"Tisztelt Nemzetes Rendtársaim!
Kedves Vendégek!
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Áldás Békesség!
Vitézi Rend főkapitányaként megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm
vitéz losonczi báró Bánffy Szilvia Ildikót a Vitézi Rend jószolgálati
nagykövetét, Pallavicini Zita őrgrófnőt, Dr.Szabó László nagykövet urat, vitéz
Pákh Imre főkapitány helyettes urat és vitéz Horváth Balázs törzskapitány urat.
Szövetségi hűséggel köszöntöm a Jeruzsálemi Szent János Független
Ispotályos Lovagrend Máltai Lovagok Magyar Nagypriorátus részéről, vitéz lovag
Ütő Ákos nagyperjel - helyettes urat.
Keresztényi, testvéri szeretettel üdvözlöm Tóth Vencel ferences atyát és
Kovács Dávid Emil lelkipásztort.
Köszöntöm a vitézavatáson megjelent tábornok urakat, főtiszt-tiszt
urakat, képviselő urakat, polgármester urakat, nemeseket, lovagokat, az
egyházak képviselőit, nemzetes rendtársakat, kadétokat, avatandókat és a kedves
vendégeket.
Először is engedjék meg, hogy mindenkinek, aki most velem együtt itt van
– megköszönjem, hogy a vírus okozta élethelyzet ellenére is eljött a Vitézi
Rend legnagyobb ünnepére a vitézavatásra.
Idén 100 éve, hogy szeretett hazánk Magyarország elszenvedte és szenvedi
azóta is írott történelme legnagyobb tragédiáját – amit mi magyarok egy szóval
fejezünk ki – Trianon. Az I. világháború vesztesei közé sorolva olyanért
feszítették keresztre Magyarországot, amit mi magyarok sohasem akartunk. Az
akkori magyar társadalom nem is sejtette, hogy Magyarország sorsáról már akkor
döntött a háttérhatalom amikor az I. világháború még el sem kezdődött.
Magyarország ott állt vesztesként, a kommunisták 133 napos véres rémuralma,
területének megcsonkítása után - bízva az igazságban.
Mint tudják a történelmet a győztesek írják. S annak gyakran semmi köze
nincs az igazsághoz. Magyarországot, azt az országot, amely évszázadokig
testével védte Európát – a hálátlan Nyugat aljas módon feldarabolta. Trianon
tragédiája írott történelmünk legtragikusabb eseménye.
Sok millió magyar imáiban
fohászkodott az Úrhoz. S Isten a hittel hozzá fordulókat mindig meghallgatja.
Ebben az utolsó gyászos pillanatban amikor egy dicső nemzet élte végóráit az Úr
meghallgatta a magyarok imáit.
Vezért küldött az ország élére vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó
úr személyében. Kormányzó úr érdemeit elvitatni nem lehet és joggal említhetjük
őt legnagyobb királyaink között. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr
egy elárult, kivéreztetett és megcsonkított országban tartotta ébren a remény
lángját. Kormányzó úr történelmi szükségszerűségnek tartotta az ősi magyar
hagyományokhoz vissza nyúlva létrehozni egy olyan szervezetet, amely testében –
lelkében magyar. Ekkor alapította meg a Vitézi Rendet, amelynek mi mind büszke
tagjai vagyunk. Trianonra adott válaszok egyike a Vitézi Rend létrehozása. A
Rend nem egyszerűen a hősöket kívánta jutalmazni. Sokkal többre volt hivatott.
Tagjai azok a magyar emberek lehettek, akik katonai hőstetteikhez kettő ősi
erényből merítettek erőt. Ez a két ősi erény a hazaszeretet és vitézség. Ezek a
fogalmak sohasem idejét múltak, jelentésük soha nem halványul el. A vitézek az
élet minden területén élen jártak és példát mutattak csüggedő honfitársaiknak.
Vitéz őseink ott voltak az első sorokban amikor ez a halálra ítélt ország a
magyar államiság megszűnésével fenyegető időszakot átvészelte. Ott voltak, amikor
megcsonkított hazánkban százával épültek a kórházak, óvodák és iskolák. S akkor
is ott voltak amikor a világ legagresszívabb hatalmai közé ékelődve újra
fegyvert fogtak szeretett hazájukért -Magyarországért.
