Avatás után megkoszorúzták a templomkertben álló háborús emlékhelyet. Az ünnepség, amelyen a jelenlévők rövid háromszéki helytörténeti bemutatót hallhattak Háromszéki lányok-asszonyok a megpróbáltatások évtizedeiben címmel, közös ebéddel zárult. A rendezvényen jelen volt Varga László főszéktartó – közölte Kelemen Tibor törzskapitány. (kgy. z.)
Nemzetes Magyar Gyülekezet!
Magyarok!
Békesség Istennek!
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Sok nép vallja azt, hogy ők Isten népe. Én még is azt gondolom, hogy ha van az Úrnak választott népe – akkor azok mi vagyunk magyarok. Ha nem így lenne, akkor már rég eltűnt volna népünk a történelem forgatagában. De nem így történt. Ennek legszebb bizonyítéka az a szép magyar sereglet, amely ma itt van ezen a szép ünnepélyen.
Lelki szemeim előtt látom a nyílt tekintetű, büszke magyar honfitársaim. Ti vagytok Erdély reménysége és büszkesége. Igen ti itt mindannyian. Mert őseitekhez méltóan megőriztétek magyarságotok. S ennek köszönhetően ma is a Magyar Nemzet része vagytok. Erre kell vigyázni a legjobban!
Ne feledjétek mi emberek sok- sok emberi gyengeséggel születtünk a Földre! A Bibliában számos helyen olvashatunk erről. S ellenségeink sok esetben előbb ismerik fel hibáinkat, mint azt tennénk önmagunk. Szinte mindig kihasználják emberi gyengeségeink és szembe fordítják a magyart a magyarral. Ez nem turáni átok, amit előszeretettel emlegetnek, hanem emberi gyengeség. Nincs szomorúbb annál, amikor magyar a magyarnak farkasa. Történelmünk során számos példát találunk erre és a helyzet ma sem jobb. Az emberi hiúság, kivagyiság arra sarkal embereket, hogy hátba támadják társaikat, így törve magasabbra. Ti - akik most itt vagytok, tanuljatok őseink és saját hibáinkból! Semmilyen körülmények között ne engedjetek a kísértésnek és maradjatok meg tisztaszívű derék magyaroknak, székelyeknek.
Amikor a Vitézi Rendet megalapította vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr – akkor több nemes szándék is vezérelte.
Nem csak jutalmazni kívánta azokat a magyar hősöket, akik emberfeletti erővel küzdöttek az ellenséggel szemben. Hanem olyan rendet kívánt létrehozni, amelybe a magyarság legjobbjai kerülnek, megőrizve az ősi erényeiket. Mi ennek a tisztán magyar hagyományokra épülő katonai rendnek vagyunk tagjai. Feladatunk mit sem változott az elmúlt majd 100 év alatt. Ma is, ahogyan régen a Magyar Nemzet erős bástyája kívánunk lenni. Hiszem és vallom, hogy a Vitézi Rendnek történelmi küldetése van. A Rend törvényes működése lehetővé teszi, hogy a mai határokon át ívelve segítsük nemzetünk erősödését. Szerte a Világban számos törzskapitányság egy cél érdekében végzi munkáját. Célunk, hogy teljes erőnkből segítsük a Magyar Nemzet felemelkedését. Ez egy nemes, de rendkívül nehéz feladat. Itt minden tisztaszívű derék magyar emberre szükség van. A Rend olyan kapocs lehet az elszakított részeken élő magyarság és a szűkre szabott határokon belül élő magyarság között amilyenre az életben kevés lehetőség adódik. Ezt a történelmi lehetőséget ki kell használni és ezer és ezer szállal kell összekötnünk a Magyar Nemzet darabokra tépett részeit. Abban a hitben és meggyőződésben, hogy Mi magyarok valóban Isten szeretett népe vagyunk. S ha ez így van, akkor az Ő kegyelme nem marad el. Hiszem, hogy a magyarság története során sokadszor fordulóponthoz érkezett. S meggyőződésem, hogy mi magyarok újra erősek és nagyok leszünk. Lassan több mint 1 évtizede mondom, hogy egy nemzet sem emelkedett fel, amely állandóan gyászolt és kesergett. Valljuk meg őszintén mi magyarok is ilyen nép voltunk. Számomra olykor hihetetlen, hogy idegen népek megfizetett tudósai milyen egyszerű módon reményvesztett néppé tudták tenni a magyart. Gyalázatos munkájuk során olyan dolgokat hitettek el velünk, amik soha sem voltak igazak. Sírva vígad a magyar – de vajon létezik e ? olyan nép az ég alatt, amely sírva vígad??!! Nem. Húzzon mindenki fekete bocskait mert ünnep van. Ki ünnepel fekete bocskaiban?! Senki. Mi magyarok színes szép ruhákba és hófehérben hirdettük az élet szeretetét. Fondorlatos és csalárd módon ellopták történelmünket és idegen szokásokat hoztak az ősi szokások helyébe.
