A magyarországiakat, hogy az erdélyieket
tőllök el ne taszítsák, tartsák ő attyokfiainak és ő véreiknek, tagoknak. (…)
Az idő ha mit hoz, egymás javát örvendjék, és egymás nyavalyáját fájlalják, és
mindenben oltalommal, segítséggel légyenek egymásnak, mert tudó dolog az, hogy
a visszavonással nagy birodalmak is elromlanak, viszontag az egyességgel
kicsinyek is nagyra nevekednek.” (Bocskai István politikai végrendeletéből –
1606 december)
A bécsi békére,
Bocskai fejedelemre, a vallásszabadságra és vitézlő hajdú katonákra emlékeztek
a monoriak. A Református Egyházkerületek lelkészei, a „balassady” Monori
Népfőiskola és a Vitézi Rend is magáénak érezte, vitéz Szőnyi Attila református
presbiter kezdeményezését, hogy a magyarság egyetlen győztes szabadságharcát
lezáró bécsi-békéről meg kell emlékeznünk. Első lépésben Monoron, de mint égő
mécsest tartva Magyari testvéreink előtt, mutatva a világosságot: szeretnénk,
az egész Kárpát-medencére kiterjeszteni ennek a napnak a köszöntését.
A gondolatból terv
lett, a tervből megvalósulás. Az Istentiszteletet nagytiszteletű Vladár István,
a Monori Református Kistemplom lelkipásztora kezdte, majd átadta a szót nagytiszteletűSchaller Tamás úrnak, a Monori Református Nagytemplom lelkészének.
Elmondták, hogy Bocskai Istvánt nem csak, mint hadvezért és fejedelmet kell
tisztelnünk, hanem azért is, mert politikájával nem csak a hitéletet
gazdagította és az üldöztetéseknek vetett határt, hanem olyan politikus is
volt, aki ténylegesen hazája boldogulásával foglalkozott a meggazdagodás és a
harácsolással szemben. Ennek a ténynek példaszerűnek kellene, lennie a „magyar”
politikai elitnél. A Tiszteletes urak után v. Kiss Zsolt adta elő Debreceni Szappanos János: Katonák üdvözlete Bocskai Istvánhoz /
Militaris Congratulatio (1604.) c. énekversének részletét. A dal elhangzása
után: v. Szőnyi Attila presbiter beszélt a „Bocskai-kor” történelmi hátteréről,
Bocskai fejedelemről, a Bécsi béke pontjairól és a megmérgezett Fejedelem
végrendeletéről. A dal elhangzása után: v. Szőnyi Attila presbiter beszélt a „Bocskai-kor” történelmi hátteréről, Bocskai fejedelemről, a Bécsi béke pontjairól és a megmérgezett Fejedelem végrendeletéről. A szép gondolatsort Hajdú Márton vitéz várományos Wass Albert: Intelem c. versével fejezte be.
Íme, egy rövid
részlet:
„Hazánk történelme az elmúlt ötszáz
évben nem sok sikertörténettel bír. Megszállásból megszállásba kerültünk,
megosztottság, szétaprózódás, testvérharcokká züllesztett polgárháborúk
jellemezték azt a korszakot, mikor Európa más népeinek a fejlődés, s az emelkedés
jutott osztályrészül. A kegyetlen, olykor enyhébb elnyomás ellen sorra induló,
hosszabb-rövidebb ideig tartó szabadságharcainkat, felkeléseinket, még ha
sikeres időszakai is voltak, végül véresen leverték, és a bosszú évei,
évtizedei következtek. Országunk, s nemzetünk mind a mai napig magán viseli
ezen nehézségek nyomait. Olyannyira, hogy lemondó kesergéseink közepette
hajlandóak vagyunk megfeledkezni történelmünk rövid, de annál fényesebb
időszakairól is!
A XVII. század elején, a három részre
szakadt, reménytelen helyzetű, „két pogány közt” hányódó Magyarországon
elindult egy felkelés, mely az alig egy évig tartó fegyveres harcban
szabadságharccá fejlődött, s végül egy olyan békével zárult, ahol - Isten
kegyelméből - mi, magyarok diktálhattuk a feltételeket!
Az 1604 és 1606 közt Bocskai István
fejedelem vezetésével vívott küzdelem az egyetlen győztes magyar szabadságharc
az ország történelmében!
1606.június 23-án, Bécsben aláírták azt
a megállapodást, mely nemcsak a magyar rendek követeléseinek ad helyet, nemcsak
területi kedvezményt biztosít Erdélynek, hanem Európában egyedülálló módon,
immár nemzetközi szinten biztosítja Magyarország teljes területén a szabad
vallásgyakorlást nemcsak a protestáns, hanem minden bejegyzett felekezet
számára!
E békeszerződés Európai szintű
jelentőségét az is igazolja, hogy mind a mai napig Bocskai István fejedelem az
egyedüli magyar uralkodó, akinek egészalakos szobra van a történelmi
Magyarország határain kívül! Ez az alkotás pedig Genfben látható, a Reformáció
Emlékművénél!”
Az Istentisztelet után a Templomkert
előtti Bocskai emlékművet koszorúzták meg a monoriak, emlék gyertyákkal is
tisztelegve a magyar hőseink előtt.
A koszorúzás végén felcsendült a
Székely-Himnusz, s a gyülekezeti teremben szeretetvendégségben vehettek részt a
megjelentek.
vitéz Kiss Zsolt hadnagy
|