A Népművészeti Egyesületek Szövetsége civil szervezet, múltja 32 évre tekint vissza. Megalakulása óta legfontosabb céljának tekinti a hagyományos magyar népi kézművesség értékeinek támogatását, a népművészettel foglalkozó emberek összefogását, regionális egyesületek, szervezetek létrehozását.
A Szövetség 1987 óta minden
évben megrendezi hazai kézművesek legnagyobb rendezvényét, a Mesterségek
Ünnepét, melynek helyszínéül a Budai Vár szolgál. Az idei kiemelt téma a hímzés, a díszvendég pedig Mongólia volt.
Érkezésünk előtt a sajtóért
felelős Adonyi Adriennel egyeztettük, aki a hívásunkat kedvesen és segítőkészen
fogadta, ezúton is köszönjük neki a lehetőséget! Az információs pultban, és a
jegyárusító pontokon is mindenki barátságos és közvetlen volt. A karszalag után
igazi népi forgatagba léptünk be. Egyik oldalt a vár és a királyi palota falai
nyúltak a magasba, másik oldalt a lenyűgöző budapesti panoráma. Körülöttünk
sürgés-forgás, népviseletben kicsik és nagyok, mindenki arcán mosoly és
érdeklődés. Mintha egyszersmind a múltba csöppentünk volna. S, hogy mit láttunk
igazán? A múltat, melyet megismerve, melyből táplálkozva megújul a jelen, s épül
a jövő, mely a nemzet biztos alapjain áll. Ha országot, nemzetet akarunk
építeni, bizony, nem kezdhetjük a végső fázissal, hanem fáradságos munkával le
kell rakni az alapokat, föl kell húzni a biztos falakat, majd a tetőt, s
fölépíteni azt a házat, mely sziklára épül, hogy az idők zavarai ne legyenek
úrrá rajta, s azt a házat, melyet mindannyian hazának hívhatunk. S ennek
eléréséhez hit és lélek kell, s azok a hagyományos mesterségek, melyekkel
személyesen is találkozhattunk az eseményen. Megtapasztalhattuk a hangszerkészítő,
cipőkészítő, fafaragó, kovács és fazekas mesterek munkáit, valamint betekintést
nyerhettünk a szövő, hímző, szíjgyártó, kerékgyártó, kádár, kosárfonó, stb.
tevékenységekbe. Nem csak ismerkedni, de ki is lehet próbálni a mesterségeket,
valamint a kirakodóvásárban meg is lehet vásárolni az elkészült termékeket.
Mindeközben a színpad élettel teli, magyar és külföldi hagyományőrző énekesek
és táncosok egyaránt megfordulnak rajta, s hoznak egy kis szeletet tudásukból,
helyi kultúrájukból.
A múlt, jelen és jövő ötvözetét vonultatták fel az Oroszlános udvar színpadán
megrendezett divatbemutató keretében. A Savoyai teraszon lévő színpadon az esti
órákban Csizmadia Anna és a közreműködő zenekarok előadását hallgattuk meg,
melyet a közönség nagy tapssal viszonzott.
Természetesen mi sem mentünk
haza üres kézzel. Igyekeztünk a népi művészetek és mesterségek sátrait
megismerni, beszélgetni, vásárolni. Nagyon szép élményeket szereztünk, s egyik
ilyen élményről még ott, a helyszínen ígéretet tettem, hogy megemlítem. A
Galgamácsai Hagyományőrző Egyesület sátránál ismerkedtünk meg a doroszlói népi
textíliákkal, ahol beszélgetésbe kerültünk az ottlévőkkel. A beszélgetés közben
egy kisüvegből erős nedű került elő, melyet vendégszeretetük jeléül szívesen
megosztottak velem. Köszönjük Nagy István néprajzkutató, néptáncoktató kedvességét!
Összességében nagyon sok szép
élménnyekkel gazdagodtunk, s büszkeség töltött el bennünket, hogy magyarok vagyok.
Kifelé jövet eszünkbe jutottak Kallós Zoltán szavai:
„Vallottam és ma is
vallom: mindannyiunk kötelessége az őseinktől átörökölt hagyományokat éltetni
és továbbadni a következő nemzedéknek. Ezt a munkát csak hittel, odaadással és
önzetlenül lehet végezni. Addig leszünk magyarok, míg magyarul énekelünk és
magyarul táncolunk.”
vitéz Csűry Csaba
média és kapcsolattartásért felelős
központi hadnagy