|
VITÉZI REND
|
|
 |
|
TÁBORILELKÉSZ HÍREI
|
|
|
|
|
KERESÉS
|
|
|
|
|
HÍRLEVÉL
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
Kossuth-díjat kapott vitéz Mőcsényi Mihály tájépítész |
|
|
 Rendtársunk, vitéz Dr. Mőcsényi Mihály professzor tájépítész a korábbi kitüntetései mellé idén megkapta a Kossuth-díjat! További jó egészséget kívánva, rendtársaink nevében szívből gratulálunk a rendkívüli életúthoz, az elért sikerekhez, és a méltán kiérdemelt kitűntetésekhez!
|
Aki véletlenül lett tájépítész
„A Mőcsényi” fogalom. A magyarországi tájépítészet atyja, akinek a neve említése nélkül ma nem lehet tájról, kertről, ember és természet kölcsönhatásáról beszélni. A tájrendezés oktatásának megalapozója. Azt mondják, az az igazi tájépítész, aki tudja, hol van a balatongyöröki Mőcsényi-nyaraló, és részt is vett a megépítésében. Mőcsényi Mihállyal újbudai lakásában találkozunk. Miközben mesél, ránk esteledik, kifogy a tollamból a tinta, és megismerek egy rendkívüli életutat.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól. Amíg élünk, remélünk.
- Ön optimista?
- Hogy optimista vagyok-e? Inkább azt mondanám, hogy meg tudok küzdeni azért, amit szeretnék, hogy megvalósuljon. Meglehetősen kemény akaratú és következetes voltam, ha a céljaimról volt szó, és ezek közül sok minden valóra is vált. Rendkívül sok dolog akadt az életemben, amin valahogy túl kellett jutnom. Túljutottam rajtuk, de nem mondhatnám, hogy mindig tudtam, hogy sikerülni fog. Sok mindenben eltért az utam a megszokottól.
- Hogyan lett kertész?
- Véletlenül. Egy gimnáziumi osztálytársam a bajai kertészképzőben volt gyakornok, és kért, hogy látogassam meg. A nap végén kitöltettek velem egy adatlapot, majd szóltak: „Most itt tessék aláírni”. Egy hét múlva jött az értesítés, hogy „kérelmemet” elfogadták, és beosztottak gyakorlatra. Apám azt mondta, bajom nem lehet belőle, menjek el egy évre. Így kezdődött.
- Az ön családját sok atrocitás érte.
- Apám, az egész rokonsággal együtt, náciellenes volt, és több zsidó családnak is segített megmenteni az értékeit. Ezért akár fel is akaszthatták volna, és fel is jelentette valaki a Gestapónál. Végül egy rokon közbenjárására megmenekült. Amikor változott a világ, akkor pedig kulákká minősítették, kitelepítették, elvették mindenünket. Apám belerokkant ebbe. Hogy optimista vagyok-e?
- Arra a sok diplomára mind szükség volt?
- Arra jutottam, hogy nemcsak településeket, városokat és parkokat kellene építeni, hanem az egész ország teljes területét kellene jobb állapotba hozni, a tájat fejleszteni. Ehhez szükséges műszaki, közgazdasági, esztétikai, pszichológiai és a jó ég tudja, milyen más jártasság.
- Hogyan határozná meg a táj fogalmát?
- Több definícióm is létezik. A legtömörebb szerint a táj a természet és az ember kölcsönhatásának tárgyiasulása. Menjünk csak vissza a Bibliáig! Azt mondta a Jóisten az első emberpárnak: „Arcotok verejtékével, a föld művelésével keressétek meg kenyereteket!” Így alakult a táj: a tudatos lény létrejöttével, a paradicsomból való kiűzetésével. Az ember kénytelen volt a természetet alakítani ahhoz…
- Önnek hogyan alakult a magánélete?
- A nejem úgy döntött, hogy engem férjül választ. Nem részletezem, de így volt, szó szerint. 1951-ben összeházasodtunk. Éva rengeteget segített nekem akkor is, és később egy életen át. Először egy kétszer három méteres cselédszobában laktunk, aztán nagyobb tér kellett. Sokat sétáltunk a mostani lakhelyünk környékén, és kiderült, hogy eladó egy házrész. Megvettük, de jó ideig nem volt víz és villany. Egy kisszobában rendezkedtünk be, amelybe nem fért be a kiságy, így le kellett fűrészelnem belőle. Telt-múlt az idő, és valami mégis lett belőle. Hogy optimista vagyok-e? Biztos, hogy kell valami hit ahhoz, hogy meg lehet csinálni mindazt, ami nem lehetetlen, ha az ember nagyon akarja.
- Mi a hosszú házasság titka?
- El kell viselni egymást. Segíteni kell a másikat. És kellenek közös célok, amelyeket meg lehet valósítani. Olyan közös alkotások, amelyek összekötnek, amelyeket együtt kell véghezvinni, amelyeknek együtt lehet örülni, és amelyektől nem lehet elszakadni. Ezt most fogalmazom meg először: egy házaspárnak olyan értékeket kell produkálnia, amelyeket csak közösen tudnak fenntartani. Nekünk igen sok ilyen kincsünk van.
- Amióta nem dolgozik…
- Olyan nincs!
- Mit csinál szívesen a szabadidejében?
- Most vad dolgot fogok mondani. Nekem mindig szabad volt az időm, amióta élek. Azt csináltam, amit én akartam – eltekintve attól, hogy a pártállam ránk vonatkozó előírásai kötöttek. Hogy véletlenül kezdődött, az most mindegy. Annyi sok minden történt életem során, ami hihetetlenül tragikusnak, hátrányosnak, elviselhetetlennek tűnt, és a végén kisült, hogy előnyömre vált. Hogy optimista vagyok-e?
2014. február
A Magyar Nemzet 2014. március 21-ei Pest megye magazinjában azt is elolvashatja, hogy hogyan alakult Mőcsényi Mihály magánélete, és mit gondol a szabadidőről.
A portrét készítette: Dudics Emese
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|