Magyarok!
Öltözzenek színes szép ruhákba, húzzanak fel ősi jelentéssel bíró fehér díszmagyart és mulassanak, ünnepeljenek!
Joggal kérdezhetik, hogy nehéz sorsunk ellenére ugyan miért vigadjunk és ünnepeljünk!? Ha egy kicsit végig gondolják népünk történelmét rá fognak jönni – igen is van okunk az ünneplésre!!
Nemzetünket meg akarták semmisíteni a pozsonyi csatában, ahol diadalt arattunk. A világ legnagyobb hódítói pusztították nemzetünk. Itt dúltak és pusztítottak a mongol hadak, az oszmán törökök. Rajtunk élősködtek a Habsburg császárok. Nehéz sorsunkból szinte egyenesen következett, hogy az I. és II. Világháborút sem tudtuk elkerülni. S akkor jött a minden csapásnál ezerszer szörnyűbb büntetés – Trianon. Ez az egy szó – Trianon, minden igaz magyar szívébe izzótőrként hatol. De a felsorolt szörnyű tragédiáknak volt egy olyan következménye, amiről mi magyarok hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Népünk minden szenvedés, támadás és nemzetrombolás ellenére megmaradt. S ismerve a történelmi tényeket nyugodtan mondhatjuk – isteni csoda! Azt gondolom - ha valamit igen, akkor ezt érdemes minden nap megünnepelni. S amikor Trianont emlegetjük, ne csak emlékezzünk és keseregjünk!!! Találjunk rá megoldást! S a megoldás ott van minden áldott magyar család kezében – ez a gyermekáldás. Amiről mi magyarok soha sem mondunk le a Nemzet egységéről az csak így valósítható meg. Vállaljanak minél több gyermeket, neveljék fel becsülettel és tartsák őket itthon. Csak így marad lehetőség arra, hogy valamikor, amikor a történelem szeszélye majd lehetőséget kínál újra egy Nemzet legyünk. Ez nem csak itt feladat Erdélyben, hanem minden elszakított részen és az anyaországban is. Csak így tudunk megmaradni és újra erősek, nagyok, lenni. Nem vagyunk kis nép és kis ország! Talán a Világ legszebb történelmével büszkélkedhető dicső nemzet vagyunk. S ehhez méltóan viseljük magunkat.
Nekünk vitézeknek éljünk bár a Világ bármely táján – jó példával kell, elöl járnunk. Tartsuk magasra a magyar lobogót, hogy mindenki lássa – egy az Isten és egy a zászló! Nincs helye pártoskodásnak és széthúzásnak! Aki ilyen dolgokban töri a fejét és önmagát felmagasztalva a széthúzásnak teret enged, azt zárjátok ki soraitokból! Ne higgyétek, hogy ha megtűritek, magatok között az jó vért szül. Mert olyan lesz ő mint a búzavirág a gabonában – szép de rontja a minőséget. A Vitézi Rend tagjaiként legyetek az erdélyi magyarság szíve! Mutassatok jó példát a lelkében olykor megkeseredett magyarságnak. Példátokat egyre többen fogják követni és egyre többen fogják azt a felemelkedést érezni, amit már több millió magyar érez. Kérem, higgyétek el áldott nép vagyunk! Ha nem így lenne már rég eltűntünk volna a történelem sodrában. Én, mint református gyakran idézem ősi jelmondatunk- „Ha Isten velünk!? Akkor ki lehet ellenünk!??” Hiszem, hogy a magyar népnek küldetése van és azt be is teljesíti. De ez csak úgy lehetséges, ha soha nem látott egységbe forrunk! Nem lehet azon vetélkedni ki a nagyobb magyar! Aki szívében tiszta és nem emészti méreg az mind egyformán jó magyar. S ez a lényeg, nem más. Főkapitányként mindig azt mondom, elsőként azt vizsgáljuk meg miben vagyunk hasonlók – s a fennmaradó különbségeket már észre sem vesszük. Számomra nem az a magyar és székely, aki nevében hordozza ezeket a szavakat, hanem aki szívében magyar, székely maradt és úgy is él! Hiszem, hogy a Rend tagjaiként óriási dolgokat tudtok véghezvinni Erdélyben. Nincs mitől félnetek! Mert egy világszerte elismert és törvényesen működő Vitézi Rend tagjai vagytok. Azé a Rendé, amit a kormányzó úr alapított.
