Emlékezés Zielinski Szilárd halálának 100. évfordulójára  

A Vitézi Rend Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Törzskapitányság tagjai Zielinski Szilárd mérnökre emlékeztek Nyírszőlősön, halálának 100. évfordulóján.

A tág köztudatban nincs benne, így a szakmai embereken kívül kevesen tudják, milyen felbecsülhetetlen értéket őriz Nyírszőlős határa: 1905 óta itt áll Magyarország első vasbeton vasúti hídja. A szabolcsi vitézek azonban felfedezték és gondozásba vették.

Ennek egyik állomása, hogy 2024. április 20-án a Vitézi Rend Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Törzskapitánysága megemlékezést tartott az első vasúti vasbeton híd alkotójának emlékére. Zielinski Szilárd 1924. április 24-én, 100 éve hunyt el, és vármegyénk szülötte volt.

A vitézek évek óta gondozzák a híd mellett elhelyezett emléktáblát és környékét.

A megjelenteket vitéz Polonkai János köszöntötte, majd meghallgattuk a Bojtorján együttestől az „Összetartozunk” című dalt vitéz Ivancsó Máté János közreműködésével.

A következő műsorszám Mécs László: „Egyszerű, falusi híd” című versének szavalása volt, mely verset Zielinski Szilárd máramarosi vasbeton hídja ihlette.

Az ünnepi beszédet dr. vitéz Ivancsó István mondta, aki ismertette a 100 éve meghalt mérnök életútját, az 1905-ben épített vasbeton vasúti híd történetét, mely Magyarország és Európa első ilyen hídja.

Az ünnepség végén a vitézek virágcsokrokat helyeztek el az emlékműnél és elénekelték a Szózatot.

Mivel az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Ligeti László nyugdíjas vasúti mérnök – aki évtizedeken át ellenőrizte a ma is kifogástalan állapotban lévő híd műszaki állapotát, és aki a Zielinski Szilárd géniuszát hirdető emlékoszlopot 2005-ben, a híd felállításának 100. évfordulója alkalmából elhelyezte – fantasztikus történeteket osztott meg a jelenlevőkkel. Sok-sok új információt hallhattunk a hídról és történetéről. A jövőben érdemes lenne egy kis lépcsőt kialakítani (az alapját korábban már lebetonozták), hogy azon az Ér patakhoz lemenve a híd alá lehessen nézni és alulról is megcsodálni ezt a „műemléket”.

Az ünnepség baráti beszélgetéssel ért véget, illetve annak megfogalmazásával, hogy jövőre, a híd építésének 120. évfordulóján ismét találkozunk.

Szöveg és fotó: Dr. Obbágy Veronika

Az emlékbeszéd: Zielinski Szilárd halálának 100. évfordulójára

Tisztelt Ünneplők!

Bár egy fél évszázada „sötét Szabolcsnak” nevezték vármegyénket – egyes helyekén még kísért ennek emléke – olyan Európa- vagy talán világhírű embereket tudunk felmutatni, mint Zielinski Szilárd, aki Mátészalkán született 1860. május 1-jén, és 1924. április 24-én hunyt el, tehát éppen száz éve.

De miért is kell megemlékezni egy száz éve meghalt emberről? Azért, mert nagyot alkotott. Itt, mellettünk hozta létre Magyarország, illetve Európa első vasbeton vasúti hídját 1905-ben! Ennek száz éves évfordulójára, 2005-ben emléktáblát állítottak, ami aztán méltatlanul elhanyagolódott. Még 2021-ben is azt írták róla, hogy nehezen lehet megtalálni Nyírszőlős határában, a dzsumbujban, a felirat betűi pedig lekoptak, alig olvashatóak. Vármegyénk vitézei azonban 2022-ben felvállalták, hogy hagyományőrző tevékenységként gondot fordítanak a táblára. A területet megtisztítottuk, a táblát újrafestettük, megemlékezést szerveztünk, bár a márvány kopásán nem tudtunk segíteni.

