Horthy Miklós örökségének felszámolása egy vitézi szervezetben  

Történt ugyanis, hogy az „egyik” vitézi szervezet vezetője, a magyarul nem beszélő Habsburg-Lotaringiai József Károly 2019-ben feloszlatta (más szövegezésben felfüggesztette) az általa vezetett – svédországi bejegyzésű – „Vitézi Rend” legfőbb döntéshozó testületét, a Vitézi Széket. Ez náluk szabályosan 2017-ben ült össze utoljára, noha minden vitézavatást a testület jóváhagyása kellene, hogy megelőzzön. Avatást márpedig tartottak 2018-ban és 2019-ben is. A feloszlatást/felfüggesztést követően részben korábbi, részben a szervezet életében addig részt nem vevő személyekből egy új, jelentősen lecsökkentett létszámú „Vitézi Szék”-et állított fel. Névleg maradt a legfőbb döntéshozó szerep, de a főkapitány kibővített jogkörére tekintettel a gyakorlatban inkább már csak tanácsadó szervnek tekinthető. A főkapitány olyan hatalmat adott magának – a szervezeten belül – ami immáron nem csak az abszolút monarchiák uralkodóival, de a pápáéval is vetekszik (lásd motu proprio jogkör).

Számos téren történt szakítás az eredeti, Horthy-féle felállással: a Vitézi Rend soha nem állt a „Magyar Királyi Ház Nádori Ága kegyes oltalma alatt”; nem volt dinasztikus; az új tagok felvételéről, tisztségviselők kinevezéséről a főkapitány egyszemélyben nem dönthetett; nem volt Kancelláriája és nem foglalt benne helyet censor. Várományos vitézzé csak olyan személyt avattak, akinek volt jogszerzője. Belőlük választotta ki a Vitézi Szék a tisztségviselőket, a legmagasabb rangokig pedig egy ranglétrát kellett bejárni. Utóbbira ma már e szervezetben nincs szükség, a főkapitány bárkiből vitézt és törzskapitányt „csinálhat” a semmiből – ha úgy akarja – előbbre helyezve kegyeltjeit az évtizedek óta szolgálatot teljesítő tisztségviselőknél is.

Fentiek alapján joggal merül fel a kérdés: mégis mi a probléma? Egy szervezet úgy alakítja át önmagát ahogyan akarja. Ez igaz is, azonban minden szervezetnek megvan a maga szabályzata, ami szerint működik és alapvetés, hogy egy szabályzatot – ahogyan a törvényeket is – csak a hatályos szabályok betartásával lehet módosítani. Ebben a vitézi szervezetben ez a 2015-ben kiadott Kódex volt. Ezzel az alapvetéssel szemben mi történt?

A főkapitány egyik pillanatról a másikra, a tagság tudta nélkül hatályon kívül helyezte az érvényben lévő törvényeket, levezényelt egy átalakulási folyamatot, majd új törvénykönyvet (Kódex) adott ki, ami szerint ez jogában áll(t). Azt pedig hívei szándékosan igyekeztek elhallgatni, hogy az új Kódex nem a korábbi, hatályos Kódexben rögzített módon került kiadásra, ebből következően pedig törvénytelen. Megjegyzendő, ha törvényes lett volna a kiadása, visszamenőleg akkor sem lehetne alkalmazni. Országok történelmében azt az aktust, amikor egy csoport, vagy a törvényes vezető törvénytelenül hatalomba helyezi magát, vagy kibővíti jogkörét, államcsínynek vagy puccsnak nevezik. Valójában itt is erre került sor, a különbség mindössze a kommunikációjukban van: annyi történt, hogy a szóban forgó vitézi szervezetet a Habsburg dinasztia kegyes oltalma alá helyezték.

Azok a tisztségviselők, akik nem értettek egyet a sorozatos törvényszegéssel lemondtak, akik pedig egyetértettek, vagy elfogadták a változásokat, új kinevezést kaptak. Az új szervezeti struktúra felállításának „törvényesítésére” még csak kísérlet sem történt. A felmerülő kérdésekre a válasz egyszerű volt: „a főkapitánynak jogában áll”. És mégis ki mer ellentmondani a főkapitánynak?

Akik véleményüket mégis fenntartották, azokat kizárták, hivatkozással arra, hogy a Vitézi Rend céljaival ellentétesen cselekedtek. Vagyis aki megtartotta esküjét, miszerint „a Vitézi Szervezet törvényeit megtartom” – ami a mindenkor hatályos Kódex – az új szervezet céljaival ellentétesen cselekedett. Tehát a Horthy Miklós kormányzó Úr alapította Vitézi Rend értékeihez való ragaszkodás ellentétes lett az új szervezet értékrendjével.

