Horthy Miklós Siófokról érkezett Budapestre átvenni a hatalmat, a magyar nemzetet, országunk fővárosában. Miután, 1919. november 16-án. különvonata reggel negyed 7-kor érkezett a Kelenföldi pályaudvarra. A szemerkélő esőben, Szellő nevű deres lován, a nemzeti hadserege élén végigvonult a városon. Hivatalos fogadása a Gellért Szálló előtt, a bevonulási ünnepség pedig az Országháznál zajlott.
Budapest polgármesterének köszöntő őt üdvözlő szavai után a mára híressé vált beszédjét intézte az őt fogadó városi vezetőségnek és Budapest lakosinak:
„Polgármester Úr!
Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor — kimondom — gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanák testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erővel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz.”
Horthy Mikós ellentengernagyot, Ferenc József szárnysegédjét, az Osztrák–Magyar Haditengerész Flotta utolsó főparancsnokát a nemzetgyűlés 1920. március 1-jén a kormányzóvá választotta. A hivatalos államforma azonban továbbra is a királyság maradt! A széthullott Habsburg Monarchia valamennyi utódállama köztársasággá lett: Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, sőt, 1918 őszén Magyarország is. A Központi Hatalom katonai szövetség tagjai közül Németország éppúgy köztársasággá alakult át, mint Törökország. A Magyar Királyság államformájának az 1920. február végén történt visszaállítása a háború utáni, európai történelem egyedülálló eseménye. vitéz Soós Sándor
|