Mi, magyarok kaptunk ízelítőt a kommunista ideológia követőitől, akik 133
napig minden ok nélkül szabadon- gyakran találomra gyilkolták a magyart.
Mi, magyarok nem a
nemzetiszocializmus vagy fasizmus ideológiája mellett tettünk hitet.
Mi, magyarok a hazánkért fogtunk fegyvert. Abban a reményben, hogy Trianon
gyalázatát lemoshatjuk magunkról.
A magyarok tragédiája nem ért véget. Az általunk nem kívánt II.
világháborúban ismét a vesztesek oldalán fejeztük be a háborút.
Az ország szovjet megszállás alá került. Hazánkat olyan idegen szívű
emberek vezették, akik magyar állampolgárok voltak. De semmi esetre sem
magyarok. Ebben az időszakban a Vitézi Rend nem szűnt meg, csupán lehetetlenné
vált a működése. A vitézek kik közül sokan az I. és a II. világháborúban is
vérüket adták a hazáért egyszer csak rendszeridegenek, nem kívánatos elemek
lettek. Sokan külföldre távoztak és még többen itthon maradtak. Az itthon
maradtak vállalták az üldöztetést, a börtönéveket, kivégzéseket és a több
évtizedig – egészen 1989 -ig tartó hátrányos megkülönböztetéseket. A Vitézi
Rend az alapító végakaratának megfelelően csak a független, szuverén
Magyarországon kezdhette meg tényleges munkáját. Rendünk 1992-ben hazatért és
azóta is vitéz nagybányai Horthy Miklós főkapitány úr szellemében végzi munkáját.
A Vitézi Rend egy keresztény, nemzeti értékrenden alapuló magyar katonai
rend. Ez határozza meg a mindennapjainkat ebben a globalista nemzetállam
ellenes világban. Mi nem egyesült nemzetekben hiszünk, ahol a liberális elit
gúnyt űz mindenből, ami valódi érték. Mi a független nemzetek szövetségében
hiszünk. Ami egymás kultúráját tiszteletbe tartva áll ellen a XXI.század
kihívásainak.
A Rend válságos időkben jött létre és ma is sorsfordító időkben működik.
Sajnos a több évtizedes szocialista történelemhamisítás nem múlt el nyom
nélkül. Ma is gyanakodva tekintenek ránk – még azok is, akik mellett olyan
sokszor nyíltan hitet tettünk. Olyanok vagyunk mi vitézek, mint az elhagyott
kedves, aki várja vissza párját. Csak remélni tudom, hogy az állam felismeri a Rendben
rejlő óriási lehetőségeket.
De! De mi nem vagyunk politikai szélmalom módjára működő civilszervezet.
Mi a Vitézi Rend vagyunk, aminek ideái ugyanazok, amik alapítása idején voltak.
Mi a magyar megmaradásban és gyarapodásban hiszünk.
Nekünk vitézeknek az a feladatunk, hogy a kor követelményeihez igazodva
megtaláljuk azokat a lehetőségeket, amivel a határokon túlívelő magyar nemzet
hasznára lehetünk.
Nem tudok elfogulatlanul írni a Vitézi Rendről, hiszen életem egy
harmadát már a Rendben töltöttem. S az a megtiszteltetés ért, hogy idén már
tizedik éve állhatok a Vitézi Rend élén. Ami óriási megtiszteltetés és még
nagyobb felelősség. S itt szeretnék köszönetet mondani minden vitéznek, akik
hűségesek maradtak a Rendhez és az elképzeléseimet segítették megvalósítani.
Önöknek és csak is Önöknek köszönhető, hogy ma már a Rend egyre nagyobb
ismertségnek és elismertségnek örvend. Köszönhető ez annak, hogy a rendtársak
bebizonyították nem vagyunk idejét múlt szervezet. Büszkén mondhatom, hogy a
Vitézi Rend tagsága olyan feladatokat vállalt fel, mint a hagyományőrzés - a
gyermekek hazaszeretetre való nevelése, a katasztrófavédelem,
katonai-rendvédelmi kiképzés, karitatív feladatok és a hadisírgondozás. Az idő
bebizonyította, hogy a vitézekre szükség van. S minden elért eredményért csak
is kizárólag Önöknek tartozom köszönettel.