A kizárásról szóló „dekrétumot” az új Kódex kiadása előttre dátumozták vissza, ugyanakkor az új Kódexre hivatkoztak, igaz azt is pontatlanul. Itt is tetten érhető volt, hogy a Vitézi Szék már csak nevében „legfőbb döntéshozó testület” ugyanis a kizárásról szóló legfőbb döntésbe beleszólása nem volt, azt a főkapitány új hatáskörében eljárva egyedül eszközölte az érintettek meghallgatása nélkül. A régi-új tisztségviselők pedig becstelenül végig nézték és asszisztáltak egykori társaik törvénytelen kizárásához, megnyugtatva lelkiismeretüket azzal, hogy mégiscsak az egyetlen igazi és jogfolytonos Vitézi Rend törvényes főkapitánya hozta meg a döntést.

A jogfolytonossággal kapcsolatban azonban e derék tisztségviselők számos – ma már történelmi – körülményt elfelejtenek közölni a rendtagokkal. 1997-ben a Vitézi Rend két ágra szakadt. Az ekkor létrejövő egyik ágat – ami Magyarországon jogilag törvényesen működik – vezeti ma vitéz gróf Molnár-Gazsó János, a másikat vitéz Hunyadi László. A két szervezet más-más narratívába helyezte a szakadás okait, ki-ki magának adva igazat. Az említett Hunyadi-féle ágnak akkor legfőbb elöljáró állt az élén, aki a főkapitány felett állt. Ez a legfőbb elöljáró Habsburg-Lotaringiai József Árpád volt. 2003-ban a hatályos Kódexükben rögzített módon összeült e szervezetnél – az akkor még nem csak névleg legfőbb döntéshozó testület – a Vitézi Szék. Szabályos szavazást tartottak, amelynek eredményeként megszüntették a legfőbb elöljárói tisztséget, így József Árpád egyszerű rendtaggá vált. Ő azonban nem fogadta el ezt a fordulatot, kilépett az általa addig vezetett Vitézi Rendből és néhány hívével új szervezetet alapított, létrehozva a Vitézi Rend harmadik ágát. A törvény előtti elismerést egy 2000. évi svédországi egyesületi (!) bejegyzés adta, amit akkor hoztak létre, amikor a magyar Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az 1992-es bírósági bejegyzés a ma vitéz gróf Molnár-Gazsó János főkapitány által vezetett Vitézi Rendet illeti.

Fentiek alapján megállapítható: a Habsburg dinasztia vezette Vitézi Rend elnevezésű szervezet bírósági bejegyzés szerint 2000-ben született Svédországban, míg a korábban legfőbb elöljáró elnöklete alatt működő Vitézi Szék József Árpád 2003-as kiválása és új „rendalapítása” után is töretlenül működött tovább – Radnóczy Antal halála után – Hunyadi László elnöklete alatt. Világos tehát, hogy József Károly és régi-új tisztségviselői a 2000-es svédországi bejegyzésű, 2003-ban Magyarországon is megalapított dinasztikus rendi ág vezetői, aminek köze sincs a Horthy Miklós alapította és emigrációban feltámasztott Vitézi Rendhez. A tagság felé pedig az a hazug kommunikáció, hogy a Vitézi Rend 1977 óta Habsburg vezetés alatt áll és ebből váltak ki a különböző csoportok. A Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága (I. C. O.C.) elismerését sikerült ugyan megtartaniuk, de 2005-ben maga József Árpád és új Vitézi Széke erősítette meg: „a vitézek rendje és annak adminisztratív szervezete nem lovagrend”.

A lemondott, kilépett és kizárt vitézek egykori társainak némelyike ekkor ismét bebizonyította becstelenségét: hivatalos csatlakozásukra még sor sem került, máris felháborodásukat fejezték ki és megindítottak egy rágalom és hazugsághadjáratot, miszerint volt olyan szervezet, ahol „nem fogadták őket”, azért döntöttek így.

Amint a fent leírt események is bizonyítják, a megtévesztésből fel lehet ébredni és a választás lehetősége mindenki előtt nyitva áll.

(A galéria képeinek megnyitásakor a nagyításért kattintson a + ikonra!)

A „Habsburg-csoport” egykori tagjai