonai rendként a főméltóságú úr parancsa, végakarata számunkra szent. A Vitézi Rend ennek értelmében hűen szolgálja a magyar nemzetet. Békeidőben az elesettek gyámolítói vagyunk. De ha a szükség úgy hozza, Magyarország bátor védelmezői leszünk.
Nem kell jövőbelátónak lennünk ahhoz, hogy lássuk az egész világ változóban van. A jó és a rossz lassan a végső összecsapásra készül. Emberek millió, talán milliárdjai keresik helyüket a világban. Mi magyarok szerencsések vagyunk – mert Isten a Kárpát - medencét ezt a földi paradicsomot jelölte ki nekünk. Mi magyarok tudjuk, hogy ide tartozunk. Szent kötelességünk ezt a földet óvni és megtartani magyarnak.
Joggal tehetik fel a kérdést, hogy vajon szeretett hazánk katonai rendje mit tehet ezekben a nehéz időkben!?
A válaszom egyszerű - amit őseink tettek már több mint 1000 éve – meg kell védenünk az országot, a családokat és a gyerekeket. Békeidőben vitézekhez méltóan a gyengék és a rászorulók segítői, oltalmazói vagyunk. Aki harcban bátor az békében legyen szolgálatkész és könyörületes.
Példát kell mutatnunk hazaszeretetből, amely a családok mindennapjainak szerves része kell, hogy legyen.
Példát kell mutatnunk Istenbe vetett hitünk erejéből.
A Rend tagjai elsősorban arra törekedjenek, hogy jó magyar majd jó magyar vitézek legyenek.
A Rend népszerűsége érezhetően nő. Már nem csak ismertek, de elismertek is vagyunk. S ez köszönhető a Rend tagjainak, akik ma velem együtt örülnek és ünnepelnek a rend soraiba lépőknek.
Óriási kihívások előtt áll hazánk és azon belül a Vitézi Rend. Megfelelő és határozott lépéseket kell tennünk a Soros féle, globalista kufárok mesterkedéseire. Vannak erők, akik nemzetállamok megszűnésén fáradoznak – így hajtva emberek százmillióit rabszolgasorba. Mi magyarok több mint 1000 éves történelmünk során számtalanszor vettük fel a harcot világhódítókkal szemben. Ma is ezt tesszük, amikor kerítéssel, fegyver védjük határainkat. S akkor is ezt tesszük, ha a Soros György által pénzelt ál civil szervezetekkel vagy pártokkal szemben soha el nem évülő ideákat hirdetünk, mint a hazaszeretet és a vitézség.
Alapítónk a Vitézi Rendet a magyar nemzet erős bástyájának szánta. S mi ma is az ő parancsát követve azzá is válunk. Erős bástya leszünk és Istenbe vetet hittel, egy erős közös akarattal küzdünk Magyarország megmaradásáért és annak felemelkedéséért.
Nagy öröm számunkra, hogy ezekhez az embert próbáló feladatokhoz ma Isten kegyelméből szövetségesekre találtunk.
A lovagi ideál és a vitézi ideál egy és ugyan az. Hinni Istenben, védeni, segíteni a gyengéket és óvni a keresztény hazát.
Megtisztelve érzem magam, hogy mint a Vitézi Rend főkapitánya testvéri szeretettel köszönhetem a körünkben lévő máltai lovagok vezetőit. Meggyőződésem, hogy eszmeiségünk és ideánk olyan közel áll egymáshoz, hogy szinte különbséget sem tudunk tenni. Hálás vagyok az Úrnak, amiért ilyen nemes szívű szövetségesekkel erősödik a Rend. Mi magyarok a szövetségesi hűséget mindig véresen komolyan vettük. Így van ez most is, amikor a mai napon a Vitézi Rend szövetségre lép a Jeruzsálemi Szent János Független Ispotályos Lovagrend Máltai Lovagok Magyar Nagypriorátusával. Azt kívánom, hogy ez a szövetség legyen örökéletű emlékeztetve arra az útókort, hogy egy nemes cél érdekében egymásra találnak a nemes szívűek.
Tisztelt Avatandók!
Kedves Kadétok!
Szívem teljes melegével köszöntelek benneteket, amikor a Rend soraiba léptek. Tőletek is azt várom, amit a már avatott rendtársaitoktól. Istenben bízva alázattal a szívetekben erővel a karotokban legyetek a magyar nemzet hasznára. Hiszem, hogy eljön az idő, amikor nemzetünk újra erős és nagy lesz! S szeretném azt hinni, hogy ezt megérve szívünkre tett kézzel azt mondhatjuk ennek a gyönyörűségnek mi is részesei voltunk!
Isten óvja Magyarországot!
Isten áldja a vitézeket és a máltai lovagokat!
Köszönöm, hogy meghallgattak!"
A főkapitány urat követően a kitüntetések, elismerések és kinevezések átadására került sor, ezt követte ifjaink kadéttá fogadása, majd kezdetét vette a vitézavatás. Szép volt látni az avatást követő meghatott arcokat, hiszen valaki több tíz évet várt arra, hogy a rend soraiba léphessen, míg más elődje örökét vette át. Osztozni e nemes feladatban megtisztelő, ugyanakkor komoly feldatokkal és kötelezettségekkel is jár. Akik a rend soraiba léptek, mindannyian ünnepélyes esküt tettek le a Szent Koronára, hogy hazájukat bármi áron megvédik.
Az ünnepség végén elénekelték a Himnuszt, a Szózatot és a régi magyar Himnuszt, a „Boldogasszony Anyánk” kezdetű éneket.
A Vitézi Rend néhány éve sikeresen kilépett a koszorúzó és hagyományőrző szervezetek sorából, s sikerült megvalósítania azt, amely alapító kormányzónk akaratához és emlékéhez méltó. Az Isten, Haza és Család hármas biztos egysége adja az alapot arra, hogy a nemzet mai feladataiból vállaljon nagy részt, így tevékenységei között a múlt ápolásán és megelevenítésén túl elévülhetetlen feladatokat végez a katasztrófa,- határ – és rendvédelem, katonai szolgálat, a karitatív tevékenységek, a hadisír gondozás valamint az ifjúság nemzeti nevelésének területén. A vállalt szolgálatok mind meghozzák gyümölcsüket, a széleskörű társadalmi elismerés további fejlődésre, növekedésre ösztönzik a Rendben szolgálókat.
Idén ismét több mint ezer ember jelenlétében történt a majd száz új vitéz és kadét avatása, az ünnepségen megannyi közszereplő, elismert művész, egyházi és világi méltóságok, magas rangú katonai vezetők, a történelmi családok leszármazottai és a Jeruzsálemi Szent János Független Ispotályos Lovagrend tagjai képviseltették magukat, emelve az avatás fényét, valamint a társadalomban betöltött szerepét. A Vitézi Rend határon túli területeinek tisztjei és vitézei is képviseltették magukat: a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, a Délvidékről, az USA-ból, az Egyesült Királyságból, Kanadából, Ausztráliából, Németországból, a Benelux Államokból valamint a Skandinálviából. A Bajor Katonai Szövetség delegációja is szép számmal volt jelen az alkalmon.
Adja Isten, hogy a Vitézi Rend története is úgy folytatódjék mint a mesében, s a király végül elismerje és szeretettel fogadja legkisebb leányát, aki úgy szereti őt, mint a sót.
Isten áldja a Vitézi Rendet!
Fotók: Koncsik István
vitéz Csűry Csaba
média és kapcsolattartásért felelős
központi hadnagy
|