Mi vitézek mindent megteszünk, hogy honfitársaink szívében ahogyan
elődjeink úgy mi is ébren tartsuk a hazaszeretet lángját.
Mi nem a modern korral megyünk szembe, hanem az életfeladó, önpusztító
liberalizmussal.
Ami értékrendünk régi jól bevált
pillérei: Isten – Haza – Család.
Ezek az ideák határozzák meg minden napjainkat. A Vitézi Rendet azért
alapították, hogy a magyar nemzet erős bástyája legyen. S mi azok is leszünk.
Rendtársaim! Kedves Vendégeink!
Akkor érzem igazán a vitézavatás során rám ruházott vitézavatási jog
súlyát – amikor posztumusz vitézeink neveit hallom. Megtiszteltetés, hogy a
történelmi igazságtétel részeseként olyan már eltávozott kiváló magyar tiszteknek
adhatok elégtételt, mint pl. Koszorús Ferenc vezérezredes, aki bizonyságot tett
a haza és a kormányzó úr iránti hűségéről vagy mint Pallavicini Antal őrgróf,
ezredes, aki életével fizetett Mindszenty József hercegprímás megmentéséért.
Tisztelt Avatandók!
A Rend addig él még annak avatásai vannak. Ezért is nagy öröm számomra,
hogy minden vírusadta fenyegetés és nehézség ellenére ma itt köszönthetem
Önöket. Ez számomra azt jelenti, hogy Önök egészen biztosan átérzik vállalt
tagságukkal járó feladataik súlyát. Láthatják a világ merre halad! Talán csak
alapításának éveiben volt olyan nagy szükség a Rendre, mint napjainkban. Kérem
Önöket őseikhez méltón viseljék magukat és legyenek a Rend által a nemzet
hasznára.
Kedves Kadétok!
Ti vagytok szívemnek a legkedvesebbek a Vitézi Rend kötelékében. Igazán
megható rátok tekinteni és látni ahogy megilletődötten ma itt vagytok a vitézek
között. Bizonyára mind olyan család tagjai vagytok, ahol a hazaszeretet
fogalmát és annak szent érzését már gyermekkorban elültették szívetekben. Ha ti
nem lennétek értelmetlen lenne minden ma végzett vitézi munka. Egyszer majd egy
szép napon ti léptek a helyünkre. Talán itt van köztetek az is, aki majd
egyszer a Vitézi Rend főkapitánya lesz. Ha tudnám melyik kadét az – magam mellé
venném már most, mint egykoron az apródokat. De addig is még kiderül ki mit fog
végezni majd avatott vitézként – kadétként vegyetek részt eseményeinken és
szüleitek irányítása alatt lehetőségeitekhez mérten vegyetek rész a Rend életében.
Nemzetes Rendtársaim, Kedves Vendégek!
Merjenek nagyot álmodni. Én azt teszem – nagyot álmodom. S az álmokból
lesznek a tervek – a tervekből sok munka után a valóság. Ennek okán csak
rajtunk múlik mekkorát álmodva milyen magyar valóságot teremtünk!
Az én álmom az, hogy Magyarország újra nagy lesz és régi fényében fog
tündökölni. Kérem segítsenek és tegyünk meg mindent együtt, hogy ez az álmom
megvalósuljon! Nem azért, mert az én álmom, hanem mert hiszem, hogy sok millió
magyar lelkében is ez az álom él. Én hiszem, hogy lesz még magyar feltámadás! S
amikor megvalósul ez a 100 éves álom akkor mi mind tiszta lélekkel és szívvel
elmondhatjuk részesei voltunk ennek a gyönyörűségnek – Magyarország feltámadásának.
Isten óvja Magyarországot! Isten óvja a Vitézi Rendet!"
vitezirend.com