|
Vitézavatást
tartott Máriapócson a Horthy Miklós kormányzó által alapított Vitézi Rend – számolt
be 2022. szeptember 4-én a Magyar
Nemzet. Sokakban ez a hír már önmagában indulatokat generál: „Hová
jutunk, ha molyette intézményeket cibálunk elő a történelem kelléktárából? […] Arról
nem is szólva, hogy hogyan merészel valaki vitéznek, tehát hősnek nevezni
magát, […] egy vesztes háború után?”
Az
idézett gondolatokat Nemeskürty István irodalomtörténész – az első
Orbán-kormány későbbi kormánybiztosa – fogalmazta meg 1991-ben, nem sokkal a
Vitézi Rend hazatérése előtt. Ez az álláspont azóta sokakban sokféle képpen
megfogalmazódott, most azonban lépjünk túl az ilyen jellegű megközelítéseken és
fogadjuk el: több ezren vannak magyarok ma is szerte a világban, akik számára
fontos, hogy harctéri hőstetteket végrehajtó elődök leszármazottaiként egy
szervezetbe tömörüljenek és ekképpen vegyék ki részüket a magyar katonai
hagyományápolásból.
Az
emigrációba kényszerült vitézek feltámasztották az 1945-ben Magyarországon
betiltott Vitézi Rendet a szabad világban. Alulról építkezve, demokratikus
szavazás révén megválasztották a Vitézi Szék tagjait, amelynek eredményeként
1959-ben a legfőbb döntéshozó testület a Német Szövetségi Köztársaságban megkezdte,
majd nemzetközi síkon is kiterjesztette működését. Az új magyar világszervezet
1992-ben Magyarországon is létrehozta tagszervezetét (a Fővárosi Bíróság 4227.
sorszámmal felvette a társadalmi szervezetek sorába), majd 1995-ben már maga a
Vitézi Rend került bejegyzésre egy – a Vitézi Szék által jóváhagyott –
névváltoztatás eredményeként. Ez a
lépés tekinthető a teljes szervezet hazahozatalának.
E
rövid történeti bevezető után térjünk vissza a máriapócsi vitézavatáshoz,
amelyen megjelent Simon Miklós fideszes országgyűlési képviselő, felszólalt Vejkey Imre kereszténydemokrata
országgyűlési képviselő – a Vitézi Rend spirituális székkapitánya –, aki Semjén
Zsolt miniszterelnök-helyettes üdvözletét is megosztotta a jelenlévőkkel. A
rendezvény ismertetése és némi háttérkutatás alapján nyomban megállapítható: ennek
a Vitézi Rendnek ugyan klerikus és jogász tagjai is vannak, ennek ellenére a
spirituális vezető nem pap, a cikkben szereplő széki bíró – amely tisztség
korábban soha nem létezett – nem jogász. A főkapitány, Habsburg-Lotharingiai
József Károly – akinek felmenőit még „magyarrá lett Habsburgok”-ként emlegették
–, pedig már többes szám harmadik személyben beszél a magyarokról, akikkel
szemben tanúsított szimpátiája egy családi hagyományápolás része.
Érdekes
kettősség bontakozik ki Berniczey-Roykó Ádám főkapitány-helyettes – aki
2010–2011-ben látott el egy meglehetősen kis publicitást kapott miniszteri
biztosi megbízatást – szavaiból a tagság összetételét illetően: vannak az
„évszázados történelmi múlttal rendelkező” nemesi, főnemesi családok leszármazottjai
és vannak a polgári vagy földműves családok utódai, akik „őrzik vitéz felmenőik
szellemi örökségét”. Elkülönülni látszik tehát két „kaszt”: a nemesek és nem
nemesek csoportja. Utóbbiak esetében a felvétel vitéz őshöz – tehát olyan
felmenőhöz, akit Horthy vitézzé avatott – kötött, míg előbbieknél ez nem
feltétel. Talán ezzel hozható összefüggésbe, hogy a Magyar Történelmi Családok
Egyesülete – amely kimondottan származás alapján válogatja meg tagjait – öt elnökségi tagjából négyen vitézi rendi vezetők
is.
