„Tisztelt Nemzetes Rendtársaim! Kedves Vendégek! Áldás Békesség! Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Vitézi Rend
főkapitányaként megkülönbözetett tisztelettel köszöntöm Dr. Szabó László korábbi
amerikai nagykövet, Mediaworks elnök-vezérigazgató urat, Dr. Szeverényi Ivonn
Magyar Innováció Exportért Felelős Nagykövet asszonyt, vitéz losonczi báró
Bánffy Szilvia Ildikó Vitézi Rend jószolgálati nagykövet asszonyt, Pallavicini
Zita Borbála őrgrófnőt, vitéz Pákh Imre főkapitány helyettes urat és vitéz
Horváth Balázs törzskapitány urat.
Szövetségesi
hűséggel köszöntöm a Jeruzsálemi Szent János Független Ispotályos Lovagrend
Máltai Lovagok Magyar Nagypriorátus részéről lovag bonthai Bartha Árpád nagymester
helyettes urat.
Keresztényi,
testvéri szeretettel Tokár Imre János atyát és Kovács Dávid Emil lelkipásztor
urat.
Bajtársi
hűséggel és tisztelettel köszöntöm vitéz Rainer Schmitt urat a Bajor Katonai
Szövetség tartományi elnökét.
Hálás szívvel
köszöntöm a Németországban működő karitatív csoport vezetőjét és támogatójukat
vitéz Simon Stefán székkapitány és Egon Schrezenmaier urakat.
Köszöntöm a
vitézavatáson megjelent tábornok urakat, főtiszt – tiszt urakat, a képviselő
urakat, polgármester urakat, az egyházak képviselőit, bajor bajtársakat,
lovagokat, nemzetes rendtársakat, kadétokat és a kedves vendégeket.
Rendtársi
szeretettel üdvözlöm az Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Kanada,
Németország, Skandinávia, Kárpátalja, Erdély, Felvidék és Újvidék
törzskapitányságainak megjelent vezetőit és tagjait!
Hálás szívvel
mondok köszönetet Önöknek, hogy ebben a vírus okozta nehéz élethelyzetben is
személyesen megjelentek a Vitézi Rend legnagyobb ünnepén a vitézavatáson.
Tettük ezt mind abban a hitben, hogy az Úr vigyáz az övéire.
Isten mindenható
kegyelme végig kísérte a sokat szenvedett magyarok véres történelmét.
Tudom, hogy
sokakban felmerül a kérdés, ha velünk volt az Úr hogyan történhetett meg az a
sok szörnyűség!?
Én, másként
kérdezem. Ha Isten kegyelme nincs a magyarokkal, akkor vajon ma is itt ülnénk?!
Ne feledjék,
amit újra és újra elmondok – az Úr azokat teszi próbára, akiket szeret! S mi
magyarok rendre kiálltuk ezeket a próbákat.
Ha nem így lenne,
akkor népünk már a pozsonyi csatánál elpusztul.
De Isten
kegyelméből a magyar sereg győzött.
Majd mi voltunk
azok, akik Európában útját álltuk a mongol hódítóknak és a terjeszkedő oszmán
törököknek.
Túléltük a
Habsburg elnyomást és azt ezt követő I. világháborút is.
S amikor már
mindenki azt hitte megszenvedtük, amit kellett, akkor jött a kommunisták 133
napos rémuralma és Trianon. Ott állt az ország a vesztesek oldalán, kommunisták
által önmagát lefegyverezve, kifosztva, majd megcsonkítva.
A Trianonban ránk kényszerített béke ismert történelmünk legnagyobb tragédiája. Az Úr legnagyobb próbatétele volt ez a magyar nemzet felé. S a magyarok ebben a tragikus időszakban is megmaradtak hitükben. Sok millió magyar fohászkodott az Úrhoz. S Isten a hittel hozzá imádkozókat mindig meghallgatja.
