2013. október 15-én, 92 éves korában elhunyt budapesti rendtársunk, vitéz Tóth Béla (1921-2013) a Magyar Királyi Honvédség tart. zászlósa, a Vitézi Rend volt kamarása, törzskapitánya. Tagja volt azon vitézeknek, akiket vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó Úr avatott várományosként vitézzé Székesfehérváron 1938-ban. |
Nagykanizsán született, iskoláit helyben a piaristáknál végezte. Felsőfokú tanulmányokat Budapesten folytatott. Élete úgy alakult, hogy 1942-ben a müncheni Egyetemen tanulmányúton vett részt, ahol ajánlatot kapott tanársegédi állás betöltésére. Az állás elfogadásával kapcsolatos döntését felülírta az akkori hadi helyzet, hazatérő látogatásakor SAS behívó várta… Az országban folyó védelmi harcokban tényleges katonai szolgálatot teljesített tartalékos tiszti hallgatóként. Elbeszélései során büszkén emlegette a NIMRÓD páncélos gépágyút, mint a kor egyik legmodernebb légvédelmi eszközét. (1944 áprilisától a budapesti bombázásoknál légvédelmi feladatokat látott el a NIMRÓD páncélos gépágyúval.)
1944 év végén a Margit-vonal védelme érdekében (a Budapest körüli gyűrű bezárása ellenében) folytak a harcok. December 14-én került sor a Kápolnásnyéki ütközetre. Ebben az ütközetben a NIMRÓD páncélosai a német egységekkel az ő kétnyelvű vezénylésével (közben tarkólövést kapott) sikeresen visszaverték a szovjet 10. Gárdahadosztályt. Rendtársunk büszke volt arra, hogy haditettéért „saját jogon” is kiérdemelte a Bronz Vitézségi Érmet.
Tagja volt azon vitézeknek, akik a Vitézi Rend „hazahozatalát ” szervezték és 1992-ben sikerre vitték.
Rendtársunkat a Vitézi Rendben végzett tevékenységéért a Vitézi Rend Lovagkeresztjével, Arany Érdemkereszttel és Horthy Arany Emlékéremmel jutalmazták.
A közös „munka” eredménye elismeréseként a Bajor Katonai Szövetség pedig vitézeink közül elsők között tüntette ki a Bajor Katonai Érdemkereszttel.
A hazájához, nemzetéhez való hűsége és a Vitézi Rendbe vetett hite mindvégig töretlen maradt.
Végső búcsút veszünk Tőle: 2013. október 29-én 14:15-kor a Budapest XVIII. ker., Lőrinci temetőben.
Emlékét kegyelettel őrizzük.
|