A díszőrséget v. Kiss László
törzskapitány úr, a Díszelgő Huszárbandérium parancsnoka biztosította. A
himnuszt követően megemlékező rövid beszédet v. Kátay-Barba Rafael Péter
székkapitány mondott. Vitéz Dévai Nagy Kamilla művésznő két szép, az alkalomhoz
illő katonadallal tisztelgett az áldozatok emléke előtt. Végül mécseslángok
gyúltak a hősök emlékére.
Idézzük fel tehát, e helyen is
a történteket!
Anélkül, hogy a különböző
források által közölt számadatokat sorolnánk, bizonyíthatóan több tízezer
fiatal életet vetett oda két totalitárius eszme megalomán céljaiért.
![](/rovatok/hirek/emlekezes_a_kitores_aldozataira/P1030011.jpg)
Adolf Hitler megtagadta
Budapest nyílt várossá nyilvánítását, holott ezt még Szálasi is kezdeményezte, s
Budapest-erődnél és a Duna vonalán akarta az offenzívában lévő Vörös Hadsereget
megállítani. Elképzelése minden realitást nélkülözött. A körbezárt erőit
felmenteni hivatott Konrád-hadművelet pillanatok alatt összeomlott. Az
utánpótlás légi úton ugyancsak nem volt biztosítható a túlnyomó szovjet
légi fölény miatt sem. A város katonai parancsnokának, aki helyesen mérte fel az
erőviszonyokat, többszöri kezdeményezését a korábbi – ekkor még jelentős élőerő
megmentésével kecsegtető – kitörésre, majd a hadi helyzet változása miatt a
megadásra, mereven elutasította. Tábornokát az utolsó töltényig, utolsó emberig
való ellenállásra kötelező parancsot adott.
Sztálin a Kremlben őrjöngött
az ostrom elhúzódása miatt. Marsallja saját bőrének védelme miatt a
német-magyar véderők tényleges létszámát megkétszerezve magyarázta
bizonyítványát, s ehhez a számhoz igazítva ígért hadifoglyokat a
Generalisszimusznak.
![](/rovatok/hirek/emlekezes_a_kitores_aldozataira/P1020993.jpg)
Valójában a körülzárt véderő –
a háború kimenetelét tekintve – stratégiailag nem indokolta a mindkét oldalon
jelentős emberveszteséggel, katonai és polgári áldozatokkal, valamint a város
nagymérvű pusztulásával járó ostromot. A blokád fenntartásával folytathatták
volna offenzív hadműveletüket, megkímélve több tízezer emberéletet, s így a
háború az európai hadszíntéren is előbb érhetett volna véget.
A két egymásnak feszülő
diktátori akarat így ítélt fiatal életeket halálra.
Köztudott volt – híre
megelőzte a Vörös Hadsereget –, hogy a német véderőt alkotó SS egységek, köztük
ukrán és balti népek fiai, nem számíthatnak kegyelemre. Hadifogság helyett
tarkólövés lehet sorsuk.
![](/rovatok/hirek/emlekezes_a_kitores_aldozataira/P1030042.jpg)
Senki nem születik hősnek. Budapest
védőit a történelem kényszerítette ebbe a szerepbe.
A német és neki alárendelt
magyar csapatok élőerejének hozzávetőleg 50%-os vesztesége, a muníció hiánya
február 11-re végképp reménytelenné tette a további ellenállást. A választás:
megadás vagy kitörés! Előbbi, legalább a németek számára a biztos halál,
utóbbi, egy hajszálnyi esély a túlélésre.
A védelem vezérlő tábornoka
így jutott arra az elhatározásra, hogy megkísérti ezt a hajszálnyi esélyt.
Miután döntéséről a Főhadiszállást értesítette, rádióját összetörette, elejét
veendő egy újabb esztelen parancs vételének. A személyi állomány számára a
kitörésben való részvétel nem volt kötelező. Arról mindenki szabadon
dönthetett.
![](/rovatok/hirek/emlekezes_a_kitores_aldozataira/P1030008.jpg)
Az este nyolc órakor kitörő
első hullámot a szovjetek már felkészülten várták. Két napig aratott a Halál. A
kitörés útvonalát ezrek véres teteme borította. A budai hegyek erdőibe még
hozzávetőleg 16.000 fő verekedte át magát. A szisztematikus embervadászat itt
folytatódott. Február 13-ra már minden csendes.
Az áldozatok sora azonban
folytatódik. Az ígért hadifogoly létszámot ki kell tölteni. Katonák hiányában
civilek is megteszik. Egy kis „malenkij robot”-ra bárki megfelel, aki útjába
kerül a csata győzteseinek. De ez már egy másik történet.
![](/rovatok/hirek/emlekezes_a_kitores_aldozataira/P1-P1030053.jpg)
vitéz Kátay-Barba Rafael Péter székkapitány
vitezirend.com |