„Legyen Monor az a város, ahol a Bécsi béke évfordulójához, azaz június 23-ához legközelebb eső vasárnapon gyűljünk össze, és emlékezzünk közösen Magyarország egyetlen győztesként számon tartott szabadságharcára!"
Megemlékezésünket belehelyezve a „Reformáció 500" programsorozatba, e felhívásnak eleget téve, idén közel százan lehettünk együtt 2017. június 25-én, vasárnap este a monori Református Kistemplomban. A Vitézi Rend, ahogyan tavaly is, idén is nemcsak részvételével, hanem aktív szerepvállalásával képviseltette magát. A Pest Megyei Törzskapitányság számos tisztje díszegyenruhában jelent meg e jeles évfordulón.
A viharos időjárás ellenére szép számmal gyűltünk össze, gyorsan megteltek a templompadok. Köszönhető volt ez egyrészt annak, hogy szinte az összes monori protestáns felekezetben hirdették az alkalmat, sőt a közszolgálati rádió is hírt adott róla.
A XVI. századból való kezdő ének után a Monor-Kistemplomi Református Egyházközség „házigazda" lelkésze, Vladár István református lelkipásztor köszöntötte az emlékezőket. Prédikációjában érdekes párhuzamot vont Krisztus és Bocskai István között, hiszen mindkettőjüknek megvolt a lehetősége, hogy a népszerűségét kihasználva király legyen, mégsem tették, hanem küldetésükről el nem feledkezve végezték dolgukat tovább, példát adva a mai kor emberének is, akit számtalan hasonló kísértés környékez.
A prédikációra válaszként, a valószínűleg egyetlen, fennmaradt, igazolhatóan Bocskai korából származó, sőt neki írt zenei köszöntés egyedi feldolgozása következett. Debreczeni Szappanyos János: „A katonák üdvözlete Bocskai Istvánhoz" című, „Az szép szabadságra" kezdetű énekét egy külön erre a célra, a református gyülekezetek tagjaiból összeállt, „zenekar" és a megjelent gyülekezet közösen adta elő, bezengve a templomot.
A megemlékezés szervezője, vitéz Szőnyi Attila, református presbiter előadásában felhívta a figyelmet Bocskai Istvánnak a hazai vallásszabadság kivívásában, nemzetközi szintű elismerésében játszott szerepére. Külön kiemelte, hogy Bocskai István, Magyarország és Erdély fejedelme az egyetlen olyan magyar uralkodó, akinek a történelmi Magyarország határain kívül, Nyugat-Európában egész alakos szobra van, méghozzá Genfben, a Reformáció Emlékművénél! Az előadásból kitűnt Bocskai nemes jelleme, mellyel teljes vallásszabadságot hirdetett, győztes pozíciója ellenére teret adva nemcsak a protestáns, hanem a római katolikus vallás szabad gyakorlására is.
Az előadásra válaszként Erdély Fanni, római katolikus testvérünk gyönyörű előadásában hallgathattuk meg az „Ó, én édes jó Istenem kezdetű", ún. „Régi Székely Himnuszt".
Selmeczi Lajos evangélikus lelkipásztor hálaadásában nem csak a Reformáció mozgalmának küzdelmeiben helyt álló személyekért mondott köszönetet, hanem azért az önazonosság tudatért, tiszta identitásért, mely tartást adott a századok során, de mára már szinte teljesen hiányzik az Istent nem ismerő, nemzetben nem gondolkodó társadalomból.
A XVII. század elejéről származó dicséret éneklése után bizonyságot kaptunk a „Reformáció 500 – a Megújulás lendülete" jelmondat gyakorlati megvalósulásáról is, hiszen Lénárt Tibor református lelkipásztor, az alig egy hete önálló, a szórványlétből újonnan alakult gyülekezetként működő Monorierdei Missziós Református Egyházközség vezetője a Szentírás szavaival vezette fel a közös imádságot, a Miatyánkot. Az elbocsátó áldás után a Himnusz, majd a Székely Himnusz hangjai zengték be szó szerint a templomot.
Odakint, a kopjafás emlékhelynél ketten álltak zászlós díszőrséget. A monori „Balassady" Népfőiskola (amely szervezetnek egyáltalán köszönhetjük az emlékművet) egy tagja a címeres nemzetiszín zászlót, míg a szintén monori Bethlen Gábor Erdélyi Kör talpig székely ruhába öltözött tagja pedig egy székely zászlót tartott a koszorúzás alatt.
A Vitézi Rend Pest megyei tisztjei vitéz Mikecz András törzskapitány vezetésével elhelyezték a megemlékezés koszorúját, gyertyáit.
A megemlékezés egy bőséges szeretetvendégséggel zárult, ahol kötetlen beszélgetés során tárgyalhattuk meg terveinket a megjelent gyülekezeti tagok, társadalmi szervezetek, önkormányzati képviselők társaságában.
S.D.G.!
vitéz Szőnyi Attila