Ebben a válságos
időszakban küldte az ország élére vitéz nagybányai Horthy Miklóst. Kormányzó
urat tettei alapján méltán említhetjük legnagyobb királyaink között. Kormányzó
úr egy elárult, megalázott és megcsonkított nemzetben tartotta ébren a remény
és a hazaszeretet lángját. Ekkor fogant meg a gondolat, hogy szükség van egy
testében-lelkében magyar szervezetre. Tehát amikor megalapította a Vitézi
Rendet akkor nem pusztán a középkori hagyományokra épülő jutalmazás és egy
kiváltságos rend létrehozása vezérelte. Annál inkább az, hogy legyen egy
szervezett erő, amely minden korban-minden körülmények között a magyar nemzet
szolgálatában áll. A trianoni gyalázatra adott válaszok egyike a Vitézi Rend
volt.
A Rend tagjai
azok a magyar hősök voltak, akik harctéri tetteikkel bizonyították, hogy szívükben
él a két ősi erény – a hazaszeretet és a vitézség. Ezek az erények soha el nem
évülnek!
S a vitézek nem
okoztak csalódást, ahogyan ma sem. Ott voltak az első sorokban, amikor a
megcsonkított, megalázott ország a puszta létéért küzdött. Elsők voltak a
harcokban és akkor is, amikor százával épültek a kórházak, óvodák és iskolák. Esküjükhöz
híven szolgáltak – mert szolgálni a hazát nem szégyen, hanem annál inkább
kiváltság.
Amikor már úgy
tűnt az ország sorsa jobbra fordul akkor jött a II. világháború. Magyarország
nem a fasiszták mellett fogott fegyvert, hanem a kommunizmus ellen. Mi magyarok
kaptunk a kommunizmusból 133 napos ízelítőt, amikor Lenin-fiúk találomra
akasztották fel a magyarokat.
A vitézek újra
az első sorokban harcoltak, bizonyítva, hogy él még a magyar vitézség.
Amikor az
általunk sohasem kívánt II. világháború véget ért, mi ismét a vesztesek oldalán
álltunk.
S mint tudják, a
történelmet a győztesek írják, aminek gyakran semmi köze az igazsághoz!
Az ország
szovjet megszállás alá került. Magyarországot a szovjet megszállókat végletekig
kiszolgáló, idegenszívű magyar állampolgárok vezették. Magyar állampolgárok, de
semmi esetre sem magyarok! A vitézek, akik az I. és II. világháborúban vérüket
adták a hazáért - rendszer idegenek lettek. Sokan külföldre menekültek. S még
többen itthon maradtak. Vállalva a koncepciós pereket, kivégzéseket,
börtönéveket és az egészen 1989-ig tartó hátrányos megkülönböztetéseket.
Az alapító
végakarata és parancsa az volt, hogy a Vitézi Rend csak a már független
Magyarországon kezdheti meg munkáját. A megszálló szovjet erők 1991 nyarán
kivonultak az országból – Magyarország újra független, szabad állam lett.
Szeretett
Rendünk az emigráció keserves évtizedei után 1992-ben hazatért és azóta is az
alapító végakarata szerint végzi vitézi munkáját.
A Vitézi Rend
egy keresztény, nemzeti értékrenden alapuló magyar katonai rend. Ez határozza
meg a világhoz való viszonyát. Akkor is, ha a nemzetben gondolkodók újra
megbélyegzettek lettek.
Mi nem egy
Egyesült Európai Birodalomban hiszünk, ahol a liberális elit gúnyt űz
mindenből, ami valós érték. Mi magyarok azon belül is kiváltképp a vitézek a
független nemzetek szövetségében hiszünk. Amely visszatér a keresztény, nemzeti
Európa valós értékeihez és együtt áll ellen a XXI. század óriási kihívásainak.
A Vitézi Rend
történelmi időkben lett alapítva és minden nehézség ellenére ma is működik.
Tesszük a dolgunk, híven eskünkhöz. Még akkor is, ha azok is gyanakodva
tekintenek ránk, akik mellett már oly sokszor hitet tettünk. Tavaly is
elmondtam – idén is elmondom: „Csak remélni tudom, hogy az állam felismeri a
jogfolytonos és törvényes Vitézi Rendben rejlő lehetőségeket!”.
Mi nem vagyunk
szélkakas módjára viselkedő civilszervezet. Nemzethez való hűségünk nem lehet
megfontolás vagy vita tárgya.
A Vitézi Rend
lelkülete az alapítása óta eltelt több mint 100 évben mit sem változott. Mi a
magyar megmaradásban, annak gyarapodásában hiszünk. S amikor magyar
megmaradásról beszélek akkor az oszthatatlan magyar nemzetre gondolok.
