A keleti frontra
küldött 2. magyar hadsereg az óriási túlerő, az embertelen körülmények és a nem
megfelelő felszerelés következtében gyakorlatilag megsemmisült a Don-kanyarban.
Az áldozatok lelki
üdvéért Sárai-Szabó Kelemen bencés perjel mutatott be szentmisét. Homíliájában
arról beszélt, hogy aki tud mit kezdeni életében a láthatatlan értékekkel,
hőssé válik. A doni áldozatok a hazáért küzdöttek, a körülmények ellenére is
tették, amit tenniük kellett. Isten adjon nekik örök nyugodalmat, a
jelenlévőknek pedig azt, hogy a múltból tanulni tudó, hazánkért küzdő, a
krisztusi úton járó igaz emberekké váljanak.
A szentmise után
dr. Dézsi Csaba András polgármester emlékezett a 81 évvel ezelőtti eseményekre.
„Mínusz harminc
fokban, metsző hideg szélben megfagyva vagy golyózáporban halt meg, vagy került
amputált végtagokkal hadifogságba mintegy százharmincezer ember”
„Pont ennyien,
százharmincezren élünk a városban, s bár különbözőképpen gondolkodunk, összeköt
minket az, hogy magyarok és győriek vagyunk. Mindennél fontosabb, hogy a
nézetkülönbségek ellenére is békében éljünk egymással. Különösen is aktuális ez
most a szomszédban zajló háború miatt.”
Az ünnepség végén
a jelenlévő állami, önkormányzati és civil szervezetek képviselői a közös
koszorúra kötöttek nemzeti színű szalagot.
vitéz Kiss-Surányi
Csilla törzskapitány
vitezirend.com |