Ma, amikor „percek” választanak el bennünket a III. világháború deklarált kitörésétől, különös jelentőséggel bír annak felidézése, miként állt nemzetünk ezredéves történelme során mindannyiszor nagyhatalmak kereszttüzében. Hőseink hétköznapi életre született, szeretetre, családra, boldog életre vágyó emberek voltak. Tőlük rabolták el a mindenkori politikacsinálók, akik véletlenül sem keveredtek oda, ahol a fegyvereké a szó, álmaikat, életüket.

Hősök lettek. Nem azért, mert nem ismerték a félelmet. Hősök lettek, mert legyőzték azt, s a legtöbbet adták, amit ember egy másik emberért adhat, amit Hazájáért, szerettei védelméért áldozhat. Nélkülük, az Ő áldozatuk nélkül Magyarország, szeretett Hazánk már nem létezne. Nekünk, mai embereknek, leküzdve gyarlóságainkat, méltóvá kell lenni emlékükhöz. Ez nemzeti fennmaradásunk záloga.

Köszönet a résztvevő Rendtársaknak! Külön köszönet v. Dévai Nagy Kamilla művésznőnek, aki a zene erejével járult hozzá megemlékezésünk ünnepi voltához. Megemlékező beszédet szerény személyem mondott. Koszorúnkat v. Bíró János József v. hdgy. és v. Cseresznyés Ágnes v. őrm. helyezte el.

A himnusz eléneklése után átvonultunk a Ludovika főépülete mögött található szerény emlékműhöz, mely az első kommün ellen felkelt akadémikusok és tanárok hősi áldozatának állít emléket, hogy előttük is lerójuk tiszteletünket.

vitéz Kátay-Barba Rafael Péter
törzskapitány

vitezirend.com