|
Az egykor virágzó, a múltban két ország, jelenleg pedig Hargita és Bákó megye határán fekvő fűrésztelep, stratégiai fontossága következtében mindkét világégésben heves harcok színhelye volt. Bár Csíkszentmártontól 38 kilométer választja el, személyszállító járművel csak nagy kerülővel, Dormánfalva (Dărmăneşt) irányából közelíthető meg.
A két helyszínt ugyanis csupán egy tankcsapdáknak is beillő kátyúkkal tarkított erdei út köti össze egymással. Ennek ellenére azonban évről – évre egyre többen zarándokolnak el ide, hogy adózzanak a magyar hazáért életüket áldozó hősök emlékének.
Az akkor még szép számban élő II. világháborús csíki és háromszéki veteránok, 1994 – ben állítottak emlékművet az országhatár védelmében e helyen nagy számban elesett bajtársaiknak.
A front gyors átvonulása miatt azonban közülük kevesen vannak itt elhantolva. Az immár kőkerítéssel körbevett haditemetőben túlnyomórészt az 1916. október 12 –én bekövetkezett román betöréstől, 1918. március közepéig tartó harci cselekvények áldozatai nyugszanak.
Vasárnap több ezren adóztak a két világégés során az Úz völgyében elesett katonák emlékének. A Kárpát – medence, különböző szegleteiből felkerekedő zarándokok ezúttal is méltóságteljes ünnepség keretében rótták le kegyeletüket a haza oltárán magukat feláldozó hősök végső nyugvóhelyén. Közülük eddig 845 személyt sikerült beazonosítani. A csíkszenmártoni önkormányzat jóvoltából neveiket immár a temető kerítésére rögzített gránittáblák őrzik.
Kelemen Tibor Törzskapitány vezetésével jelen volt és koszorúzott a Vitézi Rend Erdélyi Törzsének Háromszéki állománya is, soraiban az egyetlen még életben lévő Úz – völgyi veteránnal, a 94 esztendős vitéz Bartha Mihály rendtársunkkal.
Útban a helyszín felé megálltak a sósmezői haditemetőnél és a kegyelet virágainak elhelyezése után egy rövid fohásszal adóztak az 1 – 2 világháború során az Ojtozi – szorosban elesett katonák emlékének.
vitéz Bedő Zoltán
sajtóreferens,
Háriomszéki Törzs
|
