Gyászjelentés: Hadak útjára tért vitéz Tóth Béla rendtársunk  

Nagykanizsán született, iskoláit helyben a piaristáknál végezte. Felsőfokú tanulmányokat Budapesten  folytatott. Élete úgy alakult, hogy 1942-ben a müncheni Egyetemen tanulmányúton vett részt, ahol ajánlatot kapott  tanársegédi állás betöltésére. Az állás elfogadásával kapcsolatos  döntését felülírta az akkori hadi helyzet, hazatérő látogatásakor SAS behívó várta… Az országban folyó  védelmi harcokban tényleges katonai szolgálatot teljesített  tartalékos tiszti hallgatóként. Elbeszélései során büszkén emlegette a NIMRÓD páncélos gépágyút, mint a  kor egyik   legmodernebb légvédelmi eszközét. (1944 áprilisától a  budapesti  bombázásoknál  légvédelmi feladatokat látott el  a NIMRÓD páncélos gépágyúval.)

1944 év végén a  Margit-vonal védelme érdekében (a Budapest körüli gyűrű bezárása ellenében)   folytak a harcok. December 14-én került sor a Kápolnásnyéki ütközetre. Ebben az ütközetben a NIMRÓD páncélosai a  német egységekkel az ő kétnyelvű vezénylésével (közben tarkólövést kapott)  sikeresen  visszaverték a szovjet 10. Gárdahadosztályt. Rendtársunk büszke volt arra, hogy haditettéért „saját jogon” is kiérdemelte a  Bronz Vitézségi Érmet.

Tagja volt azon vitézeknek, akik a  Vitézi Rend „hazahozatalát ” szervezték és  1992-ben  sikerre vitték.

Rendtársunkat   a Vitézi Rendben végzett tevékenységéért a Vitézi Rend Lovagkeresztjével, Arany Érdemkereszttel és Horthy Arany Emlékéremmel jutalmazták.

A  közös „munka” eredménye elismeréseként  a Bajor Katonai Szövetség  pedig vitézeink közül  elsők között tüntette ki a Bajor Katonai Érdemkereszttel.

A hazájához, nemzetéhez  való hűsége és a Vitézi Rendbe vetett hite mindvégig töretlen maradt.

Végső búcsút veszünk Tőle: 2013. október 29-én 14:15-kor a Budapest XVIII. ker., Lőrinci temetőben.

Emlékét kegyelettel őrizzük.