|
– Nem tudtam arról, hogy az egyházközség készülődik arra, hogy megünnepli a születésnapomat. Nem kívántam nagyobb ünnepséget rendezni, de a hívek mondták, hogy ilyen nincs, mert ez egy kerek évforduló, amiről meg kell emlékezni. Bevallom, nem voltam nyugodt, hiszen minden rendezvényt eddig magam szerveztem, és most itt egy ünnep, amiről nem tudok semmit sem. Legnagyobb örömömre és meglepetésemre a hálaadó szentmise előtt csörgött a telefonom, és Kontrát Károly államtitkár, országgyűlési kép-viselő köszöntött. Elmondta, hogy ő is szívesen jött volna, de éppen Lengyelországban tartózkodik – kezdte a beszélgetést Ajtós József plébános, aki idén éppen ötven éve tagja az ősi, veszprémi egyházmegyének.
1967. június 27-én felvételizett a veszprémi püspökségen, az akkori főpásztor, Klempa Sándor Károly apostoli kormányzó előtt. Ötven éve kapta meg a tonzúrát, lett általa a klérus tagja, ötven éve öltöztették be a szent ruhába, a reverendába. Huszonöt évvel ezelőtt pedig Paloznakon és Csopakon lett plébános. Idén az állami ünnepen magas színvonalú munkájáért megkapta Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést, tavaly Márfi Gyula érsektől préposti kinevezést kapott, a Vitézi Rend főkapitánya pedig idén a Vitézi Rend Lovagkeresztjének I.osztályát adta át nagykereszttel, nagycsillaggal és vállszalaggal.
Ajtós József (középen) és Nagy Károly apát, kanonok a szentmisén Fotó: Dolinka József
– Az elmúlt hetven esztendőre visszatekintve, szeretettel és hálával gondoltam a drága nagymamámra, szüleimre, testvéreimre, lelkipásztoromra, aki mellett kis ministránsként kezdtem az oltári szolgálatot, Lékai Lászlóra, a későbbi bíboros, prímásra. Jó szívvel gondolok vissza plébános és káplán atyákra, szeretett hitoktatómra, Szekeres Máriára, aki Balatonlellén tanított engem, ő készített fel az elsőáldozásra. Eszembe jutottak azok az egyházközségek, ahol eddig szolgáltam, a ministránsok, a hittanosok és felnőtt testvérek. Mind nagy öröm és ajándék volt a Gondviseléstől, amiért Istennek legyen hála.
Sajnálatos módon az utóbbi időben megromlott Ajtós József egészségi állapota. Ugyan a szívét sikerült megerősíteni, de manapság már bottal jár, mert a lábai nem bírják. Ezért is estek jól Szabó Lajos világi elnöktől Hippói Szent Ágoston szavai: „Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd léptekkel téves irányba tartani”.
Nagy örömére a szentmisén részt vett Nagy Károly apát, kanonok, akivel 48 éve barátok, ő tartotta az elmélkedést és méltatta Ajtós prépost atya munkásságát. Ott voltak a paptestvérek, akik tudtak időt szakítani, és meglepetésként itthon volt a Premontrei Rendtől a mindig oly kedves tanítvány, Hancz Gábor Tamás atya is. Az ünnep fényét a paloznaki kórus szereplése emelte.
A Vitézi Rend szeretettel gondol vitéz Ajtós József László főkapitány-helyettes úrra, s Istentől megáldott, boldog hosszú éveket kívánunk neki szeretetben és abban a nagy hivatásban és elköteleződésben mellyel eddig is szolgálta Istent, Magyar Hazánkat és a Vitézi Rendet egyaránt!
veol.hu/vitezirend.com
|
