"Csak remélni tudom, hogy az állam felismeri a Vitézi Rendben rejlő óriási lehetőségeket."  

"Tisztelt Nemzetes Rendtársaim!
Kedves Vendégek!
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Áldás Békesség!

Vitézi Rend főkapitányaként megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm vitéz losonczi báró Bánffy Szilvia Ildikót a Vitézi Rend jószolgálati nagykövetét, Pallavicini Zita őrgrófnőt, Dr.Szabó László nagykövet urat, vitéz Pákh Imre főkapitány helyettes urat és vitéz Horváth Balázs törzskapitány urat.

Szövetségi hűséggel köszöntöm a Jeruzsálemi Szent János Független Ispotályos Lovagrend Máltai Lovagok Magyar Nagypriorátus részéről, vitéz lovag Ütő Ákos nagyperjel - helyettes urat.

Keresztényi, testvéri szeretettel üdvözlöm Tóth Vencel ferences atyát és Kovács Dávid Emil lelkipásztort.

Köszöntöm a vitézavatáson megjelent tábornok urakat, főtiszt-tiszt urakat, képviselő urakat, polgármester urakat, nemeseket, lovagokat, az egyházak képviselőit, nemzetes rendtársakat, kadétokat, avatandókat és a kedves vendégeket.

Először is engedjék meg, hogy mindenkinek, aki most velem együtt itt van – megköszönjem, hogy a vírus okozta élethelyzet ellenére is eljött a Vitézi Rend legnagyobb ünnepére a vitézavatásra.

Idén 100 éve, hogy szeretett hazánk Magyarország elszenvedte és szenvedi azóta is írott történelme legnagyobb tragédiáját – amit mi magyarok egy szóval fejezünk ki – Trianon. Az I. világháború vesztesei közé sorolva olyanért feszítették keresztre Magyarországot, amit mi magyarok sohasem akartunk. Az akkori magyar társadalom nem is sejtette, hogy Magyarország sorsáról már akkor döntött a háttérhatalom amikor az I. világháború még el sem kezdődött. Magyarország ott állt vesztesként, a kommunisták 133 napos véres rémuralma, területének megcsonkítása után - bízva az igazságban.

Mint tudják a történelmet a győztesek írják. S annak gyakran semmi köze nincs az igazsághoz. Magyarországot, azt az országot, amely évszázadokig testével védte Európát – a hálátlan Nyugat aljas módon feldarabolta. Trianon tragédiája írott történelmünk legtragikusabb eseménye.

Sok millió magyar imáiban fohászkodott az Úrhoz. S Isten a hittel hozzá fordulókat mindig meghallgatja. Ebben az utolsó gyászos pillanatban amikor egy dicső nemzet élte végóráit az Úr meghallgatta a magyarok imáit.

Vezért küldött az ország élére vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr személyében. Kormányzó úr érdemeit elvitatni nem lehet és joggal említhetjük őt legnagyobb királyaink között. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr egy elárult, kivéreztetett és megcsonkított országban tartotta ébren a remény lángját. Kormányzó úr történelmi szükségszerűségnek tartotta az ősi magyar hagyományokhoz vissza nyúlva létrehozni egy olyan szervezetet, amely testében – lelkében magyar. Ekkor alapította meg a Vitézi Rendet, amelynek mi mind büszke tagjai vagyunk. Trianonra adott válaszok egyike a Vitézi Rend létrehozása. A Rend nem egyszerűen a hősöket kívánta jutalmazni. Sokkal többre volt hivatott. Tagjai azok a magyar emberek lehettek, akik katonai hőstetteikhez kettő ősi erényből merítettek erőt. Ez a két ősi erény a hazaszeretet és vitézség. Ezek a fogalmak sohasem idejét múltak, jelentésük soha nem halványul el. A vitézek az élet minden területén élen jártak és példát mutattak csüggedő honfitársaiknak. Vitéz őseink ott voltak az első sorokban amikor ez a halálra ítélt ország a magyar államiság megszűnésével fenyegető időszakot átvészelte. Ott voltak, amikor megcsonkított hazánkban százával épültek a kórházak, óvodák és iskolák. S akkor is ott voltak amikor a világ legagresszívabb hatalmai közé ékelődve újra fegyvert fogtak szeretett hazájukért -Magyarországért.

