Március 26-án Monoron is megemlékeztünk Magyarország
és Erdély Vezérlő Fejedelméről, s mindazokról a hősökről, akik a magyar
szabadságért harcoltak a "Cum Deo pro Patria er Libertate" feliratú
zászló alatt. Mivel Monor is állított kuruc katonákat, akik közül a monori
"Balassady" Népfőiskola kutatásainak köszönhetően 29 kuruc hőst név
szerint is ismerünk, városunk is rendelkezik egy
"Rákóczi-kereszttel", azaz egy emlékművel, ahol tiszteleghetünk
Hazánk leghosszabb ideig tartó szabadságharca előtt. Idén - Isten kegyelméből- végre hivatalos keretek között megrendezett, egy
ökumenikus Istentisztelettel egybekötött megemlékezésen vehettünk részt, a Rend
szellemiségéből adódóan aktív szervezőként és résztvevőként egyaránt. A megemlékezésnek, ahogyan a "Rákóczi-keresztnek" is, a Monori
Római Katolikus Egyházközség Kistemploma adott otthont. Az ünnepi hangulatot
emelte, hogy v. Kiss László és a monori Bethlen Gábor Erdélyi Kör egy talpig
székely ruhába öltözött tagja végig zászlóval állt "díszőrséget".
Az ökumenikus Istentiszteleten Főtisztelendő Paszternák
Tamás plébános hirdette Isten igéjét. A prédikáció során az idős II. Rákóczi
Ferenc által megírt Emlékiratokból ránk maradt imádságok szavaival
emlékeztetett mindenkit a Fejedelem mély hitére. A megemlékező gyülekezet pedig
kuruckori énekekkel válaszolt. Arany János Emlékévét is beleszőve az alkalomba, az általános iskolás Magócsi
Teréz nagy tetszést aratva szavalta el "Rákócziné" balladáját, majd
édesapja, Magócsi László, a "Balassady" Népfőiskola alapító tagja
vette át a szót. Beszédében felidézte a Népfőiskola kezdeményezésre készült
emlékmű felállítása, majd többszöri bővítése idején megharcolt küzdelmeket,
melyeken az Istenbe vetett hit, és a jó ügy melletti elköteleződés segítette át
őket, ahogyan a Fejedelmet is harcaiban. Ezután vitéz Szőnyi Attila, református presbiter, a Rend képviseletében II.
Rákóczi Ferenc történelmi nagyságát elemezve kijelentette, csak Istennel lehet
nemcsak e Nemzetért, s Hazánk szabadságáért, hanem életünk minden egyes
céljáért tenni, enélkül minden ténykedés csak istentelen szenvedést eredményez. Vladár István református lelkipásztor pedig a kuruc kor felekezetei közöti
együttműködést kihangsúlyozva hívta fel a figyelmet a magyarságért való
tényleges összefogás felelősségére. A közös imádság, majd a Himnusz után az Emlékműhöz vonult a több, mint félszáz
megemlékező, ahol tárogatószó mellett helyezhettük el koszorúinkat. A megemlékezés a Székely Himnusz éneklése után szeretetvendégséggel zárult.
Örömünkre szolgált, hogy aktív részesei lehettünk e
felemelő ünnepségnek! Hisszük, nem hiábavaló dolog Hazánk kiemelkedő
személyeiről emlékezni! Kötelességünk, hogy példaként állítsuk őket
napjaink elfásult, lemondó nemzedéke elé, megmutatva, hogy minden kedvezőtlen
körülmény ellenére a nyakas, kurucos kiállás, az erős hitre támaszkodó
személyes bátorság igenis eredményezhet sikereket! Nemcsak a saját, de
Nemzetünk életében is!
Istennek dicsőség, a bátraknak tisztelet, a hősöknek
elismerés!
vitéz Szőnyi Attila |