A
megkülönböztetés az újonnan avatottak esetében is tetten érhető: az 1965-ben
kiadott szervezeti szabályzat még ekképpen fogalmazott: „A Vitézi Szék egészen
kivételes esetekben tiszteletbeli tagjaivá emelhet olyan nem magyar személyeket
is, akik külföldi és nemzetközi vonatkozásokban a Vitézi Rend működését
kimagasló eredménnyel támogatják.” Korábban tehát olyan kiváló – nyilvánvalóan
nem magyar nemzetiségűek –, mint VI. Mwami Yuhi, „csak” tiszteletbeli taggá
válhatott volna, bár még egyelőre így is talány: Ruanda címzetes királyaként
milyen kimagasló eredményekkel támogatta a Vitézi Rend működését egy olyan
országban, ahol a Rend soha nem volt jelen. Felvétele, pontosabban az, hogy
hajlandó volt e közösséghez csatlakozni, Horthy, „a vitézekkel a magyar fajt
akarom megnemesíteni” kijelentésének tükrében különösen figyelemre méltó.
Ha
már a Vitézi Rend jelenlétéről esett szó, nézzünk utána milyen formában működik
ma a József Károly vezette szervezet, amit a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága
(ICOC) „igen magas besorolással ismeri el”, ráadásul egyedüliként ezen a néven
– amint azt írja a Magyar Nemzet. A Vitézi Rend honlapjáról tájékozódva megtudhatjuk: bejegyzésére a Svéd Királyságban került sor.
Az alapítólevél magyar nyelvű változata
Itt
felmerülhet a kérdés: a Vitézi Rend hogyan került Svédországba, ha
Nyugat-Németországban éledt újjá és korábban már hazatért a Magyar
Köztársaságba? Most is több, mint hatvan főt avatott József Károly Máriapócson,
tehát feltételezhető egy magyarországi nyilvántartással is rendelkező
szervezet. Ennek ellenőrzésének lehetősége adott a Magyarország Bíróságai
portálon, ahol a civil szervezetek
adatai nyilvánosak.
Az
itt lefolytatott keresés azonban érdekes eredményt hoz: Habsburg-Lotharigiai
József Károly Magyarországon mindössze a Palatinus Alapítványban kuratóriumi
tag, más nem kötődik a nevéhez. Vitézi Rend ellenben létezik (nyilvántartási
száma: 01-02-0004227, régi nyilvántartási száma: 4227/1992 – ami megegyezik a
legelső magyarországi bejegyzéssel). Ennek vezetője Molnár-Gazsó János. Most
akkor a Vitézi Rendnek mégsem Habsburg a vezetője? Messziről jött ember azt
mond, amit akar? A helyzet tisztázásához muszáj ismét visszamennünk az időben
és megvizsgálnunk a Vitézi Rend útját a Magyar Királyságból a Magyar
Köztársaságba.
Először is az tisztázandó, mi volt eredetileg a
Vitézi Rend? Magyary Zoltán közigazgatási tudós – akiről a második
Orbán-kormány közigazgatás-fejlesztési programot nevezett el 2011-ben –
1942-ben pontosan meghatározta a Vitézi Rend mibenlétét, a köztestületek között
felsorolva azt: „A vitézi rendnek […] kétségtelenül köztestületi
jellege, jogi személyisége és önkormányzata van, amelyek sajátos eltéréseit
szervezetének jellege magyarázza.”
Az 1960-ban újjáalakult szervezet vezetői 1991-ben
elérkezettnek látták az időt, hogy a bekövetkezett politikai változások után
Magyarországon is tagozatot létesítsenek egyesületi formában. Ehhez Göncz Árpád
köztársasági elnök is személyes támogatását adta. A sajtó élénk érdeklődésének
kíséretében a szervezeti építkezés rohamléptekben zajlott, évente több száz
jelentkező avatására került sor.
A Vitézi Rend meghatározóvá váló magyarországi és
külhoni vezetői között konfliktusok sorozata generálódott, majd 1997-ben
jogvita alakult ki a tekintetben, hogy kik képviselheti törvényesen
Magyarországon a Vitézi Rendet. A szervezet így két ágra szakadt. A millennium
évében a jogvita véget ért és máig tartó status quot hagyott maga után: a Vitézi
Rend törvényes vezetője Várhelyi András országgyűlési képviselő, kisgazda
frakcióvezető-helyettes lett – az ő utódja Molnár-Gazsó János –, míg a
törvényes bejegyzés nélkül maradt másik tábor élén József Árpád maradt.
Mindezek után kapott szerepet az a körülmény, hogy a
Vitézi Rend még az emigrációban rögzítette szabályai között a főkapitány
leváltásának feltételeit. A József Árpád által is szentesített szabályokat
alkalmazva, az általa vezetett rendi ág Vitézi Széke szabályos szavazás útján
2003. február 4-én a herceget elmozdította pozíciójából, aki ekképpen egyszerű
rendtaggá vált. Megválasztott utóda Hunyadi László lett.