Zielinski Szilárd lengyel menekült családból született Mátészalkán, de teljesen magyarrá lett. Tanulmányait Budapesten végezte, ott szerzett mérnöki diplomát, de világlátott ember lett belőle. Németországban, Angliában és Franciaországban is tanult ösztöndíjjal. Párizsban a híres Eiffel Gusztávtól – akinek a mindenki által ismert Eiffel-torony köszönhető – nemcsak tanult, hanem dolgozott is az irodájában. Ámde Zielinski magyar volt, hazatért, és Budapesten nyitott mérnöki irodát 1889-ben. Egyaránt foglalkozott híd- és vasúttervezéssel. Aztán a kettő ötvözéséből jött létre a mi büszkeségünk – amit minden bizonnyal jobban meg kellene becsülnünk –, ez az első magyarországi vasbeton vasúti híd. Sokféle munkássága és tevékenysége közül ki kell emelni, hogy ő alapította meg a Budapesti Mérnöki Kamarát, amelynek haláláig elnöke is volt. Érdemes tudni róla, hogy a magyar mérnökök közül őt avatták elsőként műszaki doktorrá, 1901-ben.

Hatalmas munkássága eredményeinek felsorolásával nem kívánom untatni a tisztelt ünneplőket – ugyanis a világhálón mindenki utánanézhet ezeknek –, de a leghíresebbet meg kell neveznem: ez pedig a Margit-szigeti víztorony. Készített még Kőbányán, Szegeden és Svábhegyen is víztornyot. Vas- és vasbeton hídjainak pedig se szeri, se száma, amiket egyrészt folyókon átívelő hidakként, másrészt viaduktként készített Budapesttől Ráckevén át a Maros, a Mura és a Zala-hídig, vagy éppen Balatonföldvárig. A Városligeti-tó fölé készített közúti hídért megkapta a királytól a Koronás Arany Érdemkereszt kitüntetést. De tervezett épületeket is.

Hogy emberként milyen volt ő? Dabasi Halász Irma, akit 1894. december 1-jén vett feleségül Mátészalkán, de Nyírcsaholyban anyakönyvezték a házasságukat, úgy emlékezett vissza rá, hogy „az igényesség, a szépérzék volt jellemző Zielinskire, a magánemberre is. Megjelenésében pedáns, a társasági életben is kellemes megjelenésű, táncolni is szerető, a magyar zenét kedvelő társ volt”. Felesége több konferenciára is elkísérte, sok barátjuk volt mind belföldön, mind külföldön. Házasságuk gyermektelen maradt, így tudását, emberszeretetét, emberi tartását ifjú tanítványainak adta át, rájuk hagyományozta.

Egyik magas pozícióba jutott utóda írta róla: „Dr. Zielinski Szilárd évszázadokra adott példát a jövő mérnökgenerációinak abból, hogy a mérnöki tudás és alkotás az egyetemes emberi kultúra része”. – Íme, ennek egyik bizonyítékát látjuk itt, a Nyírszőlős határában álló első vasbeton vasúti hidat.

Amikor Zielinski Szilárd halálának századik évfordulóján fejet hajtunk az ő kimagasló emberi nagysága, tudása és munkássága előtt, akkor bizonyítva érezzük, hogy vármegyénkre nem igaz a jelző, hogy „sötét Szabolcs”. Nem lehet igaz, ha egyszer ilyen nagyszerű embernek adott életet, ha egy ilyen nagy tudású ember munkásságának eredményét őrzi: a magyarországi első vasbeton vasúti hidat. Mi pedig, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei vitézek, kötelességünknek érezzük az emlékének őrzését, valamint a műve tiszteletére készített emléktáblának és környezetének az ápolását, hagyományőrző gondozását.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

 Prof. Dr. vitéz Ivancsó István
              székkapitány

vitezirend.com