Nagyon sokan,
köztük én is arra tettük fel életünket, hogy Magyarország újra nagy legyen és a
Vitézi Rend régi fényében ragyogjon.
Több mint 10 éve
vezetem a Vitézi Rendet egy rendkívül nehéz és rögös úton. Amire egy magam
képtelen lennék. Ezért ezúton is hálás köszönetet mondok azoknak a
rendtársaimnak, akik ebben a nehéz vállalásban mindvégig mellettem álltak és
állnak ma is. Önök nélkül ma a Rend nem tartana ott, ahol van. Sok vitéz
áldozatos munkájának eredményeként a Vitézi Rend ismertsége és elismertsége
folyamatosan növekszik. Köszönhető ez annak, hogy bebizonyítottuk a Vitézi Rend
nem idejét múlt szervezet!
A Rend tagsága olyan
társadalmi igényeket kielégítő feladatokat lát el, mint a hagyományőrzés- a
gyermekek hazaszeretetre való nevelése, katasztrófavédelem segítése,
katonai-rendvédelmi képzés, hadisírgondozás és a karitatív feladatok ellátása.
Ezek a
tevékenységek újra a magyar társadalom szerves részévé tették a Vitézi Rendet.
Az elmúlt évek
bebizonyították, hogy a Vitézi Rend erejétől telten mindig a magyar nemzet, a
magyar emberek segítségére van. A már felsorolt vitézi feladatokkal párhuzamosan
őrizzük a hazaszeretet lángját, amit igyekszünk minél több magyar szívben ébren
tartani.
Mi nem a múltban
élünk! Haladunk a modern korral. De szembe megyünk az életfeladó, önpusztító
liberalizmussal.
Ősi értékrendünk
alappillérei: Isten – Haza – Család
Tisztelt
Avatandók!
Önök ma nem egy vitézi csoport tagjai lesznek, hanem a jogfolytonos, törvényes Vitézi Rend soraiba lépnek! Az Önök érdemszerzői nem pénzzel, szolgálattal, ne adja Isten árulással nyerték el vitézi címüket. Érdemszerzőik mind háborús hősök voltak vagy békeidőkben alkottak valami kiemelkedőt – ehhez mérten viseljék magukat! Az, hogy ma minden nehézség ellenére itt vannak, azt jelenti számomra, hogy átérzik vitézzé avatásuk súlyát. Nehéz időkben avatom Önöket. A liberális önpusztító, tébolyult világ mindenkit támad, aki keresztény és nemzetben gondolkodó. Ennek ellenére hiszem, hogy közösen egy jobb, egy szebb világot építhetünk. Arra kérem Önöket, hogy tartsanak, ki ahogyan őseik, érdemszerzőik is kitartottak!
Kedves Kadétok!
Ti vagytok
szívemnek a legkedvesebbek a Rend kötelékében. Mindig meghatódom, amikor rátok
tekintek. Nézem a megilletettséget az arcotokon, szemetek ragyogását. S azt
gondolom, itt ülnek előttem a Vitézi Rend jövőjét jelentő kadétjaink. Ti adtok
értelmet a ma végzett munkánknak és egyszer majd ti léptek helyünkre. De addig
is még átveszitek megfáradt kezünkből a zászlót, szüleitek irányítása mellett
vegyetek részt a Vitézi Rend életében!
Nemzetes
Rendtársaim! Kedves Vendégek!
Gyakran azt
mondják mi egy álomvilágban élünk! Igen abban. Mi egy erős és nagy
Magyarországról álmodunk. Ne feledjék, amit már mindenki megtapasztalhatott
saját életében – álmokból lesznek a tervek – a tervekből a valóság! Rajtunk,
csak rajtunk múlik, milyen világot hagyunk örökül gyermekeinknek! Álmodjunk
együtt, dolgozzunk közösen, hogy Magyarország újra nagy legyen, és régi
fényében ragyogjon!
Hiszem, hogy
lesz még magyar feltámadás! S amikor ez megvalósul akkor szívünkre tett kézzel
elmondhatjuk mi mind részesei voltunk.
Isten óvja Magyarországot!
Isten áldja a Vitézi Rendet!”
vitezirend.com
|