A megjelent nemzetes hölgyeket, urakat és honfitársakat vitéz Fülöp Jenő törzskapitány üdvözölte: közös emlékezésre, gyertyagyújtásra , koszorú elhelyezésre kérve a megjelenteket. A Közösen elmondott „Magyar Hiszekegy” –t a törzskapitány megemlékező beszéde követte az alábbiak szerint.
Idézet a megemlékező gondolatokból:
„Nem mindennapi élet volt az övéké! Oly korban éltek, olyan csatákban vettek részt, olyan fogolytáborokat éltek túl, amikor a megpróbáltatás, a bátorság, a bajtársiasság és a hősies helytállás az életben maradást jelentette!
Azt gondolom, hogy valamennyiünknek van kikre, büszkén emlékeznie!Szinte minden magyar családnak van az I. és a II. világháborús harctereken küzdött katonája, hősi halottja, a frontról szerencsésen hazatért ükapja, dédapja, nagyapja, vagy testvére egyaránt.Gyerekként valamennyien nagy izgalommal hallgattuk a szerencsésen hazatért katonák beszámolóit, emlékeit, saját- és bajtársaik tetteiről, hőstetteiről, akik közül sokan a legdrágábbat, az életüket adták hazájukért, értünk!Csodáltuk, hogy nekünk milyen hős felmenőink voltak, vannak! Ezért a családjukban, környezetükben nagy, őszinte tisztelet övezte és övezi emléküket ma is. Méltán történt vitézzé avatásuk a két világháború közötti időszakban!
Mi, vitéz elődeink nyomdokaiba lépve legtöbben várományosként lettünk vitézzé avatva. Nem mindenki lehetett vitéz, csak az, aki egyéniségével, példás magaviseletével, életvitelével, tetteivel megfelelt a Rend szigorú követelményeinek, illetve aki arra érdemesnek találtatott! Ma vitéznek lenni annyit jelent, hogy:- Bízunk Istenben. - Szeretjük Hazánkat és legjobb tudásunkkal teszünk érte, tiszteljük elődeinket, hagyományainkat. - Kiállunk Családunkért és magyarságunkért!
Méltán történt továbbá az elmúlt évben vitéz elődeink számára e szép elkészült Kopjafa és emléktáblák ünnepélyes felavatása is, ahol halott vitézeinkre így mindenkor méltóképpen emlékezni tudunk.További célunk az emléktáblákon a nevek bővítése, hisz Győr és környékének vitézei többen voltak. Sok hozzátartozó nem kérte még vitéz felmenői nevének emléktáblára történő feliratozását. Legyünk büszkék katona elődeinkre!”
Az emlékezés gyertyagyújtással, koszorú elhelyezéssel, a halott vitézek lelki üdvéért közösen mondott „Miatyánk” imával zárult.
|