Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! Gyászoló Család,
Tisztelt Püspök Úr!
Tisztelt Rendtársak, Nemzetes Asszonyok És Nemzetes
Urak!
Dr. vitéz Szőts Daniel, a mi Dani bácsink koporsója mellett állva az
első szó a Vitezi Rendnek a köszönet és a hála szava kell, hogy legyen.
Köszönet egy hosszú életért, amelyet teljességeben a közösségi gondolkodás
hatott át, s amelyben a magánélet és a közösségért való cselekvés, tenni akarás
és tett, mindig elválaszthatatlanul összefonódott. Olyan ember volt, aki minden
munkáját lelkiismeretesen, szorgalmasan és alázattal végezte. A múlt nagyjai,
értékei mellett tisztelte a kortársait is így támogatott minket, a
fiatalabbakat a Vitézi Rend tagjait, várományosait is.
És
tisztelte a Teremtőt is. Párbeszédben állt Istennel, hitt az örök életben, és
igyekezett megtartani mindazt, amit a keresztény életről tanult. Folyamatosan
számot vetett sorsával, önmagával, tetteivel, őszintén szembenézett hibáival és
erényeivel egyaránt. Beszélt és mesélt a harcokról
és ilyenkor emlegette bajtársát vitéz Bartha Misi – rendtársunkat, a túlélőket. Dani bácsi a sok kitüntetés ellenére sem bízta el magát.
Tudott lemondani és átadni, minket nevelt, tanított és oktatott akár
megkacagtatott az Ő anekdotaival, vagy kijelentéseivel, így... „Nem vagyok már kardél, hanem csak a nyele...
„
Búcsúbeszédem
utolsó gondolatai pedig dr. vitéz Szőts Daniel szavait idézi, azokat a szavakat melyekkel búcsúzott Úz -völgye
zarándok testvéreitől. “Most már az előrehaladott 92. éves koromban gyengült
és gyógyíthatatlan betegségem állapotában, a becsületes és őszinte
meggyőződésem arra bír, hogy a mai nappal lemondok az Úz – völgyi
térparancsnoki tisztségről, valamit a Hadtörténészek által ajándékozott
tábornoki rangomról.”
Kedves
Testvéreim! “Adassék tisztelet a hősök emlékének és az életben maradtaknak,
akik védték hazájukat, védik szülőföldjüket, anyanyelvüket, magyar nemzeti
identitásukat”. Így fejezte közlendőjét, melyhez mi az egyik kedvenc
dalszövegét említenénk, “Szép országom védlek, úgy szeretlek úgy imádlak téged,
drága hazám, örömest neked adom utolsó csepp vérem.”
2000.-ik
évben hite szerint is esküt tesz, és a Vitézi Rend tagja lesz, kemény
munkásságáért 2002-ben kinevezik törzskapitánynak, mely tisztséget 2007- ig
betölt, eredményes munkával.
Utólag
kéri visszavonulását, de soha nem tavolzott el a Vitezi Rendünkből.
Kedves dr. vitéz Szőts Daniel, a mi Dani bácsink !
A Vitézi Rend nevében vitéz Kelemen
Tibor törzskapitány búcsúzik,
Búcsúzik a tisztikar és vitézi
rendtársaid is, megköszönve munkádat, fáradságodat, küzdelmedet és tanításodat,
s hisszük, hogy ott a Hadak útján is elöl jársz, átveszed a parancsnokságot
menyjei Hadaink felett, s várod, s mi is reménykedve várjuk a viszontlátás
örömét.
A Vitézi Rend Háromszéki Törzse saját halottjának
tekinti. dr. vitéz Szőts Daniel törzskapitány urat!
Isten veled, nyugodj békében!
|