Ismét eltelt egy év, egy rendkívül nehéz esztendő. Amikor visszatekintek az elmúlt tizenkét hónapra, akkor csak hálát és tiszteletet érzek aktív rendtársaim iránt. Isten próbára tette és teszi most is az egész emberiséget. S azt gondolom mi vitézek jól helytállunk és most is azt tesszük ezekben a nehéz időkben. Biztosan mondhatom, hogy az aktív vitézi állományra büszkén tekintenek le felmenőik, akik már a legfelsőbb hadúr mellett állnak.

Büszke vagyok azokra a rendtársaimra, akik ebben a nagyon nehéz időszakban esküjükhöz híven a haza szolgálatába álltak. Szolgálva a nemzetet, gyámolítva a rászorulókat. Én, azt hiszem ettől lesz vitéz, aki a Rend tagja és nem egy díszes ceremóniától. Hálásan mondok köszönetet azok nevében is, akik az év folyamán segítséget kaptak a vitézektől. Mi magyarok mindenre találunk egy mondást. A jelen helyzetre és az elmúlt időszakra egyaránt igaz az, hogy minden rosszban van valami jó! Ebben a nagyon rossz helyzetben nap mint nap bizonyítanak rendtársaim és ez jó. Ezek a cselekedetek tesznek minket méltóvá érdemszerzőink által örökölt vagy saját jogon megkapott címeinkhez. Ezt mások is látják. Higgyék el nekem a Vitézi Rend társadalmi elismertsége napról napra nő, s ez csak kizárólag önmagunknak köszönhetjük. Hiszem, hogy fáradságos vitézi munkával eltudjuk érni azt, hogy szeretett Rendünk régi fényében ragyogjon.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden rendtársamnak és szeretteiknek Istentől áldott, boldog új évet!

Rendtársi üdvözlettel:
v. gr. Molnár-Gazsó János
főkapitány