|
A
felújított egri bazilikában 10 órakor kezdődött az ünnepi szentmise, melyet
magyar nemzetünkért, a hazáért és az ’56-os hősökért ajánlott fel rendtársunk
vitéz Buda Péter atya. A szentbeszédben a napi evangélium alapján megemlékezett
az utolsó ítéletről, amikor az Isten megjutalmazza az igazakat és megbünteti a
gonoszokat. Ez az ítélet váratlanul érkezik el, mint ahogy váratlanul kelt föl
a magyar nép egy zsarnoki, gonosz rendszer ellen 1956-ban. Megemlékezett a hősi
harcról párhuzamba állítva Kapisztrán Szent János, a nándorfehérvári hős Hunyadi
János harcostársának küzdelmével, akinek egyházi ünnepe volt aznap. Végül a
békére hívta föl a figyelmet, utalva Mindszenty József hercegprímás 1956.
november 3.-i rádiós szózatára, amelyben kijelenti:
,, . . . súlyos helyzetben is azt reméljük, hogy nincsen ellenségünk. Mi sem
vagyunk ellenségei senkinek sem.”
A megemlékező szentmise
után átvonultunk díszünnepségre a Gárdonyi Géza nevét viselő színházunkba.
Megfeszített figyelemmel
követtük az Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium diákjainak ünnepi
műsorát, majd Vágner Ákos, Eger Megyei Jogú Város új polgármesterének ünnepi
beszédét.
A nap az
elnyomódiktatúrák elleni küzdelemre emlékeztet, arra, hogy szabadságunkat sosem
adhatjuk fel. Az ’56-os forradalmárok reménye, hite idővel szabadságot
teremtett. Fejet hajtunk előttük, azok előtt, akik megharcoltak a mi
szabadságunkért, életüket adták a mi életünkért. Tisztelet a hősöknek! -zárta beszédét a polgármester.
Kitüntetések átadásának
is tanúi lehettünk, örömünkre. Sok
kincset érő fiatal él és dolgozik Egerben.
A szózat közös
eléneklésével zárult az ünnepi műsor, majd a színház épületével szemben látható
jelentős emlékműnél - rövid műsor után - rendünk képviseletében Ortutay Bátor –
székkapitány asszonyunk kadét fia – aki érettségi előtt áll, de tevékenységeink
rendszeres segítője - helyezte el kegyeleti koszorúnkat.
.jpg)
A megemlékezés nem ért
véget, mert az emlékmű előtt kiállított tárgyak (?) megragadták figyelmünket. Vitéz
Czank Ferenc tevékeny rendtársunk, aki a Jármű Örökséget Őrző Egyesület
vezetője is így emlékezett:
,….Három évvel ezelőtt az
’56-os ünnepségen kértem tőletek
segítséget a rendbe való belépéshez. Most már veletek és az általam restaurált
- az ’56-os forradalmi eseményekben részt vett - két motorom társaságában
emlékezhettem A zászló is eredeti, a felségem vigyázott rá, nem mosta, csak
tisztította. . . . . Engem a mai napon egy felemelő érzés kerített
hatalmába. Emlékezhettem szüleimre és sorstársaikra. Ilyenkor eszembe jutnak
édesapám ötvenhatos emlékei. Tehergépkocsi vezetőként a gyógyszerek szállításában
vett részt, édesanyám ápolónőként szolgált. Egy évig semmit sem tudott apámról,
teljes bizonytalanságban várta. Ezekről az évekről csak a rendszerváltás után
és akkor is csak visszafogottan beszélhettünk.’’
Emlékük legyen áldott!
Hőseink örökké élnek.
,,A múlt nem mögöttünk
van, hanem alattunk, rajta állunk.”
vitéz Zolcsák Anna
ny.
székkapitány
vitezirend.com |