Mi, magyarok kaptunk ízelítőt a kommunista ideológia követőitől, akik 133 napig minden ok nélkül szabadon- gyakran találomra gyilkolták a magyart.

Mi, magyarok nem a nemzetiszocializmus vagy fasizmus ideológiája mellett tettünk hitet.

Mi, magyarok a hazánkért fogtunk fegyvert. Abban a reményben, hogy Trianon gyalázatát lemoshatjuk magunkról.

A magyarok tragédiája nem ért véget. Az általunk nem kívánt II. világháborúban ismét a vesztesek oldalán fejeztük be a háborút.

Az ország szovjet megszállás alá került. Hazánkat olyan idegen szívű emberek vezették, akik magyar állampolgárok voltak. De semmi esetre sem magyarok. Ebben az időszakban a Vitézi Rend nem szűnt meg, csupán lehetetlenné vált a működése. A vitézek kik közül sokan az I. és a II. világháborúban is vérüket adták a hazáért egyszer csak rendszeridegenek, nem kívánatos elemek lettek. Sokan külföldre távoztak és még többen itthon maradtak. Az itthon maradtak vállalták az üldöztetést, a börtönéveket, kivégzéseket és a több évtizedig – egészen 1989 -ig tartó hátrányos megkülönböztetéseket. A Vitézi Rend az alapító végakaratának megfelelően csak a független, szuverén Magyarországon kezdhette meg tényleges munkáját. Rendünk 1992-ben hazatért és azóta is vitéz nagybányai Horthy Miklós főkapitány úr szellemében végzi munkáját.

A Vitézi Rend egy keresztény, nemzeti értékrenden alapuló magyar katonai rend. Ez határozza meg a mindennapjainkat ebben a globalista nemzetállam ellenes világban. Mi nem egyesült nemzetekben hiszünk, ahol a liberális elit gúnyt űz mindenből, ami valódi érték. Mi a független nemzetek szövetségében hiszünk. Ami egymás kultúráját tiszteletbe tartva áll ellen a XXI.század kihívásainak.

A Rend válságos időkben jött létre és ma is sorsfordító időkben működik. Sajnos a több évtizedes szocialista történelemhamisítás nem múlt el nyom nélkül. Ma is gyanakodva tekintenek ránk – még azok is, akik mellett olyan sokszor nyíltan hitet tettünk. Olyanok vagyunk mi vitézek, mint az elhagyott kedves, aki várja vissza párját. Csak remélni tudom, hogy az állam felismeri a Rendben rejlő óriási lehetőségeket.

De! De mi nem vagyunk politikai szélmalom módjára működő civilszervezet. Mi a Vitézi Rend vagyunk, aminek ideái ugyanazok, amik alapítása idején voltak. Mi a magyar megmaradásban és gyarapodásban hiszünk.

Nekünk vitézeknek az a feladatunk, hogy a kor követelményeihez igazodva megtaláljuk azokat a lehetőségeket, amivel a határokon túlívelő magyar nemzet hasznára lehetünk.

Nem tudok elfogulatlanul írni a Vitézi Rendről, hiszen életem egy harmadát már a Rendben töltöttem. S az a megtiszteltetés ért, hogy idén már tizedik éve állhatok a Vitézi Rend élén. Ami óriási megtiszteltetés és még nagyobb felelősség. S itt szeretnék köszönetet mondani minden vitéznek, akik hűségesek maradtak a Rendhez és az elképzeléseimet segítették megvalósítani. Önöknek és csak is Önöknek köszönhető, hogy ma már a Rend egyre nagyobb ismertségnek és elismertségnek örvend. Köszönhető ez annak, hogy a rendtársak bebizonyították nem vagyunk idejét múlt szervezet. Büszkén mondhatom, hogy a Vitézi Rend tagsága olyan feladatokat vállalt fel, mint a hagyományőrzés - a gyermekek hazaszeretetre való nevelése, a katasztrófavédelem, katonai-rendvédelmi kiképzés, karitatív feladatok és a hadisírgondozás. Az idő bebizonyította, hogy a vitézekre szükség van. S minden elért eredményért csak is kizárólag Önöknek tartozom köszönettel.

