A
Vitézi Rend létrehozásának összemosása a nemességadományozással, illetve annak
pótlásával már a két világháború között is csak a baloldali-liberális narratíva
részét képezte. Erre jellemző példa Szeder Ferenc szocialista nemzetgyűlési
képviselő parlamenti felszólalása 1922-ben, amikor is a Vitézi Rendet „burkolt
nemességnek” nevezte. Gróf
Csáky Károly honvédelmi miniszter válaszában cáfolta a vádat: „a vitézi
szék, a vitézi rend nem nemesség, a vitézi rend a vitézség elismerése bizonyos
formában”. Egyértelműen kijelenthető: a Vitézi Rendet kizárólag a harctéren
érdemeket szerző katonák és utódaik tömörítésére hozták létre, míg a nemesség korábban
olyanok számára is elérhető volt, akik egész életükben a civil pályán
érvényesültek.
A
Vitézi Szék 1921. szeptember 25-én tartotta meg alakulóülését. A testületnek
azonban nem volt „vezérkara”, a széktagok – beleértve a kormányzót is –
egyenlőek voltak, döntéseiket demokratikus szavazás útján hozták meg. Ezt a
demokratikus elvet volt hivatott szolgálni a vitézeknek kijáró „nemzetes”
megszólítás is, amely nem tett különbséget kormányzó, királyi herceg, tábornok
és közkatona között.
Természetesen
egy százéves szervezet bemutatása során – amelynek krónikája már több kötetet
megtöltött – fontos szerepet érdemel a kutatástörténet pontos ismertetése is. A
hangsúly itt a pontosságon van, ugyanis Négyessy László munkája, amire Bánó
Attila hivatkozik, az nem tanulmány, hanem disszertáció (régi típusú doktori
értekezés). Az ebből készült tanulmány – két részben – évtizedekkel később,
1999-ben, illetve 2000-ben jelent meg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár
Évkönyvében.
Nem
hagyható figyelmen kívül, hogy Bánó Attila szó szerint átvett olyan
megállapítást is, amelyről eltérnek a források. A korabeli híradásokat
megvizsgálva találkozhatunk olyan beszámolóval is az 1921. május 22-i
ünnepségről, hogy a Vitézi Szék tagjainak eskütétele után „a kormányzó felavatta az első huszonnégy vitézt is”. Az említett Nagy
Pál pedig vitézzé avatásakor gyalogsági tábornok volt és nem altábornagy,
valamint soha nem kapott báróságot – az ellenkező tényközlés ugyancsak nem fedi
a valóságot.
Áttérve
a második világháború utáni időszakra, az is valótlan, hogy a Vitézi Rendet 1948-ban
a „kommunista rendszer megszüntette”.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945-ben a Vitézi Széket oszlatta fel, a Vitézi
Rendről a jogalkotó csak vagyoni ügyekben rendelkezett.
A
továbbiak tekintetében Bánó cikkében ugyancsak a szovjetszerű narratíva köszön
vissza a rendfokozat-ismertetésben: az emigráció életében aktív szerepet
vállaló Sónyi Hugó nyugalmazott gyalogsági tábornokként és nem vezérezredesként
vállalt szerepet. Arra vonatkozóan nincs publikált forrás, hogy ő kezdeményezte
volna a Vitézi Rend újraszervezését, az azonban tény, hogy a Vitézi Rend csak
halála után, 1959-ben szerveződött újra a hontalanságban.
Bár
a Bánó Attila által idézett szakcikkek szerzői – nem akarva összemosni a Vitézi
Rend konfliktusokkal terhelt közelmúltját az 1945 előtti időszakkal – nem
tértek ki a szervezet jelenére, ő ezzel is foglalkozott. Így érdemes erről is
szót ejteni.
1992-ben
egyesületként bejegyzésre került Magyarországon a Vitézi Rend Magyarországi Tagozata, majd 1995-ben maga a Vitézi Rend. 1997-ben mégis két ágra
szakadt a világszervezet: a tisztségviselők és rendtagok egyik része a
magyarországi, másik része a külhoni (németországi) vezetés mellett kötelezte
el magát.
A
külhoni vezetés alatt tovább működő rendi ág legfőbb elöljárója, vitéz
Habsburg-Lotaringiai József Árpád, míg főkapitánya vitéz Radnóczy Antal nyá.
dandártábornok volt. A legfőbb döntéshozó testület a Vitézi Szék maradt, amely
2003-ban alapos előkészítés után hozott határozatával megszüntette a legfőbb
elöljárói tisztséget, de a főkapitány Radnóczy Antal maradt. Tehát több
szempontból valótlan az az állítás miszerint „egyes vezetők szembefordultak József Árpád főkapitánnyal”. Egyszerűen
megszüntették tisztségét, ő azonban még ebben az évben egy 2000. évi
svédországi egyesületi bejegyzésre alapozva új szervezetet alapított, szintén
Vitézi Rend néven.
Utóbbi
vezetője ma a fia, József Károly, aki szakított az édesapja által ápolt
tradíciókkal és 2019-ben egy – a nemzetközi lovagrendekhez hasonulni kívánó –
struktúrára szabta át egyesületét. Ezáltal a lehető legtávolabb került a Vitézi Rend hagyományaitól az azt
ápoló csoportok közül. Aminek élén áll, az egy Habsburg családi lovagrend –
erről honlapjukról bárki meggyőződhet – ezért érthetetlen, hogy miért nem
változtatták meg már nevüket is.
Mindeközben
az 1992-ben Magyarországon bejegyzett – nemzetközileg is aktív – Vitézi Rend
töretlenül működik, jelenleg a hatodik főkapitány, vitéz gróf Molnár-Gazsó
János vezetése alatt.
v. Kurucz Ádám széktartó történész-levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár
vitezirend.com |