A helyzet ezzel tovább bonyolódott, ugyanis József
Árpád bizalmi köre nem fogadta el a jogszerű döntést. Kapcsolataik révén
Svédországot látták alkalmasnak arra, hogy ott bejegyezzenek egy új „Vitézi
Rendet” és főkapitányi székét – mintha mi sem történt volna – ismét az idősödő
herceggel töltsék be. Így kezdte meg tevékenységét az „ICOC által elismert
Vitézi Rend” 2004-ben, amely Magyarországon is megszervezte továbbra is
Habsburg-hű közösségét, amely József Árpád 2017-ben bekövetkezett halála után
fiát, József Károlyt választotta főkapitányának.
Vezetőségi ülés jegyzőkönyve 2000-ből (magyar nyelvű változat)
A József Károly-féle Vitézi Rend vezetői előszeretettel
hangoztatják, hogy a svéd bejegyzésnek a fentiekkel ellentétben mindössze az az
oka, hogy köztársasági államformában nem lehet egy rendet bejegyezni. Vizsgáljuk
hát meg a svédországi bejegyzést. Itt a civil szervezeteket nem a bíróság,
hanem az adóhivatal tartja nyilván, de ugyanúgy rendelkezésre áll egy bárki
számára elérhető nyilvántartás, mint Magyarországon. Ebben valóban szerepel egy Vitézi Rend,
amit 2004. február 26-án regisztráltak, csakhogy ez egy szimpla nonprofit
egyesület (ideell förening) és nem valamiféle „ordo”, szó sincs tehát különleges, vagy az itthonitól eltérő jogi státuszról.
Azért ne adjuk fel a svédországi Vitézi Rend
legitimitásának vizsgálatát, hiszen a bejegyzésen kívül egy bizonyos lovagrendi
elismerésre is hivatkoznak, ami a szervezet honlapján is elérhető: „Az egyetlen érvényes, legitim és ennek
folytán a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága által vezetett Lovagrendek
Nyilvántartásába, a félszuverén rendek közé szabályszerűen felvett Vitézi Rend,
(az eredetileg állami fennhatóság által alapított lovagrendi szervezetek
jogutódai tekintetében) a többi lovagrend jellegű szervezet között az, amelyet
a Svéd Királyságban ugyanúgy bejegyeztek mint a Svéd Királyi Ház rendjeit,
amelynek elnöke Ő császári és királyi Fensége vitéz Habsburg-Lotharingiai
József Károly főherceg, magyar királyi herceg…” Aláírta: Pier Felice
degli Uberti, a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága elnöke.
De mi is ez az említett Bizottság? Nem más, mint egy
másik magánszervezet, amelynek alapítására ugyancsak Svédországban került sor
1960-ban, ma pedig milánói központtal működik. Elsősorban lovagrendekkel
kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, azok hitelességét vizsgálja és foglal
állást. Természetesen utóbbi szigorúan csak magánvéleménynek tekinthető, hiszen
egy egyesületről és nem hivatalos szervről van szó.
Végezetül érdemes néhány szót ejteni a Bizottság
elismerésének komolyságáról is. A Vitézi Rendet 1962-ben vették fel
jegyzékükbe, ami akkoriban fontos eredménynek számított. Ahogyan kisbarnaki
Farkas Ferenc vezérezredes, a vitézek harmadik főkapitánya fogalmazott, „ezzel a Vitézi Rend a szabad
világban új honosságot kapott”. A Vitézi Rend
ekkoriban egy müncheni központú ernyőszervezet volt, ami több kontinensen fogta
össze az egyes országokban bejegyzett vitézi egyesületeket, de maga a Vitézi
Rend 1995-ig nem rendelkezett bejegyzéssel.
A Renden belüli jogviták után a Bizottság – jelenleg
is – elnöke Pier
Felice 2004. április 22-én adott ki egy nyilatkozatot, amelyben a portugáliai
Estoril székhellyel működő Vitézi Rendet jelölte meg hitelesként, amelynek
vezetője József Árpád. Ezzel azonban csak annyi a probléma, hogy a Vitézi
Rendnek soha nem volt Estoril a székhelye, ott mindössze József Árpád lakott,
míg az általa vezetett Vitézi Rend ekkor már be volt jegyezve Svédországban.