Mi vitézek mindent megteszünk, hogy honfitársaink szívében ahogyan elődjeink úgy mi is ébren tartsuk a hazaszeretet lángját.

Mi nem a modern korral megyünk szembe, hanem az életfeladó, önpusztító liberalizmussal.

Ezek az ideák határozzák meg minden napjainkat. A Vitézi Rendet azért alapították, hogy a magyar nemzet erős bástyája legyen. S mi azok is leszünk.

Rendtársaim! Kedves Vendégeink!

Akkor érzem igazán a vitézavatás során rám ruházott vitézavatási jog súlyát – amikor posztumusz vitézeink neveit hallom. Megtiszteltetés, hogy a történelmi igazságtétel részeseként olyan már eltávozott kiváló magyar tiszteknek adhatok elégtételt, mint pl. Koszorús Ferenc vezérezredes, aki bizonyságot tett a haza és a kormányzó úr iránti hűségéről vagy mint Pallavicini Antal őrgróf, ezredes, aki életével fizetett Mindszenty József hercegprímás megmentéséért.

Tisztelt Avatandók!

A Rend addig él még annak avatásai vannak. Ezért is nagy öröm számomra, hogy minden vírusadta fenyegetés és nehézség ellenére ma itt köszönthetem Önöket. Ez számomra azt jelenti, hogy Önök egészen biztosan átérzik vállalt tagságukkal járó feladataik súlyát. Láthatják a világ merre halad! Talán csak alapításának éveiben volt olyan nagy szükség a Rendre, mint napjainkban. Kérem Önöket őseikhez méltón viseljék magukat és legyenek a Rend által a nemzet hasznára.

Kedves Kadétok!

Ti vagytok szívemnek a legkedvesebbek a Vitézi Rend kötelékében. Igazán megható rátok tekinteni és látni ahogy megilletődötten ma itt vagytok a vitézek között. Bizonyára mind olyan család tagjai vagytok, ahol a hazaszeretet fogalmát és annak szent érzését már gyermekkorban elültették szívetekben. Ha ti nem lennétek értelmetlen lenne minden ma végzett vitézi munka. Egyszer majd egy szép napon ti léptek a helyünkre. Talán itt van köztetek az is, aki majd egyszer a Vitézi Rend főkapitánya lesz. Ha tudnám melyik kadét az – magam mellé venném már most, mint egykoron az apródokat. De addig is még kiderül ki mit fog végezni majd avatott vitézként – kadétként vegyetek részt eseményeinken és szüleitek irányítása alatt lehetőségeitekhez mérten vegyetek rész a Rend életében.

Nemzetes Rendtársaim, Kedves Vendégek!

Merjenek nagyot álmodni. Én azt teszem – nagyot álmodom. S az álmokból lesznek a tervek – a tervekből sok munka után a valóság. Ennek okán csak rajtunk múlik mekkorát álmodva milyen magyar valóságot teremtünk!

Az én álmom az, hogy Magyarország újra nagy lesz és régi fényében fog tündökölni. Kérem segítsenek és tegyünk meg mindent együtt, hogy ez az álmom megvalósuljon! Nem azért, mert az én álmom, hanem mert hiszem, hogy sok millió magyar lelkében is ez az álom él. Én hiszem, hogy lesz még magyar feltámadás! S amikor megvalósul ez a 100 éves álom akkor mi mind tiszta lélekkel és szívvel elmondhatjuk részesei voltunk ennek a gyönyörűségnek – Magyarország feltámadásának.

Isten óvja Magyarországot! Isten óvja a Vitézi Rendet!"

vitezirend.com