1919. június 17-én
született vitéz Szepesvári Béla magyar királyi főhadnagy, nyugállományú
alezredes, a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia 1940. július 4-én
felavatott hadnagya.
1929. szeptember
1-jén a M. kir. Hunyadi Mátyás Reáliskolai Nevelőintézetbe Kőszegre került, abba
a katonai középiskolába, amit Ottlik Géza Iskola a határon című könyvéből
megismerhettünk. 1929–1937 között nyolc hosszú, élményekkel teli évet töltött
el az iskolában. Az oktatás a civil reáliskolák tankönyvei alapján történt, az
előírtakon kívül illemtant, egészségügyi ismereteket, gyorsírást, tőrvívást
(később kardvívást), zenét is tanítottak, és katonai alapkiképzést kaptak a
növendékek. Fontos volt a testnevelés, atlétika, szertorna, vívás,
labdajátékok, télen a korcsolyázás és sízés. Délutánonként a katonai kiképzés
során alaki mozgásokat, fegyverfogásokat, lőkiképzési ismereteket tanultak és
menetgyakorlatokat tartottak. Nevelésük vallásos és hazafias volt. Nyolc évig a
kiváló, művelt, modern gondolkodású rajongva tisztelt és szeretet dr. Mathia Károly
volt az osztályfőnöke. Jó eredménnyel érettségizett, így felvételi nélkül
bekerült a Ludovika Akadémiára. Érettségi után karpaszományos akadémikusjelölt
lett, a gyalogos fegyvernemhez osztották be, Egerbe a 14. honvéd gyalogezredhez
vonult be, először őrvezető, majd tizedes, végül hadapród őrmesterként hagyta
el a csapatot. Szeptemberben bevonult a Ludovika Akadémiára, ahol a nevelési
cél az volt, hogy a kikerülő tiszt fegyelmezett ember, kifogástalan úriember,
és hősi szellemtől áthatott honvédő magyar legyen.
1940. július 4-én
avatták hadnaggyá. Első tiszti beosztása Huszt, a 24. honvéd határvadász
zászlóalj szakaszparancsnoki beosztása volt. Zászlóalja részt vett az erdélyi
bevonulásban. Később áthelyezték Csíkszeredára a 32. határvadász zászlóaljhoz
szakaszparancsnoki beosztásba. 1942-ben előléptették főhadnaggyá, és
századparancsnok lett, a zászlóalj parancsnoka a tisztes iskola vezetésével
bízta meg. 1944 elején Kolozsvárra helyezték a 60. portyázó osztály 2. század
parancsnokának. 1944 augusztusában a kolozsvári portyázó osztályból
határvadász zászlóaljat hoztak létre. Szepesvári Béla részt vett az erdélyi
harcokban, százada a támadásért nagy dicséretet kapott, őt bronz Signum Laudis,
az 1944. október 18–24. közötti időszakban tanúsított hősies magatartásáért
ezüst Signum Laudis hadiszalagon a kardokkal kitüntetésre terjesztették fel. A
Szent László hadosztály kötelékében a gránátos zászlóalj 2.
századparancsnokaként részt vett az Ipoly és a Garam-menti harcokban. Ott volt
a dunántúli harcokban is. 1945 májusában angol hadifogságba került, 1947. május
1-jén Klagenfurtban hazamenetelre jelentkezett, marhavagonba zsúfolva érte el a
komáromi szűrőtábort, ahonnan pár hét után elengedték.
Ludovikás
előélettel csak, mint szőlő-, rakodó-, majd segédmunkás dolgozhatott. Később
lakatos, majd brigádvezető lett. Tízévi fizikai munka után, a levelező
tanfolyamon elvégzett általános gépipari technikumon szerzett oklevéllel
tervező intézetekben, géptervezőként dolgozott nyugdíjaztatásáig. A
rendszerváltozásig a többi Ludovikás bajtársához hasonlóan megtűrt
állampolgárként élt. 1948-ban „B”-listázták, 1956-ban elvették a rendfokozatát,
csak 1996-ban rehabilitálták, egyben őrnaggyá léptettek elő. 1991. október
23-án 1956-os emlékérmet kapott. 2000. augusztus 20-án vitézzé avatták,
szeptember 9-én a Vitézi Rend tagja közé vették fel. 2012- ben nyugállományú alezredessé léptették elő.
Katonai
pályafutása során számos kitüntetést kapott: Magyar Érdemrend lovagkeresztje
hadiszalagon a kardokkal, Magyar Koronás Ezüst Érdemérem hadiszalagon a
kardokkal, Magyar Koronás Bronzérem hadiszalagon a kardokkal, Szent László
Fogadalmi Emlékérem, Magyar Bronz Vitézségi Érem, Eiserne Kreuz 2. Klasse (2.
o. Vaskereszt), Tűzkereszt I. Fokozata (kardokkal és koszorúval) egy sebesülési
pánttal, II. Világháborús Emlékérem, 1956. Bronz Emlékérem, Felvidéki Emlékérem
és Erdélyi Emlékérem.
Vitéz Szepesvári Béla a bajtársi közösség,
az MH Ludovika Zászlóalj Ludovika Kávézójának egyik meghatározó résztvevője
volt. Az 1940. július 4-én hadnaggyá avatásakor tett fogadalmát – „A hazáért
mindhalálig!” – megtartotta. A vele együtt avatott gyalogos bajtásainak több
mint a fele hősi halált halt a háborúban. 2006-ban már egyedül csak ő volt
életben Magyarországon. Szepesvári Béla a háborúban naplót írt, a kalandos
életéről, katonai hitvallásáról évtizedekkel később 2006-ban magánkiadásban
könyvet jelentetett meg, „A hazáért mindhalálig!” vitéz Szepesvári Béla ny. őrnagy háborús naplója címmel.
Búcsúzunk Kedves Rendtársunktól! Nyugodjék Békében! Emlékét Kegyelettel Megőrizzük!
vitezirend.com |