Német és a Magyar Királyi Honvéd (10. gyaloghadosztály)
elesett katonái közül ma is sokan fekszenek feltáratlanul jeltelen sírokban, a
falu bel- és külterületén. A községben még élő idősek visszaemlékezéseik révén
sikerül egy-egy sírhelyt beazonosítani, de az is előfordult hogy 1944-45 után a
németek visszatértek egyes esetekben saját halottjaikért, melyeket elszállítottak
1950 előtt, vagy áttemetésre került sor a helyi köztemetőbe. Az is sok esetben
megtörtént, mely inkább volt az esetek többségét adó körülmény, mely szerint az
elesett katonák helyét csak egy néhány szál virág, vagy egyéb emlékjel
jellemezte. A helyiek többsége ezekkel a helyekkel tisztában voltak az elmúlt
kommunista időszak alatt, nem is igen lehetett ezekről beszélni, s az idősek
eltávozásával ezek a sírhelyek örök feledésbe merülhetnek anélkül, hogy a kellő
katonai tiszteletadás részükre megtörténhet egy végső áthelyezés alkalmával.
Különböző szabályzat és kegyeleti okok által konkrét
részletek az eseményről mellőzésre kerültek a cikk megírása során.
A Magyar és Német Hadisír kutató csoporttal együttműködésben
a Vitézi Rend pest megyei törzskapitányságának állományából a munkálatokban
részt vett vitéz lovag Mikecz András nyá. törzskapitány, vitéz Kiss Zsolt és
vitéz Molnár Zsolt járási v. őrmester. A munkálatokban továbbá részt vett vitéz
Bényi László valkói születésű rendtársunk és Tóth László valkói lakos, aki
ugyancsak lelkes lokálpatriótaként segítette a feltárási munkálatok menetét.
A borítókép illusztráció, a fotót készítette: Leczovics Zsolt.
vitéz Molnár Zsolt
v. őrmester
vitezirend.com
