|
1939. szeptember 25-én mintegy 500 főnyi lengyel
menekült katona érkezett Vámosmikolára.
Az üresen álló kaszárnyákban helyezték az
internáltakat. Ismereteink szerint az Alsó- és Középső-Ipoly mentén 1939–1944 között
Szob, Helemba, Leléd, Szalka, Letkés, Ipolypásztó, Ipolybél, Vámosmikola,
Ipolyság, Tesmag, Ipolyhídvég, Drégelypalánk, Dejtár, Ipolybalog, Nagycsalomja,
Kóvár, Ipolyvarbó és Ipolytarnóc, továbbá Párkány, Garamkövesd, Dunamocs, Ebed,
Bény valamint Zselíz fogadott be katonai és polgári menekülteket.
Szállásukat a laktanyában és a közeli tornateremben
alakították ki. A tábor lakóinak élelmezésébe a helyi lakosok is besegítettek.
A később kialakult rend szerint a tisztek a községben étkeztek, a sorállomány
ellátását a tábori konyha biztosította.
Elżbieta Isakiewicz lengyel írónő Vörös ceruza című
művében írja, hogy a helembai lengyel polgári menekülteket befogadó táborban
találkozott először id. Antall József, a háborús menekültek elhelyezéséért, ellátásáért
felelős kormánybiztos és Henryk Sławik – utóbb a Magyarországi Lengyel Polgári
Bizottság elnöke. Helembáról vitte őt segítőtársának a kormánybiztos
Budapestre. A lengyelek Antall doktort – aki később Sławiknak köszönhette
életét – csak a “magyarországi lengyelek apója”-ként emlegettek, míg Sławik
méltán érdemelte ki a “lengyel Wallenberg” nevet. Mindketten megkapták “A Világ
Igazainak egyike” kitüntető címet. Tábori pap is érkezett velük. A templomban
vasárnaponként lengyel misét tartottak, melyen a helybéliek is részt vettek.
A magyarok barátsággal fogadták őket, szabadon
járhattak-kelhettek, több családnál besegítettek a ház körüli teendőkbe, többen
családot alapítottak.
1943-ban a Polgári Bizottság Ipolyszalkán a tiszteknek
autóvezetői, Vámosmikolán elektrotechnikai, Letkésen méhész tanfolyamot
szervezett.
1941 augusztusában a tábort feloszlatták, lakóit más
helyekre irányították. Elterjedt a hír, hogy az újonnan érkező internáltak
zsidó származású lengyel tisztek, sorkatonák és családtagjaik, akik addig
Magyarország más katonai és civil táboraiban éltek. A helyben maradottak attól
tartottak, hogy az internáló tábort gettóvá változtatják, ez nem következett
be. Az élet egyelőre a régi mederben folyt: a tisztek kíséret nélkül mehettek
ki a faluba, a sorkatonák munkát vállalhattak. Többen a helyi gazdaságokban,
néhányan a pékeknél, egy fő a cipészetben dolgozott. Ludwik Weisban
fogtechnikus fogászati rendelőt nyitott, a helyieknek csak az anyagköltséget
kellett megtéríteniük.
Az utolsó táborparancsnok, Turchányi Béla fhdgy
hagyatékából viszont előkerült egy 1944. nov. 16-i keltezésű levél, melyben a
táborparancsnok jelentést tesz az állományról: 80 tiszt, 87 fős legénység, 22
családtag. A kimutatást Miskolcra már nem tudta kézbesíteni a posta:
„Postaforgalom szünetel, vissza a feladónak”. Ezekben a napokban a németek
valóban megjelentek a táborban, és a parancsnoktól a zsidók átadását kérték.
Turchányi magyar elöljáróira hivatkozva ezt nem teljesítette. Néhány nap múlva
utasítást kapott, hogy a tábort azonnal számolja fel, és a zsidókat adja át
Győrben a németeknek. Négy pék Steinchorn Lajos pékmester segítségével
megszökött. Olexa Józsefné, a menekülttábor történetének feldolgozója Csábi
Imre őrm, Tóth Zoltán hdgy és Turchányi Gabriella közlése alapján úgy tudja,
hogy a parancsnok Komárom környékén a táborlakókat szélnek eresztette. A háború
után balassagyarmati lakására köszönő leveleket kapott, vagyonát ugyan
elvették, de nem zaklatták a Rákosi-rendszer alatt.
A legtöbb településen emléktábla őrzi a lengyel
katonák elszállásolását.
A megemlékezés sorozat vámosmikolai állomásán először
az egykori laktanya oldalán elhelyezett emléktáblát koszorúzta meg többek
között Sebastia Keciek, Lengyelország Budapesti Nagykövete, Grzegorz Lubczyk,
volt Lengyel Nagykövet, Korinna Wesolowski az Országos Lengyel Nemzetiségi
Önkormányzat képviselője és Bárdi Alex polgármester.
Majd az ünneplő közösség az emlékkő avatás helyszínére
vonult, ahol a Lengyel Nagykövet, és az emlékkövet állító Olexa Miklós
leleplezték az emlékművet. Díszőrséget álltak a Wysocki Légió lengyel katonai
hagyományőrzői. A koszorúzások katonai lebonyolítását vitéz ifj. Szakács László
Nógrád vármegyei törzskapitány végezte.
forrás: http://www.pestmegye.hu/ertektar
Foto: Olexa Miklós
vitéz ifj. Szakács László
Nógrád vármegyei
törzskapitány |
