2014. november 9-én Sidneyben, a Dél-Ausztráliai Magyarok Házában került felavatásra az a gyönyörű emlékmű, mely az I. Világháború 100. évfordulója alkalmából emléket állít a világháború magyar és magyar származású hőseinek. Az emlékmű, melyet vitéz Uhrweiss Benedek saját költségén állíttatott fel, és egyben a magyar nemzet szabadságáért folytatott történelmi küzdelmeit is tükrözi, Dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke jelenlétében került felavatásra, az új magyar állampolgársági eskütétel után.
Hosszú idő –két és fél év- telt el a gondolattól az emlékmű megvalósításáig, melyet az alábbiakban ismertetünk tisztelt olvasóinkkal.
+ + +
A Magyar Front című újság 1937. augusztus 15-ei számában az alábbi cikk jelent meg:
„ Szövetségünk jelvénye Ausztráliában A Magyar Frontban annak idején hírt adtunk róla, hogy az Ausztrália területén lakó, a világháborúban a brit és ausztrál lobogó alatt küzdött magyar származású frontharcosok Sidney-ben hősi emlékművet emeltek és kérték, hogy az Országos Frontharcos Szövetség küldje meg nekik pajzsjelvényét a hősi emlékmű talapzatába való beépítés végett. A jelvény elkészült s már útban van Ausztrália felé, hogy a messze tengerentúl is hirdesse a magyar katona dicsőségét. „ (A pajzsjelvény képe az újságcikkben megjelent )
A pajzsjelvény azonban a történelem viharában eltűnt, az soha nem érkezett meg! ( A szerző megjegyzése )
-.-
2012. februárjában Ausztráliában élő rendtársaim, vitéz Szmolnik Lajos és vitéz Uhrweiss Benedek levélben azzal a kéréssel fordultak hozzám, megküldve az újságcikk másolatát, hogy legyek segítségükre a pajzsjelvény felkutatásában és elkészítésében, hogy az, az eredeti elgondolásnak megfelelően eljuttatva Ausztráliába, az I. Világháború 100. évfordulóján, 2014. május utolsó vasárnapján, a Magyar Hősök Emlékünnepén végre a tervezett helyére kerüljön.
vitéz Uhrweiss Benedek tájékoztatott arról, hogy a kérést megelőzően, volt már kísérlet a pajzsjelvény felkutatására, de nem járt sikerrel, ezért nagy szeretettel vállaltam e nem könnyű hazafias feladatot.
A munka első lépése egy eredeti pajzsjelvény felkutatása volt, mely alapján öntőminta készíthető. Hála a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársainak, akik több hetes kutatás után az egyik raktárban találtak két kopott, töredezett, névre szóló gipsz pajzsjelvényt. Most már a feladat az öntödei lehetőség megtalálása volt.
Hosszas informálódás után egyik gyerekkori barátommal történő beszélgetés során kiderült, hogy az egykori csepeli Kossuth Lajos Gép-és Öntőipari Technikumi iskolatársunk az egyik csepeli öntöde tulajdonosa. Felvettük vele a kapcsolatot, bemutatta termékeit és örömmel vállalta ezt a nemes feladatot. Közösen megnéztük az előkerült pajzsjelvényeket, mely alapján elmondta szakvéleményét az elkészítés lehetőségéről és a jelentős, többszázezer forint költségéről, valamint azt kérte, hogy kb. egy hónapra elvihesse azokat mintavétel céljából. Az eseményről tájékoztattam vitéz Uhrweiss Benedeket, aki vállalta az elkészítés költségeit. Ezt követően 2013. április 11-én írásban kértem a pajzsjelvények kiadásának engedélyezését, melynek átfutása jelentős időt vett igénybe. Majd 2014. január 29-én „Átadás-átvételi nyilatkozat” aláírása után a pajzsjelvényeket átvettem és átadtam mintavételre.
A gyártás nem volt problémamentes, mivel a rendelkezésre álló minták hiányosságai miatt az elkészített öntőmintán jelentős szobrászati munkát kellett végezni a kész öntvény kiváló minősége elérése érdekében. A végeredmény azonban csodás lett. 2014. február 28-án az asztalra helyezett 4.65 kg súlyú, 38x28 cm-es, bronz pajzsjelvény csak úgy szikrázott a rávetődött napfényben. Az elkészült pajzsjelvényt megörökítés céljából lefényképeztettem, majd március 11-én bemutattam a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály munkatársainak. Kértem segítségüket, hogy a pajzsjelvény a Külügyminisztérium útján, diplomáciai futárszolgálattal jusson el Ausztráliába. Segítségükkel március 27-én felvettem a kapcsolatot a Külügyminisztérium illetékes munkatársával, aki segítséget ígért, azonban a továbbiakban hiába kerestem. Egy hét elteltével szerencsére egy segítőkész nagykövet vette fel a telefont, és kérésemre tájékoztatott, hogy az általam keresett munkatársat nem találja, a diplomáciai futárposta pedig tegnap elment Ausztráliába a közelgő országgyűlési választások előkészítése céljából. BUMM!!
Képzelhetik mit éreztem. Az idő azonban szorított, tehát lépni kellett!
