Baross
Gábor a legendás „vasminiszter” bronzszobrát avatták Győrött a Baross úton,
szeptember 30-án: Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata és az AGROFID Kft.
támogatásával és Rieger Tibor szobrászművész elkészítette Baross Gábor
bronzszobrát. Győrött a Baross Gábor út 33.szám alatt került
felállításra a bronzszobor, melynek ünnepélyes avatására Ilava város polgármestere és küldöttsége,
Győr város intézményei, fegyveres testületek, pártok és társadalmi szervezetek
képviselői, a város polgárai szép
számmal vettek részt. Avatóbeszédet mondott Dr. Somogyi Tivadar
alpolgármester, Rigrer Tibor szobrászművész köszöntőt mondott és emlékezett a
„vasminiszterre”, majd közösen leleplezték szobrot. „Baross Gábor, az államférfi” c. összeállításukkal a
Győri Szolgáltatási és Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági és Ügyviteli
Szakgimnázium tanulói színvonalas műsort
adtak elő. Ezt követően a koszorúzás, majd befejezésül a
Himnusz és a Szózat eléneklése következett.
Baross Gábor egészalakos szobrával a róla nevezett
úton Győr város pezsgő életében ezután
köztünk él…
vitéz
Fülöp Jenő törzskapitány
A
„Vasminiszter”:
Baross
Gábor 1848. július 6-án született Pruzsinán, Trencsény vármegyében. Iskoláit
Léván, Esztergomban és Győrben a Bencés Gimnáziumban végezte, majd Budapesten
jogot tanult. Tanulmányai végeztével hazatért és kinevezték aljegyzővé. Újságot
alapított Vágvölgyi Lap néven. Az agilis ifjúra hamar felfigyelt a helyi elit.
A főispán javaslatára képviselőnek jelölték az illavai-puhói járásba és
1875-ben el is nyerte a képviselői széket.
Baross
Gábor a frissen megalakult Szabadelvű párt képviselője lett. Első parlamenti
felszólalása Deák Ferenc emlékének törvénybe iktatatása volt, javaslatát
egyhangúlag elfogadták. Agilis jellemét továbbra is megtartotta, egyszerre öt
bizottságban is hallatta hangját.
Baross
Gábor a liberalizmus korában élt, amely leginkább a gazdasági téren mutatkozott
meg. A Habsburgok a vesztes szabadságharc után a politikai szabadságot ugyan
elvették, de a gazdasági fejlődésnek teret nyitottak. A kiegyezés után azonban
sikerült megszerezni az előbbit is, és nyolc év múlva, a Deák-párt és a
Balközép Párt egyesülésével széles társadalmi egyetértés jött létre, amely
elhozta az ország fejlődésének egyik legkiemelkedőbb korszakát.
Baross
Gábor 1878-ban és 1881-ben is mandátumot szerzett. Leginkább a kereskedelmi
témák felé fordult, de közismerté vált hűsége miniszterelnökéhez, Tisza
Kálmánhoz. Mindezek ellenére igen népszerű volt, még az ellenzék körében is. Az
első időkben kissé heves természetű ifjú a későbbi ciklusokban megfontoltabbá
vált és komoly önképzésbe fogott.
A
közlekedési minisztérium államtitkári székébe 1883-ban jelölték. Szorgalma
hamar legendássá vált. Feladatának elsősorban a Magyar Államvasutak
megerősítését tekintette a magánvonalak államosításán keresztül, ami egy
egységes országos közlekedés kialakítását jelentette.
Az
újabb kinevezés 1886. december 29-én érkezett meg: a Közlekedési és
Közmunkaügyi Minisztérium vezetőjévé lép elő. Az életében ez nem hozott
jelentős változást, hiszen csak a munkáját kellett tovább folytatnia. Ezekben
az időkben inkább már mint a vasminiszter lesz ismert, aki fegyelmet tart
tárcájában. 1889-ben kisebb kitérő következett az életében: Tisza ideiglenesen
reá bízta a rég be nem töltött belügyminiszteri tárcát.
Vasútminiszterként
egyik legjelentősebb alkotása az ún. zónadíjszabás, amely 1912-ig volt
érvényben. Baross Gábor célja az volt, hogy növelje az utasforgalmat és azt
egyben Budapest felé koncentrálja. 14 zónára osztotta a távolságokat, a legnagyobb
árkedvezmény a közeli, illetve a távoli, 225 km-t meghaladó utazásokra szóltak.
A rendszer bonyolultsága ellenére sikeres lett, a vasúti személyszállítás
megsokszorozódott és egyben nyereségessé vált. Hasonló reformokat valósított
meg a tehertarifa-szabályozás terén is.
1889-ben
mint kereskedelmi és közlekedési miniszter dolgozott tovább. A vasút ügyek
mellett jelentős szerepe volt a Vaskapu szabályozásánál az Aldunán, Fiume mint
magyar tengeri kikötő kiépítésénél és az Adria tengerhajózási társaság
megalapításánál, de a dunai hajózást is jelentősen támogatta.
Baross
Gábor más kérdésekben is haladó álláspontot képviselt. Minisztersége alá esik
az ipari- és szakmunkások kötelező betegbiztosítása és vasárnap hivatalos
munkaszüneti nappá tétele. Támogatta a kötelező állami anyakönyvezést. Baross
Gábor alatt terjedt el a távbeszélő-hálózat is.
A halál is munka közben érte. 1892 márciusában éppen a Vaskapuhoz utazott, amikor
gyengeségére panaszkodott. Orsován már 40 fokos láza volt. Mellhártyagyulladást
állapítottak meg nála. Korányi Frigyes professzor még megműtötte, de már késő
volt, május 9-én 44 évesen végleg eltávozott. Hamvai Klobusicén pihennek. A
vasminiszter az uralkodó bizalmát is élvezte. Ferenc József a Vaskorona-rend I.
fokozatával, majd a Lipót-rend Nagykeresztjével tüntette ki. Szobra a Keleti
Pályaudvar mellett, a Baross terén 1898 óta állít számára emléket. Egy
alkalommal Mikszáth Kálmán, aki képviselőtársa is volt, így jellemezte Baross
Gábort: „Az egész kabinetben Tisza után Baross a legérdekesebb ember. Más ember
addig szelíd, barátságos, egyszerű, amíg semmi. Mikor már sokra viszi, gőgös
lesz és összeférhetetlen. Baross megfordítva cselekedte, addig volt rátartó,
barátságtalan, míg nem volt semmi. Most lett egyszerűvé, barátságossá, mikor
már miniszter.”
|
