|
Hűvös, de napsütéses délután gyülekeztünk a Szent Gellért téren, hogy a Hazánkra acsarkodó, hitehagyott, Mammon-hívő, Marx és Mao emlőin nevelkedett felfuvalkodott és nagyon „liberális” Nyugatnak megmutassuk, méltó módon tudunk emlékezni hőseinkre. Nem borogatunk kukákat, nem gyújtunk fel kocsikat, és nem törünk be kirakatokat. Csak vonulunk méltósággal, mint hömpölygő áradat, hogy büszkén hirdessük: nemzeti létünk nem eladó!
A Vitézi Rend Budapesti Törzs természetes kötelességének tett eleget, amikor csatlakozott a Békemenethez.
Tartoztunk ezzel ’56 hőseinek, a harcokban, majd az azt követő megtorlásban életüket áldozó szabadságharcosok emlékének, akik tudták, hogy „fényesebb a láncnál a kard”, s bár a vörös kolosszust le nem győzhették, választották inkább a „nagyszerű halál”-t. És tartoztunk, a gyáván kordonok mögé búvó, saját népétől félő, azt eláruló hatalmi terror 2006-os áldozatainak is!
Transzparensünk alatt nem csupán a Vitézi Rend főkapitánya, vitéz gróf Molnár-Gazsó János Főkapitány úr, vitéz Csűry Csaba törzskapitány úr, nemzetes hölgyek és urak vonultak, de velünk voltak az I. és II. világháború poklát, ’56 véres őszét megvívó eleink szellemei is. A Vitézi Rend több száz fővel vett rész, akik vagy a Vitézi Rend transzparense alatt, vagy a saját lakóhelyének csoportjával vonult végig.
Mi nem fogadhatjuk el soha a „múltat végképp eltörölni” akaró senkiháziak eszmeiségét. A múltra emlékezni kötelességünk. Mind az elkövetett hibákból, mind az eredményekből okulni kell és lehet. S erre meg kell tanítani gyermekeinket és unokáinkat is.
A Vitézi Rend tagjainak mind abban, ami egy hazáját szerető magyarnak kötelessége, példamutató módon élen kell járni. A Rend tagjának lenni nem csak egy dekoratív okirat a falon. Kötelesség őseinkkel, önmagunkkal, nemzetünkkel és Istennel szemben.
vitéz
Kátay-Barba Rafael Péter
székkapitány
vitezirend.com |