A Bizottság 2022 márciusában megerősítette a svédországi
Vitézi Rend elismerését, ami egy másik megközelítésből is érdekes. Álláspontjuk szerint ugyanis egy megszűnt, vagy hosszabb ideig nem működő lovagrendet – ne
felejtsük el, hogy a Vitézi Rend köztestület volt a Magyar Királyságban, soha
nem volt lovagrend – még egy hatalmon lévő uralkodó sem alapíthat újra. A
Vitézi Rend márpedig 1945 és 1960 között sem formálisan, sem informálisan nem
működött sem Magyarországon, sem a szabad világban. Ráadásul nem egy király
alapította újjá, hanem egy közösség, amelynek tagjai demokratikus úton
választották meg új vezetőjüket, aki a Bizottság elismerésének időpontjában már
kisbarnaki Farkas Ferenc volt, vagyis egy olyan személy, aki nemhogy uralkodó
nem volt, de uralkodó-háznak sem sarja. A Bizottság akkori elnökeit – Alessandro Monti bárót és Ernst August lippei
herceget – azonban nem zavarta, hogy nem Habsburg követ Habsburgot a
főkapitányi székben.
vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc
A Bizottság nyilatkozataiból az sajnos nem derül ki,
hogy foglalkozott-e valaha is azzal, hogy az általuk elismert szervezet
betartja-e saját szabályait, avagy hogyan viszonyul a nemzeti jogszabályokhoz.
Az például nyilvánvalóan nem befolyásolta, hogy az általa elismert svédországi
Vitézi Rend egyesület azért veszített Magyarországon az általa névhasználatért
indított jogi eljárásban, mert jogképességét
sem tudta bizonyítani. Az ellenben tény, hogy 1962 és 2022 között
németországi, magyarországi, portugáliai és svédországi székhelyűként azonosította
a Vitézi Rendet, noha az csak egyszer tért haza az emigrációból Magyarországra.
A vezető személyének hangsúlyossá válása is csak 2004-től figyelhető meg a
Bizottság részéről, ugyanis Pier Felice először ekkor, majd 2022-ben
nyilatkozott akként, hogy a Habsburg főkapitány „garantálja a Rend komolyságát
és tekintélyét”.
Végezetül érdekes összefüggéseket figyelhetünk meg,
ha összevetjük a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága tagjainak és
mecénásainak, valamint a Vitézi Rend tisztségviselőinek listáját. József Árpád és József Károly volt és jelenlegi vitézi főkapitány egyaránt
szerepel a Bizottság mecénásai között; Berniczei-Roykó Ádám főkapitány-helyettes
tagja a Bizottságnak; Dom Duarte Pio, Bragança hercege, Portugália területi
törzskapitánya mecénása a Bizottságnak; míg a már említett Pier Felice egyszerre
elnöke a Bizottságnak és Olaszország területi törzskapitánya. (Bizonyára
továbbra is érvényesül, amiről 1921 februárjában a Pesti Hirlap beszámolt: „midőn a kormányzó a Vitézi Szék elnökségét
elfogadta, csupán egyetlen feltételt szabott, és pedig azt, hogy a Vitézi Szék
legyen az az intézmény, melynél a protekció semminemű formája sem
érvényesülhet.”)
Összegzésként megállapíthatjuk: a Mi
Hazánk Horthy-szobor avatása ismét rávilágított a volt kormányzó
megítélésének ellentmondásosságára, majd pár nappal később a máriapócsi
„vitézavatás” arra, hogy még a Svéd Királyságból is próbálkoznak a volt
kormányzó pályájával és emlékezetével abszolút összefüggő Vitézi Rend nevében
tevékenykedni Magyarországon.
Mi is tehát az említett rendezvény üzenete? Egy 1992
óta bírósági bejegyzéssel rendelkező magyar szervezet nevében szabadon
tevékenykedhet Magyarországon egy ugyanazt a nevet jóval később felvevő svédországi
egyesület, ráadásul kormánypárti képviselők részvételével. Mindez azért is
különösen aggasztó, mert ez a külföldi egyesület a magyar
állami televízióban is kinyilváníthatta: ő tekinthető legitimnek,
mert annak ismeri el egy másik külföldi egyesület. Tehát a magyar bírósági
döntés figyelmen kívül hagyásához – miszerint csak egy Vitézi Rend van
Magyarországon – ezáltal pedig a megtévesztő tevékenységhez kormánypárti
országgyűlési képviselők is asszisztálnak, még kormánytagi pozícióból is.
Visszatérve a Magyar Nemzet cikkében olvasottakhoz,
némi utánajárást követően hamar kiderül az is, hogy az elismerést adó
Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága sem tudja igazán hová tenni a Horthy
alapította szervezetet. 1962-ben a félszuverén rendek sorába vették fel,
2000-ben – egyedül számára új kategóriát alapítva – áttették az „állami
alapítású” rendekhez. Majd (egyelőre) utolsó lépésként 2021-ben ezt a
kategóriát megszűntetve – bármiféle indokolás nélkül – visszasorolták a
félszuverén rendek közé.
vitéz Kurucz Ádám
széktartó
vitezirend.com |