Még aznap szakszerűen becsomagoltattam a pajzsot és postán feladtam vitéz Uhrweiss Benedek rendtársam címére, kitöltve számos nyomtatványt. Másnap azonban újabb meglepetés ért. A postáról kerestek, hogy további nyomtatványokat kell kitölteni, valamint beszélnem kellett a Liszt Ferenc (Ferihegyi) Repülőtér postai kicserélő központ osztályvezetőjével, akivel tisztáznom kellett, hogy a bronzöntvény (pajzs) nem nemzeti érték, mert ha az, akkor a Nemzeti Galéria kiviteli engedélyére van szükség, továbbá a küldemény feltüntetett több százezer forint értékét felére (1.000 Euróra) kellett csökkenteni a többszöri vámolás elkerülése céljából. Ezt követően másnap az éjszakai repülőjárattal végre elindulthatott rendeltetési helye felé.
Időtlennek tűnő várakozás következett - sokszor arra gondolva, hogy az 1937-ben elküldött pajzs nem érkezett meg - míg április 15-én reggel 7 órakor megcsörrent a telefon, és vitéz Uhrweiss Benedek tájékoztatott, hogy megérkezett a várva várt küldemény. Ezzel megkezdődhetett a pajzsjelvény elhelyezésének és a 100 éves avatási ünnepség lebonyolításának megszervezése.
Sajnos az 1937-es újságcikkben említett Sidney-i emlékművön (emlékkereszten), majd új helyszínként vitéz Szmolnik Lajos közreműködésével Melbourben, a Carlton-i temetőben lévő magyar emlékművön történő elhelyezés azonban akadályokba ütközött, mivel különböző indokokra történő hivatkozással, vagy irigységből nem adták meg az engedélyt. A „turáni átok” most is működött, mely eléggé el nem ítélhető módon megakadályozta, hogy a Magyar Hősök Emlékünnepén valósággá váljon a 100 éves ünnepélyes megemlékezés.
Ezt követően vitéz Uhrweiss Benedek elhatározta, hogy saját maga állit fel egy olyan emlékművet, amely méltóképpen örökíti meg a 100 éves évfordulót. Megtervezte és saját költségén a Dél-Ausztráliai Magyarok Házában felállította a képen látható gyönyörű emlékművet. Az emlékművön elhelyezett turulmadár pedig vitéz major generál Mechtler László adománya. Az emlékmű felavatása és felszentelése sem az elvárt méltósággal történt, mivel nem engedélyezték az ünnepélyes avatást 2014. november 9-én, a Magyar Országgyűlés elnöke, Dr. Kövér László részvételével megtartott állampolgári eskütétel keretében. Így az emlékművet az ünnepség előtt maga vitéz Uhrweiss
Benedek avatta fel, a még megőrzött Mindszenty József hercegprímás megszentelt vízével, majd az ünnepséget követően igaz hazafiak körében mutatta be Dr. Kövér Lászlónak, aki a pajzsra helyezett kezével fejezte ki a magyar nemzet hősei iránti tiszteletét. Azt is ismertette az Elnök úrral, hogy a pajzsot vitéz Bősze József készíttette el Magyarországon.
„vitéz Uhrweiss Benedek tájékoztatott, hogy az emlékmű október 24-én, szombaton került felszerelésre a nagyterem színpadának jobboldali falára. Ezzel Benedek bajtársam még az október 26-ai műtéte előtt megelőzte, hogy a rosszindulatú ellenzők csoportja megakadályozza az emlékmű felszerelését. Így a Dél Magyar Szövetség elnökével vitéz Piri Józseffel megbeszélte a sürgős közreműködést, aki személyesen jött és nyitotta ki a klubot, hogy a felszerelést el tudják intézni. Sajnos a november 9-ei avatást meggátolta a nagykövet Sikó Anna, azzal az indoklással, hogy nem lesz idejük a túl szoros program miatt. Emiatt a hivatalos avatást és felszentelést Lédeczi Dénes, katolikus helyettes plébános december 21-én, a „Gyertyafényes Est napján” tartotta, emlékezve arra, hogy ezen a napon mindkét fél megállt a karácsonyi ünnepet tűzszünettel tartva, tiszteletüket adva a szent karácsonynak. Ez még egy nagyobb jelentőséget adott a pajzs 100. évfordulójának.”
Tisztelt Olvasó!
2014. november 9-e jelentős dátum az Ausztráliában élő magyarok számára. Egy igaz magyar hazafi, vitéz Uhrweiss Benedek megteremtette azt az emlékhelyet, mely előtt minden év május utolsó vasárnapján, a Magyar Hősök Emlékünnepén méltóképpen hajthatnak fejet a hálás utódok, hős elődeik emléke előtt, akikre emlékezni örök kötelességünk. Tisztelet és hála vitéz Uhrweiss Benedeknek, aki hazájától távol kézbe vett és magasba emelt egy olyan mindent beragyogó jelképes fáklyát, amely mindaddig hirdeti a magyar katona vitézségét és hősiességét, amíg magyar szív dobban széles e világon. Köszönjük.
vitéz Bősze József nyugállományú alezredes
|