Szívem minden szeretetével gondolok a Rend kis kadétjaira. Ők lesznek azok, akik majd azt a szent küldetést tovább viszik, ami ma még a mi vállainkon nyugszik. Mindig öröm, ha kadétokkal gazdagodunk. Mert ők a magyar jövő záloga. Ők lesznek azok, akik minden bizonnyal sikerre viszik a magyar ügyet. Szeressétek és becsüljétek meg ezeket a magyar gyermekeket! Mert az ő tiszta gyermeki szívük nagy bátorságról tanúskodik. Hiszem, hogy társaik körében a Vitézi Rend kadétjaiként is példát mutatnak az élet minden területén.
Én, mint a Vitézi Rend főkapitánya büszke vagyok minden Erdélyben élő rendtársamra, akik megmaradtak hűségben és a hitük, becsületük nem eladó semmi pénzen.
Isten áldását kérem rendtársaim és családtagjaik életére.
Isten áldja Önöket! Isten áldjon Benneteket!
Isten óvja a Magyar Nemzetet!
vitéz Molnár – Gazsó János főkapitány
Köszönetnyilvánítás a sepsiszentgyörgyi Vitézi Rend avatóünnepségén
A sepsiszentgyörgyi Belvárosi Református Templomban 2016. június 26-án, az Istentisztelet alkalmával tartott ünnepi szertartás részeként
Tisztelt gyülekezet, kedves családtagok, megbecsült Rendtársak!
Annak a felkérésnek s egyben megtisztelő feladatnak teszek eleget, amelyben a mai avatóünnepség befejeztével az újonnan Vitézi Rend tagokká avatottak nézeteit és köszönetét fejezem ki.
A várományosi jelölés, amelyben jelen földi életünk igen megtisztelő eseményeként volt részünk, jelzi ama megbecsülést, amelynek során újonnan a sepsiszentgyörgyi Vitézi Rend soraiba fogadott társaimmal együtt - nagy örömünkre - részesültünk. A felkérés azt a nemzeti és keresztény figyelmet hozza napvilágra, amelynek során a Vitézi Rend vezetősége igazolja az eddigi helyes úton való haladásunkat.
Az értékelt tevékenységeinkben a naponta megfogalmazott magyarságtudatunkat ápoló tetteink minősítik, a nemzeti történelmünk kiemelkedő eseményeit méltóan megünneplő kiállásunk és az emlékhelyeink gondozása kell követendő példaértékű cselekményünk legyen, ezután is. Továbbá az épített örökségünk megmentését, ápolását és továbbadását gyerekeink értéktárába: központi feladatunknak tekintjük. A szellemi kincstáraink, a művészeti intézményeink, a múzeumaink, az óvodáink, az iskoláink, az egyetemeink, a tudományos kutatóműhelyeink működtetése és mindezek folyamatos fejlődésének a biztosítása lesz gondolkodásunk alappillére. Nem utolsó sorban a felsoroltak megvalósításaként az önrendelkező közgondolkodást és közbeszédet, az autonóm életvitelt tartjuk elsődlegesnek a magyarság megmaradásának zálogaként.
Végezetül megköszönöm mindnyájunk nevében életünk eme megtisztelő és felemelő eseményét a vitézzé avatásunk alkalmával mindazoknak, akik értékelik eddigi tevékenységünket, és biztosítom a Vitézi Rendhez tartozó társainkat, az egész gyülekezetet és a szűkebb családunk tagjait a további nemzeti és keresztény gondolkodásunk és cselekedeteink folytonosságáról.
Isten engem úgy segélyjen,
Ámen
V. dr. Ütő Gusztáv, képzőművész és egyetemi adjunktus
„A nemzettudatot, identitásunkat hagyományként és örökségként erősítik a vitézi rendek,
vitéz Molnár Gazsó János elnök-főkapitány beszédét, vitéz Varga László főszéktartó olvasta fel:
vitéz dr. Ütő Gusztáv frissen avatott rendtársunk ünnepi beszéde:
