A keleti frontra küldött 2. magyar hadsereg az óriási túlerő, az embertelen körülmények és a nem megfelelő felszerelés következtében gyakorlatilag megsemmisült a Don-kanyarban.

Az áldozatok lelki üdvéért Sárai-Szabó Kelemen bencés perjel mutatott be szentmisét. Homíliájában arról beszélt, hogy aki tud mit kezdeni életében a láthatatlan értékekkel, hőssé válik. A doni áldozatok a hazáért küzdöttek, a körülmények ellenére is tették, amit tenniük kellett. Isten adjon nekik örök nyugodalmat, a jelenlévőknek pedig azt, hogy a múltból tanulni tudó, hazánkért küzdő, a krisztusi úton járó igaz emberekké váljanak.

A szentmise után dr. Dézsi Csaba András polgármester emlékezett a 81 évvel ezelőtti eseményekre.

„Mínusz harminc fokban, metsző hideg szélben megfagyva vagy golyózáporban halt meg, vagy került amputált végtagokkal hadifogságba mintegy százharmincezer ember”

„Pont ennyien, százharmincezren élünk a városban, s bár különbözőképpen gondolkodunk, összeköt minket az, hogy magyarok és győriek vagyunk. Mindennél fontosabb, hogy a nézetkülönbségek ellenére is békében éljünk egymással. Különösen is aktuális ez most a szomszédban zajló háború miatt.”

Az ünnepség végén a jelenlévő állami, önkormányzati és civil szervezetek képviselői a közös koszorúra kötöttek nemzeti színű szalagot.

vitéz Kiss-Surányi Csilla
törzskapitány

vitezirend.com