|
Március 18-án, délelőtt 10 órakor, az Esztergom
melletti Számerhegyen emlékeznek meg katonahőseinkről. A megemlékezőket kérjük,
hogy hozzanak egy szál virágot, a hősök emléke előtti tisztelgésre.
Odajutás:
Esztergomból Visegrád felé kell menni a 11-es úton,
majd az 59 km-t jelző tábla után jobbra befordulni és a tó mellett haladva,
újra jobbra fordulva a második hídon átmenni a hegy lábához. Innen kb. 1 km
gyaloglás fel a hegyre a kereszthez (nem túl nehéz séta).
A Halastó út és az Ákospalotai útnál lehet parkolni.
Történelmi betekintő:
1944 december 26.-án Esztergom - Párkány térségében
zárult be a Budapestet körülvevő szovjet katonai gyűrű az Ukrán 2. és 3.
fronttal és az oroszok bevonultak Esztergomba. A következő év elején, 1945
január elsején megindult a Dunántúlon a német ellentámadás, a Budapesten rekedt
magyar és német katonák felmentésére, így január 6.-án elfoglalták és
bevonultak Esztergomba a német 711-es gyalog hadosztály 744. ezredének katonái,
ezáltal hónapokig tartó állóháború vette kezdetét a térségben. Esztergomot a
német egységek mellett a magyar 2. honvéd páncélos hadosztály alakulatai
védték. A kisebb-nagyobb harcok ellenére, a front megmerevedett, amely a Duna
vonulatától, a Szamárhegytől, a Búbánatvölgyön keresztül Dorogig húzódott, és
lényegében március 21.-ig állt. Esztergomba csak nyugat felől, a Táti útról
lehetett bejutni, de ez is csak éjjel volt biztonságos az állandó belövések
éFebruár 12-13.-ától Budapest már szovjet kézen volt, majd megindult nyugat fel
az orosz ellencsapás, így március 20-21.-én Esztergom térségében felerősödött a
harc és március 21.-én kora délutáni órákra, az Esztergomot védő 20. és 24.
rohamtüzér üteg hősiessége ellenére, Dobogókő és Dorog irányából Esztergomot
elfoglalják az orosz csapatok. A magyar és német katonák kénytelenek elhagyni Esztergomot
Tát irányába nyugat felé és észak felé a Párkány irányába a Mária Valéria hídon
átkelve, majd azt maguk mögött stratégiai okokból felrobbantva
visszavonulni. A Szamárhegyen lévő
magyar katonák ekkor gyűrűbe szorultak, ennek ellenére így álltak ellen, tudva,
hogy nekik a visszavonulási lehetőség nem adatott meg sem a város felé, sem a
Duna túlsó partja felé.
A korabeli források és visszaemlékezések arról
szólnak, hogy 1945 április elején Szentgyörgymező térségéből rendeltek ki
polgári személyeket, hogy az itt harcokban elesett és hősi halált halt mintegy
100 magyar katona holttestét eltemessék. A magyar honvédeket a hegyen futó
lövészárkokban, fedezékekben voltak kénytelen eltemetni, lehetőséget sem adva
nekik arra, hogy beszállítsák őket a legközelebbi Esztergom –Szentgyörgymezői
temetőbe, ahová a térségben elesett magyar honvédeket temették, hiszen már ló
sem volt a környéken, amivel elszállíthatták volna őket. Ezek a sírok az idők
folyamán elenyésztek, ezekre a sírokra ma már senki nem emlékszik, de azt át
kell éreznünk, gondolnunk kell rá, hogy amikor ebben a térségben járunk, nem
tudhatjuk, hogy mely lépésünk érinti azt a földet, ami alatt egy hazáját védő
magyar honvéd nyugszik.
vitéz Nagy Miklós
törzskapitány
vitezirend.com |
